John Higgins fordulatos mérkőzésen győzött Mark Selby ellen a Tour Championship döntőjében

Pedig magas a léc, hiszen voltak már egészen elképesztő sikerei, ráadásul nem is kevés. A most megszerzett trófea a 33. pontszerző John Higgins pályafutása során, és idén már a második, azok után, hogy előtte négy évig nem nyert versenyt.

Nem Higgins volt a döntő favoritja, sokkal inkább Mark Selby, aki a negyeddöntőben egyetlen frame-et bukott Neil Robertson ellen, majd az elődöntőben 10-2-re, kíméletlen játékkal elintézta Ding Junhuit. Nemcsak a formája szólt mellette, hanem az is, hogy az előző öt mérkőzését megnyerte Higginsszel szemben, illetve hogy döntőben csak egyszer kapott ki tőle, három győzelem mellett.

Abban persze biztosak lehettünk, hogy Higgins meg fogja nehezíteni Selby dolgát, hiszen az elődöntőben egy remek mérkőzést nyert Barry Hawkins ellen, aki korábban 10-1-re verte Shaun Murphyt, aztán búcsúztatta a világelső Judd Trumpot is. Mindazonáltal nem lett volna meglepő, ha Higgins kissé elfárad a döntő végére.

Csak hát ott van az a bizonyos előző tornagyőzelme, amivel véget vetett négyéves nyeretlenségi időszakának, és ami megsokszorozta az önbizalmát. És ez bizony látszik is rajta. A fináléban 1-1-es állás után (Selby total clearence-ét követően), egészen kiváló játékkal hozott zsinórban négy frame-et, ezzel 5-1-re elhúzott. Ő is odapakolt két százast.

Csakhogy Selby megrázta magát, és két százassal 5-3-ra alakította az állást, ez lett az első etap végeredménye. Aztán este ott folytatta, ahol két és fél órával korábban abbahagyta: további öt frame-et nyerve fordított, és 8-5-re már ő vezetett. Ugyanolyan jól játszott, mint Ding ellen az elődöntőben, nehéz volt elképzelni, hogy nem Selby lesz a bajnok. 

Higgins azonban másként látta. Úgy nyert sorozatban öt frame-et, hogy az ellenfele csak az egyikben szerzett pontokat, ott is csupán 18-at. Higgins ezzel 10-8-ra győzött, és utána meg is könnyezte a sikert, miután élete legnagyobb győzelmének nevezte. Nem is beszélve a tőle teljesen szokatlan ünneplésről.

Rekordbeállítós volt ez a döntő, több szempontból is. Egyrészt azért, mert Higgins és Selby egyaránt tizenegy százassal zárta a tornát, mint ahogy négy éve Robertson is. Ennél is nagyobb szó, hogy tíz nyert frame-ig tartó mérkőzésen nyolc százas született, márpedig ilyet korábban csak egyszer láttunk: Robertson és Trump fantasztikus mérkőzésén a 2019-es Bajnokok Bajnoka döntőjében.

És ennyi idősen nemhogy felveszi a versenyt a legjobbakkal, hanem ismét le tudja őket győzni. Három döntőt játszott idén, kettőt meg is nyert. A szezon elején kiesett a világranglista első 16 helyezettje közül, mostanra viszont felugrott a harmadik helyre. És tudjuk, hogy ez manapság az égvilágon semmit sem számít, de Higgins ismét ott van a szűk két hét múlva rajtoló világbajnokság legnagyobb esélyesei között. Amit az utóbbi három-négy évben nem lehetett róla elmondani.