Ronnie O'Sullivan nyolcszoros Masters-bajnok

Aki számára az is tét volt, hogy megőrizhette a lehetőségét arra, hogy egy szezonban megnyerje mindhárom Triple Crown-versenyt, ami neki még sosem sikerült. Carter ezzel szemben negyedik TC-döntőjében játszott, mindössze az első sikeréért.

Egészen csodálatosan indult a mérkőzés - már ha az ember nem O'Sullivan-rajongó. Ő sem játszott kifejezetten rosszul, de igazán jól sem, és 5-3-as hátrányba került a kiváló formát mutató Carter ellen.

A Kapitány két százas breaket és egy 70 felettit lökött, O'Sullivan pedig egy százas és egy 80 felettit kalapált össze. Két szoros frame-et játszottak délután, mindkettő Carteré lett. Akin cseppet sem látszott, hogy sosem nyert Triple Crown-trófeát, és az sem, hogy mindössze egyszer győzte le a Rakétát, 17 vereség mellett. Csak azt lehetett érezni rajta, amit az egész héten: ő itt győzni akar, és jó eséllyel győzni is fog.

Hacsak, mint Carter maga elmondta a döntő előtt, az ellenfele nem játszik különösen jól. Ez is mutatja, milyen szinten hitt magában. Az első etap egyébként roppant támadó felfogásban zajlott, kevesebb mint másfél óra alatt véget ért a nyolc frame, ami alig több mint 11 perces frame-átlagot jelent. Pörgős, jó meccs volt. Egy kritikát lehetett megfogalmazni O'Sullivannel szemben: nem játszott elég megfontoltan, néha túlságosan rizikós lökéseket választott, és ennek következtében túl sok könnyű lehetőséget adott az ellenfelének.

A hosszú pihenő után Carter nyerte az esti első frame-et, és ezzel már 6-3-ra ellépett. Ekkor állt be drámai változás a játék képében: O'Sullivan elkezdett sokkal összeszedettebben, megfontoltabban játszani, mint addig. Nagyon odafigyelt, különösen a biztonsági lökésekre, és sorozatban három frame megnyerésével 6-6-nál utolérte a Kapitányt. Anélkül, hogy Carter különösebb hibákat követett volna el - nem is volt erre lehetősége.

A negyedórás pihenő után Carter egy százas breakkel hozott egy frame-et, de mint kiderült, ez volt az utolsó, melyet megnyert. A döntőben egyébként ez volt a harmadik százasa, a tornán pedig a kilencedik, amivel rekordot döntött. Korábban nyolc százas volt a legtöbb egy játékostól egyazon Mastersen, ezt a rekordot éppen O'Sullivan tartotta.

Csakhogy sokra nem ment vele Carter, mert az utolsó négy frame mind O'Sullivanhez került. És a mérkőzés végjátékában már látszott, hogy elfáradt a Kapitány. Felőrölte őt az ellenfele remek biztonsági játéka, meg talán az is, hogy egész héten remekelt, és ellőtte a puskaporát. Mindenesetre igazán jó játékra kényszerítette O'Sullivant egy TC-döntőben, ami önmagában nagyszerű teljesítmény. Persze Carter inkább győzni szeretett volna, de negyedik TC-döntőjét is elbukta. Ebből hármat a Rakéta ellen.

Aki ezzel 23-szoros TC-bajnok lett, és megőrizte az esélyét arra, hogy egy szezonon belül mindhárom TC-trófeát elvigye. Ez mindössze három játékosnak sikerült: Steve Davisnek, Stephen Hendrynek és Mark Williamsnek. O'Sullivan nagysága szinte megköveteli, hogy ő is véghezvigye ezt a bravúrt. Az biztos, hogy április közepéig napjában vagy hússzor szembesülni fog ezzel a kérdéssel.

Azt mondta egyébként, hogy a hétfőn rajtoló World Grand Prix-n még ott lesz, de aztán kihagy vagy két hónapot. Meglátjuk, hogy lesz, nagyon fáradtan mondta ezt, lehet, hogy átgondolja, és elindul még egy-két tornán a vb-ig. Mindenestere most már elmondhatja magáról, hogy a szezon három legjobban fizető versenyét egyaránt megnyerte.