A Masters csodás pillanatai Ronnie O'Sullivantől Steve Davisen és John Higginsen át egészen Ronnie O'Sullivanig

Az Eurosport snookeres szakírója, Desmond Kane szedte össze a Masters történetének néhány kiemelten érdekes és fontos eseményét. A világbajnokság utáni legfontosabb verseny 48. kiadása vasárnap kezdődik.

Ronnie O'Sullivan az Alexandra Palace-ban, 2017-ben.

Fotó: AFP

Tavaly a Covid-helyzet miatt a megszokott Alexandra Palace helyett Milton Keynesben, és ami még nagyobb baj, nézők nélkül rendezték meg a snooker legfontosabb meghívásos eseményét. Idén újra rajongók előtt (2200-an férnek be a nézőtérre), Londonban lesz a Masters, tizedik alkalommal látogat a profi mezőny elitje az Alexandra Palace-be. Nézzük az 1975 óta íródó sorozat néhány különösen fontos és nagyszerű epizódját:

1. Ronnie O'Sullivan rekord pontszámmal lemossa Ricky Waldent, kevesebb mint egy óra alatt

A 2014-es torna negyeddöntőjében Walden beleszaladt a késbe, ahogy mondani szokták. O'Sullivan a két egymás utáni (2012 és 2013) világbajnoki címe megszerzését követően egészen parádésan játszott ezen a versenyen. Mindössze három frame-et veszítve menetelt a döntőig, ahol 10-4-re kiütötte Mark Selbyt, aki már akkor is háromszoros Masters-bajnok volt, ráadásul abban az évben címvédő is. Ez volt Selby ötödik döntője, azóta a négy közé sem jutott a Mastersen...
No, de ez mellékvágány, hiszen most a Walden elleni negyeddöntőről van szó. Walden, aki élete első pontszerző fináléjában, a 2008-as Shanghai Masters döntőjében 10-8-ra legyőzte O'Sullivant, 39 pontot gyártott az első frame-ben, ám innentől fogva hozzá sem tudott szólni a mérkőzéshez. O'Sullivan öt 70 feletti (79, 88, 72, 134, 77) breaket és egy 56-ost lökött, plusz még az utolsó frame-ben egy kisebb breaket is, és ezzel összesen 556 pontot szerzett, míg ellenfele egyet sem. Mindezt 58 perc alatt...
picture

Ronnie O'Sullivan, 2014.

Fotó: Reuters

Az 556 pont pedig új rekord volt, és azóta is él. Korábban Ding Junhui szerzett sorozatban 495 pontot Stephen Hendry ellen a 2007-es Premier League-ben, illetve 2016-ban Stuart Bingham került a rekord közelébe, amikor 547 pontig jutott Sam Baird ellenében a China Openen - ez egyébként a pontszerző tornákon máig érvényes rekord.
Walden mindössze ennyit mondott O'Sullivan játékáról és a mérkőzésről:
"Soha életemben nem éreztem magam ennyire esélytelennek a snookerasztalnál."

2. Steve Davis visszapörgeti az időt

1997-ben Steve Davis már 39 éves volt. A 80-as évek korlátlan ura és hatszoros világbajnoka már túl volt a csúcson, 1990 óta nem is játszott döntőt Triple Crown versenyen. A Mastersen azonban legyőzte Alan McManust, Peter Ebdont és Ken Dohertyt, csupa nála magasabban rangsorolt játékost. Így jutott el a döntőig, ahol O'Sullivannel találta szemben magát, aki két évvel korábban szerezte meg első Masters-trófeáját, mindössze 19 évesen.
Ez volt az a bizonyos mérkőzés, amelyikre berohant egy meztelen nő még a harmadik frame-ben. 4-4-es részeredmény után O'Sullivan megnyerte az esti szakasz első négy frame-jét, és 8-4-nél nagyon közel került a győzelemhez.
picture

Steve Davis, 1997.

Fotó: Eurosport

Csakhogy Davis ekkor elővette a legjobb játékát, zsinórban hat frame-et nyerve megfordította, és 10-8-ra megnyerte a mérkőzést. Ebben a hat frame-ben lökött egy százast és további két 50 feletti breaket, emellett pedig varázslatos biztonsági lökésekkel tartotta távol ellenfelét az asztaltól. O'Sullivan mindössze 123 pontot szerzett az utolsó hat frame-ben.
Davis pályafutása harmadik, egyben utolsó trófeáját szerezte meg a Mastersen, egyben 15. és utolsó Triple Crown-győzelmét. Érdekesség, hogy a következő évben is legyőzte O'Sullivant a Mastersen, igaz, akkor a negyeddöntőben találkoztak. A vesztes fél ezt nyilatkozta jóval később:
"Steve olyan volt, mint egy gép, tökéletesen snookerezett. Nem játszottam vele, amikor a csúcson volt, de ha így ment neki a 80-as években is, akkor nem is bánom - éppen elég volt nekem John Higginsszel megbirkózni. Davis volt a tökéletes profi, olyan volt, mint egy gép."
picture

Mark Williams a második Masters-győzelmekor, 2003-ban.

Fotó: Eurosport

3. Mark Williams és a Masters legnagyobb csatája

Mark Williams és Stephen Hendry 1998-as döntője hasonló drámát hozott, mint az 1985-ös világbajnoki finálé. A skótok akkor már hatszoros világbajnoka és hatszoros Masters-győztese 5-2-re és 9-7-re is vezetett, mégis kikapott az akkor még "csak" háromszoros pontszerző tornagyőztes Williamstől, aki mindössze harmadik alkalommal vett részt a Mastersen, és első fináléját játszotta. Tegyük hozzá, hogy akkoriban már erősen ingott Hendry trónja, hiszen az előző szezonban szakadt meg ötös győzelmi sorozata a világbajnokságon, ráadásul áprilisban hatalmas, 9-2-es vereséget szenvedett el a British Open döntőjében, éppen Williams ellen, valamint nem sokkal korábban a UK döntőjében is kikapott O'Sullivantől.
Williams egy pillanatig sem vezetett a mérkőzésen, csak a legvégén: 10-9-re győzött, visszarakott fekete után. Ez mindössze a második visszarakott feketés döntő frame volt a Masters döntőinek történetében; az első még az 1975-ös, első kiírásban jött létre, Ray Reardon és John Spencer között. Az 1985-ös Davis - Taylor vb-csatához hasonlóan itt is bőven akadtak nagy lehetőségek és nagy hibák is, ettől lett igazán izgalmas és különleges a végjáték.
picture

Steve Davis és Dennis Taylor 1985-ben.

Fotó: Eurosport

9-9-nél már csak a színes golyók voltak az asztalon. Hendrynek snookerből kellett menekülnie. Eltalálta a sárgát, ami hihetetlen szerencsével beesett középre, és még ennél is nagyobb mázlival a fehér golyó úgy állt meg, hogy a zöld belökhető volt. Más kérdés, hogy a zöldhöz közel álló rózsaszín miatt nem lehetett pozicionálni a barnára. Hendry a zöldet belökte, a hosszú barnát kihagyta, és 22 ponttal vezetett.
Williams snookert adott a barnára, Hendry eltalálta, de a bal alsó lyuk előtt hagyta. Williams leszedte az összes golyót, és jöhetett az abszolút végjáték a visszarakott feketével. Egyikük sem hazudtolta meg magát, igyekeztek belökni a feketét, de nem sikerült, mígnem Williams bekészítette Hendrynek bal középre, úgy 30 centire a zsebtől. A gond csak annyi volt a skót számára, hogy a fehér nagyon közel állt a falhoz, illetve gyakorlatilag cső volt az állás, félő volt, hogy a fekete után a fehér is begurul a lyukba.
Ki is hagyta Hendry, és cserébe ott maradt egy kihagyhatatlan sansz az ellenfelének. Williams megoldotta, és övé lett a Masters korona. Ez volt az első igazán nagy tornagyőzelme, az első Triple Crown trófeája, amit további hat követett.
picture

Az utolsó év a Wembley-ben, 2006.

Fotó: Eurosport

4. John Higgins fantasztikus fordítása O'Sullivan ellen

2006-ban már Higgins és O'Sullivan is rutinos sztár volt. A skót 17, az angol 18 pontszerző tornagyőzelemmel állt, Higgins akkor még csak egyszeres világbajnok és egyszeres Masters-győztes volt, O'Sullivan viszont már mindkét kiemelt tornát megnyerte kétszer is. Ráadásul az egy évvel korábbi döntőt is ők játszották, akkor O'Sullivan győzött simán. 2005 októberében viszont Higgins visszavágott a Grand Prix döntőjében, amikor egyrészt könnyedén győzött, másrészt 494 pontot gyártott zsinórban, amivel rekordot állított fel.
Úgy nézett ki, hogy ezúttal O'Sullivan kerekedik felül. Döntő frame-re került sor, amelyben ő breakelt először, és egészen 60 pontig jutott, amikor kihagyott egy nem igazán jól megpozicionált pirosat. Hat piros maradt az asztalon, tehát lopható volt a frame, és csak az egyik piros állt a fal közelében, illetve Higginsnek ezen felül egy kis bontásra is szüksége volt. Ugyanakkor megindulni nem volt könnyű, és persze ott lebegett az egész szituáció felett, hogy ez a Masters döntőjének mindent eldöntő néhány perce. Itt már nem lehetett hibázni.
Higgins bevállalt egy hosszú pirosat, ami nem esett be, de szerencséjére az ellenfele sem tudott megindulni. A következő lökésre a skót egy olyan pirosat próbált meg középre, ami ha kimarad, akkor egészen biztosan bukja a mérkőzést. Nagyjából két milliméteren múlt a dolog: a piros beszédült, és innen már csak két nehezebb pirosat kellett megoldania. Nézzük:
"Ha Higgins kap egy lehetőséget, igazi ragadozóvá válik. Egészen más ligában játszik, amikor nyomás alatt kell teljesíteni. Hihetetlen, ahogy megoldja az ilyen szituációkat" - mondta O'Sullivan.
picture

Ronnie O'Sullivan 2015-ben, a Masters elődöntőjében.

Fotó: Eurosport

5. "Boldog születésnapot, Stephen" - Ronnie O'Sullivan 775. százas breakje

A 775-ös szám évek óta varázslatos rekordként állt, hiszen ennyi százas breakkel zárta pályafutását Stephen Hendry, aki 2012-es visszavonulása pillanatában minden fontos rekordot tartott. Ronnie O'Sullivan azonban azóta szinte mindegyiket megdöntötte. A 775-ös rekord megdöntése éppen a Mastersen jött el, de ennél érdekesebb volt a rekord beállítása, melyre a 2015-ös Masters első fordulójában került sor. Különös módon ez is egy Walden elleni mérkőzésen esett, és még különösebb módon éppen Hendry születésnapján. A 46 éves sztár tévés szakértőként nézte végig, ahogy O'Sullivan óriási szerencsével megoldotta a falon álló sárgát, és meglökte pályafutása 775. hivatalos százas breakjét. Nemcsak az utolsó lökések és az elképesztő hangulat, no meg persze a történelmi rekord beállítása miatt emlékezetesek ezek a percek, hanem John Virgo felejthetetlen kommentálása miatt is. "Hat zseb van az asztalon", kiáltja többször is a sárga lökése közben, utalva arra, hogy bárhova beeshet a golyó. Amikor pedig száz pont fölé jut a break, akkor boldog születésnapot kíván Hendrynek.
A 2022-es Masters vasárnap kezdődik. A cikkben említett sztárok közül Williams nyitja a tornát 9-én, 14 órakor, a címvédő Yan Bingtao ellen, Higgins hétfő délután játszik a UK-bajnok Zhao Xintonggal, O'Sullivan pedig kedd délután Jack Lisowski ellen lép asztalhoz.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés