Hossein Vafaei az első iráni tornagyőztes

Mark Williams simán legyőzte Robbie Williamset az első elődöntőben, és néhány egészen parádés lökést is bemutatott a háromszoros világbajnok. A második elődöntőben Liang Wenbo szépen breakelt, de 48-nál gikszert lökött, és Hossein Vafaei gyönyörű játékkal, egy kisebb és egy 54-es breakkel ellopta a mérkőzést.

A döntő tükörsimán alakult. Williams kezdőlökése után Vafaei megindult egy szépséges hosszú pirossal, és összerakott egy nagyszerű 71-es breaket. Williams számára 67 pont maradt az asztalon, de ő nem bajlódott a snookeradással, azonnal kezet nyújtott iráni ellenfelének. Aki ezzel megnyerte a versenyt, amelyen nem mellesleg ő lökte a legnagyobb breaket, egy 123-ast, és további három 50 felettit tett hozzá, ezekből kettőt az utolsó két meccsén. Kiválóan koncentrált.

Kérdés, hogy mennyit ér ez a siker. Nehéz beárazni a Shoot Outot. Egyrészt azért, mert nem lehet igazi snookernek nevezni, ami ott folyik, hiszen sehol máshol nincs ilyen rohanás és ordítozás. Az meg, hogy időre mennek a mérkőzések, azaz nem is kell feltétlenül belökni a frame-ballt, és ha jó helyzetben vagy, akár húzhatod is az időt, kifejezetten szembe megy a snooker szellemiségével. És akkor arról még nem is esett szó, hogy a legnagyobb játékosok többsége kihagyja ezt a versenyt. Idén például sem O'Sullivan, sem Higgins, sem Robertson, sem Trump nem vett részt.

Kívülről nézve bohóckodásnak tűnik a Shoot Out, játékosként viszont nagyon komoly teljesítmény. Rendkívül nehéz lehet ilyen rohanós és ordítozós körülmények között csakis a golyókra koncentrálni, és értelmes lökéseket leadni. Vagy éppen a döntőben kizárni a fejedből, hogy ezen az egyetlen frame-en 30.000 font múlik, ami mondjuk Williams számára nem a világ, Vafaeinek viszont óriási összeg. És ez csak a különbség a döntő megnyeréséért járó pénzdíj és a második helyért járó díjazás között. A győzelem ugyanis 50.000 fontot ért, ami Vafaei pályafutásának legnagyobb pénznyereménye.

Kérdés, hogy ezzel a sikerrel megindul-e felfelé. Hozzátehetnénk, hogy végre, mert tőle bizony sokat várunk már évek óta. Egészen egyszerűen azért, mert óriási tehetség a srác. Csakhogy ez a srác már 27 éves, lassan tíz éve profi, és ez volt az első döntője, egyben természetesen az első pontszerző trófeája. Éppen a Shoot Outot nyerte meg, a legkevésbé komolyan vehető versenyt. A korábbi bajnokok nem sokra mentek a sikerük után. Ryan Day, a tavalyi győztes a 16 közé sem jutott azóta, Michael Holt, a 2020-as bajnok is csak egyszer, és Thepchaiya Un-Nooh (2019), valamint Michael Geourgiou (2018) sem brillírozik mostanában, a ciprusi például kiesett a profi mezőnyből. Szóval a Shoot Out megnyerése önmagában nem sokat jelent.

Vafaeinek komoly nehézségei voltak profi pályafutása első éveiben, alig láttuk őt, ugyanis nem kapott vízumot. 2015-ben oldódott meg ez a probléma, és a következő év őszén már ott volt a Northern Ireland Open negyeddöntőjében. 2017 tavaszán már a China Openen elődöntőzött, legyőzte többek között Trumpot is. Úgy tűnt, megállíthatatlanul megy felfelé, de nem így történt. A következő szezonban csak egy negyeddöntőre futotta tőle, aztán jött megint egy elődöntő, ezúttal a Welsh Openen, a következő szezonban a China Championshipen is a négy közé jutott, de évi egy jó szereplésnél többet nem tudott, és még mindig nem tud felmutatni.

Ezzel együtt Hossein Vafaei a Shoot Out első olyan győztese, akinek az esetében érezhetjük, remélhetjük, hogy a siker következtében elindul a felfelé vezető úton. Egyrészt felugrott az egyéves ranglista 9. helyére, aminek köszönhetően ott lesz a február 7-én kezdődő Players Championshipen, az idei szezon 16 legjobbjának rendezett versenyen. Másrészt, és ez a fontosabb, rajta azt lehetett érezni vasárnap este, hogy nem a szerencse fia volt, ami a Shoot Out bajnokaival megesik. Sokkal inkább egy olyan játékost láthattunk benne, aki rengeteget dolgozik a fejlődésért, és ez éppen most fizetődött ki. Szomorú és furcsa, de alighanem a verseny előtt elhunyt nagymama is sokat segített neki:

"Majdnem visszaléptem a versenytől, mert szerdán halt meg a nagymamám. Egy órán keresztül csak sírtam a szállodai szobámban. Az egész családom megsiratta a nagyit. Úgy döntöttem, hogy játszani fogok, de nem törődtem azzal, hogy nyerek, vagy veszítek. Nem is tudom, hogy magyarázzam el, de kaptam egy extra energiát, és fantasztikusan játszottam. Nagyon szomorú voltam, de mindenki azt mondta, hogy nyerjem meg a versenyt nagymama emlékére."

Tényleg nagyot játszott Vafaei, és ehhez minden bizonnyal hozzájárult az a mentalitás, hogy mindegy, kikapok-e, vagy nyerek. Ha ezt a hozzáállást a folytatásban is meg tudja tartani, akkor egy rendkívül sikeres játékos lehet belőle.