Az ötszörös világbajnok snooker legenda, Ronnie O’Sullivan időnként személyes hangvételű blogbejegyzést ír az Eurosport angol honlapjára. Íme az egyes szám első személyben megírt és lefordított tegnapi "termése", amiben:
  • Elmondja, hogy nagyon csalódott a világbajnoki döntő elvesztése miatt
  • Önkritikával illeti saját formáját
  • Nem túlságosan burkoltan kritizálja Selby játékát is
  • Dicsőíti a támadó snookert és beszél a példaképeiről
Utólag visszanézve, most sokkal csalódottabb vagyok a sheffieldi döntő elvesztése miatt, mint akkor voltam. Akkor még örültem annak, hogy egyáltalán eljutottam a döntőig. Úgy voltam vele, hogy jobb lett volna, ha én nyerek, de most már egyértelműen csalódott vagyok, hogy nem sikerült hatodszor is megszerezni a világbajnoki címet.
Snooker
Révész Bulcsú és a biztonság
TEGNAP 07:48
De nem szabad áltatnom magam. Idén messze nem játszottam olyan szinten, mint az utóbbi két évben, amikor könnyedén győztem Sheffieldben.
Nem tudom, hogy ennek mi az oka. A második fordulóban, Joe Perry ellen küszködtem, és csak 13-11-re győztem. A negyeddöntőben, Shaun Murphy ellen sokkal könnyebb dolgom volt, mert nem kellett jól snookereznem. Sokkal nehezebb meccsre számítottam ellene (13-3).
Barry Hawkins nem játszott olyan magas színvonalon az elődöntőben (17-7), mint a tavalyi fináléban. Azt hiszem, nehézséget okozott a számomra, hogy a döntőben egy olyan játékossal találkoztam, aki jó formában volt. Túl nagy volt a különbség az előző meccseimhez képest.
Talán jobb lett volna, ha az első fordulóban kiesem, mint hogy 15-16 napig játékban vagyok, és végül mégsem szerzem meg a trófeát.
Ha magasabb szinten játszottam volna, akkor korábban elkezdhettem volna breakelni, és elkerülhettem volna a döntő hosszú frame-jeit. Vasárnap este háromnál több frame-mel kellett volna vezetnem. De a sport már csak ilyen. Az ember megfizet az elszalasztott lehetőségekért.

Selby sokat gondolkodott

Fotó: Eurosport

Úgy éreztem, hogy ha leszedek egy golyót a falról, Mark azonnal a falra tol egy másikat. Valahogy belesüppedtem ebbe a játékba.
Amikor támadó snookert játszottunk, akkor minden öt frame-ből négyet én nyertem, de amikor taktikai küzdelem alakult ki, akkor ő nyert ötből hármat-négyet.
Ez a stílus neki jobban kedvezett, mint nekem, és én nem tudtam olyan jól játszani, ahogy szerettem volna.
Aggasztó jel volt számomra a döntő közben, hogy nem éreztem az adrenalint a testemben.
Amikor elkezdődik egy mérkőzés, az ember arra gondol, hogy nem akar kiütéssel kikapni valakitől, aki csodálatosan játszik.
Mark ellen egy percig sem éreztem ezt. Szó sem volt kiütésről, mert minden frame hosszú és nyögvenyelős volt.
Nem éreztem úgy, hogy igazán beszippantana a meccs. Egy kicsit lebénultam. Amikor belöktem egy golyót, sosem tudtam, hogy honnan kerítsem elő a következő színest vagy a második pirosat.
Mark jól csinálta, hogy ilyenné tette a játékot. Minden elismerésem az övé, mert képes így játszani, de nekem ez sosem menne.
Szilárdan hiszem, hogy ha az ember sok versenyt, sok világbajnoki címet akar nyerni, ahhoz mindenképpen támadó snookert kell játszania. Grabancon kell ragadni a meccset. (Így szórakoztat Ronnie csúcsformában:)
Nem hiszem, hogy a Selby-féle játékkal is képes lennék öt világbajnoki címet szerezni. Nem tartom lehetségesnek.
Ha így játszottam volna Stephen Hendry ellen, akkor ő megtalálta volna a módját, hogy mégis több pontot szerezzen, mint én, és végül legyőzzön.
Az én filozófiám lényege a támadás, én meg akarom nyerni a világbajnoki címet, nem pedig kivárni, hogy egyszer csak összejöjjön.
Nagy breakeket löksz, magas a golyóbelökési mutatód, és jó a biztonsági játékod. Ez a recept. Így lehet győzni a snookerben. Az én játékom ezen a filozófián alapul.
Nem hiszem, hogy a negatív mentalitás hosszú távon kifizetődik. Ha csak vártam volna az adódó lehetőségekre, és sosem vállalok kockázatot, akkor valószínűleg egyetlen világbajnoki címet sem nyerek.
A magam részéről csalódott vagyok, hogy elvesztettem ezt a döntőt. De ötször már győztem, köszönhetően a kockázatvállalásomnak, és nem fogok változtatni ezen a megközelítésen.
Régóta tudom, hogy a magas kockázattal járó lökések hozzák meg nekem a tornagyőzelmeket.
Az ember mindig igyekszik bővíteni a snookerasztalon megoldható lökések tárházát. Nem bántam meg, hogy így közelítettem meg ezt a világbajnoki döntőt is.
Továbbra is a Barcelona, Federer és Woods a példaképem.
Nem változnak az elképzeléseim. Ez olyan lenne, mintha a Barcelona elkezdene más stílusban játszani, csupán azért, mert hullámvölgybe került. Egyértelmű, hogy jó a hozzáállásuk, hiszen számos Bajnokok Ligája és spanyol bajnoki címet hozott nekik.

Pedig Ronnie hamarabb lett szupersztár, mint Roger

Fotó: Eurosport

Csodálatos nézni a Barcelona játékát. Én mindig úgy akarok snookerezni, ahogy a Barcelona focizik, ahogy Roger Federer teniszezik, ahogy Tiger Woods golfozik … ezek a szórakoztató sportolók inspirálnak engem.
Azt akarom, hogy legalább annyira emlékezzenek rám szórakoztató játékosként, mint világbajnokként.
Nem akarok olyan lenni, mint a Chelsea, vagy José Mourinho. Nem tetszik, amikor egy csapat 11 emberrel védekezik, és idegesíti az ellenfelét, és untatja a nézőket, aztán egy ellentámadással megnyeri a meccset.
Az eredmény mindig fontos, de nekem még fontosabb, hogy a számomra szimpatikus módon játsszak, mert az a stílus tetszik a nézők tömegének is.
Nagyon sokan szeretik a snookert, és én örülök, hogy egyszerre tudok győzni, és szórakoztatni őket.
A legtöbb játékos elfárad, mire a világbajnokságon eljut a negyeddöntőig, vagy az elődöntőig, de én többnyire úgy érzem magam, mintha csak lemennék a klubba gyakorolni.
Ezért tudok ellazulni. Szeretem, hogy ki tudom fejezni magam az asztalon.
Amikor viszont minden egyes lökésre koncentrálni kell, minden egyes frame-ben, az mentálisan nagyon fárasztó.
Kicsit kipihenem magam, kihagyok néhány hónapot, és aztán elkezdek gyakorolni, mert a következő szezonban is szeretnék nyerni néhány versenyt.
Forrás: Eurosport
Snooker
A fegyelem a kulcs, mondja Jackson Page
11/06/2021 09:44
Snooker
John Higgins - túlsúlyos vagyok, bringára ülök
07/06/2021 10:20