Ronnie O'Sullivan rekordszezonja a történelem szemszögéből

A Triple Crown a legfontosabb versenyek gyűjtőneve: a világbajnokság, a Masters és az Egyesült Királyság Bajnokság, röviden a UK tartozik ide. Az elnevezés egyébként egy utólagos valami, az 1977/78-as szezonban, amikor először rendezték meg mindhárom versenyt (vb és Masters korábban is volt, a UK akkor indult), még nem hívták őket Triple Crownnak.

Ray Reardon még ezelőtt, 1975-ben megcsinálta az akkor még csak Double Crownt, hiszen megnyerte a Masterst és a világbajnokságot is. A UK elindítása után már a negyedik szezonban jött Steve Davis, aki megnyert két TC-t.1 980/81-ben tette meg, ez volt pályafutása első két Triple Crown-címe. A következő szezonban ismét nyert kettőt, és 1986/87-ben is, de egészen az 1987/88-as szezonig kellett várni, hogy valaki megszerezze egy szezonon belül mindhárom TC-címet - naná, hogy Davis volt az. Aki az 1980-as UK és az 1989-es világbajnokság között, azaz kilenc évadon át minden szezonban nyert legalább egy TC-t. Ezért is nevezzük őt a '80-as évek korlátlan urának.

Davis után következett Stephen Hendry, aki egészen látványos módon vetett véget az angol játékos uralkodásának: már az 1989/90-es szezonban, azaz 21 évesen elvitte mindhárom TC-t. Ezek voltak a második, harmadik és negyedik címei a legfontosabb versenyek sorában. A skót sztár hatalomátvételének részleteiről számos érdekességet olvashatunk Hendry önéletrajzából. Davis innentől fogva már csak egy TC-t tudott nyerni. Így is gyűjtött 15-öt, amivel az örökranglista harmadik helyén áll.

Hendry a triplázása utáni három szezonban egyaránt két-két TC-t gyűjtött be. 1993-ban tűnt fel Ronnie O'Sullivan, aki megnyerte a UK-t, a döntőben éppen Hendryt legyőzve. A skót ebben az évadban "csak" a világbajnoki címet zsebelte be. 1994/95-ben azonban megint duplázott (a harmadik cím ismét O'Sullivanhez került), majd következett az, amire senki más nem volt képes: másodszor is összehozott egy olyan szezont, amikor mindhárom TC az övé lett. Ezzel már 16-nál járt, tehát megelőzte Davist.

Aztán következett Hendry hanyatlása (bár még két TC, köztük egy világbajnoki cím megadatott neki), illetve a Ronnie O'Sullivan - John Higgins - Mark Williams trió hatalomátvétele. Higgins volt közülük az első, aki két TC-t nyert egy szezonban: 1998/99-ben sikerült neki. Williams a következő évadban csatlakozott hozzá a duplázók táborában (ami önmagában egy nagyon elit klub, hiszen az említett nagyágyúkon kívül csak Mark Selby és Judd Trump tartozik közéjük, tehát Reardonnal együtt mindösszesen nyolcan).

2002/03-ban megint Williams villant, nem is akármekkorát: ő lett a harmadik játékos a snooker történetében, aki egy szezonban besöpörte mindhárom TC-t. Ez neki sikerült elsőként a 92-es trióból, ráadásul Higgins és O'Sullivan azóta sem hozta össze, sőt, senki más sem. Magyarán 21 éve nem volt ilyen. És erre van most lehetősége O'Sullivannek azzal, hogy idén megnyerte a UK-t és a Masterst. Hasonló előjelekkel legutóbb Selby ment neki a világbajnokságnak 2013-ban. Amikor a UK és a Masters megnyerése után pályafutása első világbajnoki címével triplázhatott volna. Nem sikerült.

Annyira felerősödött a mezőny a 2000-es évekre, hogy Williams triplázása után mindössze hatszor esett meg, hogy valaki elvitt két TC-t egy szezonban. O'Sullivan az ideivel együtt is "csak" kétszer, Selby is kétszer, Higgins és Trump egyszer-egyszer.

O'Sullivan nem tud rövid időn belül olyan kiegyensúlyozottan teljesíteni, mint Hendry vagy Davis tudott, ez teljesen nyilvánvaló, és bőven magyarázható a lelki instabilitásával. Mégis ő gyűjtötte messze a legtöbb TC-t (23-nál jár), ugyanis az 1993-as első győzelme megszerzése, azaz gyakorlatilag pályafutása kezdete óta tíz olyan szezon telt el, amiben nem szerzett TC-címet. A további 21 szezonjában viszont nyert legalább évi egyet.

A Rakéta már korábban is ki-kihagyott versenyeket, és persze ilyen szempontból kiemelkedik a 2012/13-as szezonja, amikor csak a világbajnokságon indult el. Amit ugye megnyert. Az utóbbi években redszeresen megesett, hogy három-négy tornán nem indult el, azonban idén ezt új szintre emelte: kilenc olyan verseny volt, melyen nem vett részt ebben a szezonban. 11-en volt ott, tehát alig több, mint 50%-os a részvételi aránya. Ötöt megnyert, tehát nagyon jól működik a stratégiája, nem aprózza el magát.

Érdekes, egyben fontos részlet, hogy O'Sullivan csakis olyan versenyeket nyert meg ebben a szezonban, amelyeken legfeljebb 32-en vettek részt, és legfeljebb két asztalon játszottak egyszerre. Mindenesetre O'Sullivan ráment az elitversenyekre, ahol, ahogy már évek óta hangoztatja, jobban érzi magát. Szemben például az English Opennel, ahol a nagy mozgolódás annyira felidegesítette, hogy ki is kapott. Érdekes ugyanakkor, hogy a Bajnokok Bajnokát kihagyta, pedig az is neki kedvező torna. Biztos, hogy jó oka volt erre.

Három verseny van hátra ebből a szezonból: a kínai World Open jövő héten, a szezon 12 legeredményesebb játékosának rendezett Tour Championship április első hetében, valamint a világbajnokság. Mindhárom erős torna, komoly pénzdíjakkal. De a történelemírás szempontjából csakis a világbajnokság számít. Meglehet O'Sullivan első triplázása TC-versenyek tekintetében, és meglehet a rekordot jelentő nyolcadik világbajnoki címe.