A könyv, ami bevezet minket Ronnie O'Sullivan agyába
Publikálva 28/09/2023 - 14:47 GMT+2
Ronnie O'Sullivan 47 évesen megalkotta 3. önéletrajzát. Az első világbajnoki címe megszerzése után megjelent "Ronnie" és a kihagyott éve után kiadott "Futás" c. könyvek után is egy olyan könyvet tudott írni önmagáról, ami tele van újdonságokkal. Nem akármilyen élete volt/van a valaha volt legjobb snookerjátékosnak, bőven megtölt 500-nál is több oldalt, hiszen a három könyv között alig van átfedés.
Nézd vissza Ronnie O'Sullivan 143-as breakjét a sanghaji döntőből!
Videó forrása: Eurosport
A Megtörhetetlen nem valódi önéletrajz abban az értelemben, hogy nem az adatokra és a tényszerű történésekre koncentrál. Sokkal inkább egy idősödő, bölcs ember meglátásait olvashatjuk, aki rengeteg hullámvölgyön ment át. És jól jött ki mindezekből.
Ez a könyv 2022 végén és 2023 elején született. Angolul 2023 májusában, kevéssel a világbajnokság után jelent meg. Ronnie O'Sullivan és Tom Fordyce jónéhány, több órás beszélgetésének a szüleménye, ezért is érezhető O'Sullivan sajátos, el-elkalandozó stílusa, melybe organikusan illenek az időnkénti káromkodások. Fordyce „láthatatlan" munkájának köszönhetően gyakorlatilag olyan lett a szöveg, mintha magát a Rakétát hallanánk beszélni. Nagy-Britannia egyik legintelligensebb és legviccesebb embere, Stephen Fry így ajánlja a könyvet:
„A sok nevetés mellett számos olvasó felismeréseket, bátorítást, gyógyírt, és megnyugvást fog találni O’Sullivan őszintén elmesélt élettörténetében. Melegen ajánlom!”
Ennek a harmadik önéletrajznak az egyik különlegessége a nagy mérkőzések, azon belül is a fordulópontok leírása, az adott csaták közben átélt érzések és gondolatok szinte filmszerű átadása.
Annyira élvezetes ez a könyv, hogy indokoltnak látszik a megszokott, puhatáblás verzió mellett ezúttal keménytáblás díszkiadásban is megjelentetni. A puhatáblás kiadás már kapható, a keménytáblásra még várni kell néhány hetet, de már rendelhető.
Néhány részlet a könyvből:
"Tizenkét éves korom körül rendszeresen azt éreztem, hogy benne vagyok a flowban, hogy… szuperember vagyok.
Mindent teljesen ösztönösen csináltam. Sose vettem órákat. Csak láttam, éreztem, játszottam.
Nem csoda, hogy a megszállottja leszel. Ez a titkos fegyvered, ebbe menekülsz minden más elől. Ez a pánikszobád. A világon semmi más nincs rád ilyen hatással.
És most? A sporttal való kapcsolatom sokkal komplikáltabb, mint fiatalkoromban. A szuperember érzés illékony, sokszor épp csak kartávolságon kívül kerül."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/09/28/3793652.jpg)
Ronnie O'Sullivan
Fotó: WorldSnooker
"Imposztor-szindrómám van. Régebben azt gondoltam, hogy mindenki – játékosok, bírók, szervezők – összejátszik és hagy nyerni, mert úgy éreztem, hogy olyan pocsék játékkal nyertem tornákat, kizárt, hogy másképp lehetséges lett volna.
Rá se nézel az eredményjelzőre, ami szerint könnyedén nyertél, és dákóval a jobb kezedben visszaslattyogsz az öltözőbe. Kigombolod a mellényt, lerúgod az elegáns cipőt, ott ülsz a teáddal és azt gondolod, öregem, de tré voltam.
Aztán a hotelszobában az ágyban fekve visszanézed a tévében, és mintha egy másik embert látnál. Klasszul snookerezik. Milliószor jobb, mint gondoltad."
...
"Néha mindenkinek jót tesz, ha veszít. Nem kaphatod meg mindig, amit akarsz, mert akkor hogyan tanulnál belőle? Hogyan lennél érettebb játékos és ember? A vereség segít elkerülni az önelégültséget. Minél többet nyersz rövid idő alatt, annál valószínűbb, hogy kiégsz. Hogy megcsömörlesz.
Ahányszor kikaptam Sheffieldben, úgy mentem haza, hogy azon töprengtem, hogyan fejlődhetek. Így maradtam a játék rabja, így maradtam őszinte. Még ha mások azt hiszik is, hogy elérted a tökéletes szintet, belül te tudod, hogy nem így van."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/09/12/3783350-76956928-2560-1440.jpg)
Munkában a zseni: Ronnie O'Sullivan csodás százas breakje
Videó forrása: Eurosport
"Öt perc, nyolc másodperc. Akkor még nem tudtam. Azt tudtam, hogy gyors volt, de azt nem, hogy a leggyorsabb. Amikor megmondták, akkor sem gondoltam volna, hogy negyedszázaddal később még mindig a leggyorsabb 147 lesz a történelemben.
Nem örültem neki. Jó, ez így nem igaz. Örültem, hogy megcsináltam, de csak a hibákat láttam. Csak azt, ahol elronthattam volna. Csak azokat a lökéseket, amik a kelleténél erősebbre sikerültek, a hanyag pozicionálást, a pontatlanságot.
Tökéletesség? Messze nem. Az az öt perc nekem egyetlen dologról szólt.
'Ilyen játékkal sose nyerem meg a világbajnokságot. Nem vagyok elég jó.'"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/04/14/3684076.jpg)
Ronnie O'Sullivan
Fotó: Getty Images
"Tudom, hogy a játékom bizonyos tempónál, bizonyos sebességnél optimális. Az agyam a testemhez kapcsolódik, vagyis ha az egyik gyorsan működik, a másik pedig lassan, teljesen szétesem. Nem tudom elkapni a ritmust, nem tudok irányítani.
Ezért ilyesmit mondok magamnak:
Rákényszerítem magam erre. Fel a székről, oda az asztalhoz, megcsinálni az ösztönös lökést. Ki se szimatolom a lehetőségeket. A következő húsz percben megjátszom az első lökést, amit látok. Azután talán elkezdek járkálni az asztal körül, de nem sokat. Látok egy lökést, látok egy másikat, és egy pillanat alatt döntök.
Bumm. Kész. Vissza a székbe. Az agyam kezdi utolérni a testemet."
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés