Révész Bulcsú: "Sokat fogok dolgozni, és élvezni fogom"

A World Snooker Tour készített interjút Bulcsúval, aki már túl van az első tornáján, melyen profiként vett részt (még amatőrként kapott meghívást a világbajnokság és az Egyesült Királyság Bajnoksága selejtezőjére, illetve a Shoot Outra is): a Championship League első csoportkörében egy vereséggel és két döntetlennel zárt.

Érdekes élmény volt. Garantált volt a három meccs, ami jó dolog az első versenyen. Az első összecsapáson nem játszottam jól, inkább küszködtem. A második és a harmadik meccsen sokkal bátrabban snookereztem. Jak Jones ellen hoztam az első frame-et, jól ment a játék. Antoni erős ellenfél, és döntetlent játszottam vele. Sokkal pozitívabban játszottam, mint a világbajnoki selejtezőben. Jó élmény volt ez a verseny, és máris várom a folytatást.

Magyarországon nem igazán tudják, mi az a snooker. Ha az utcán megkérdezed az embereket, 90%-uknak fogalma sincs róla. Ettől függetlenül mindig is hittem benne, hogy el tudok jutni a profik közé. Hat hetet töltöttem Angliában a tavalyi év végén, és tavasszal már sikerült is kvalifikálnom a Main Tourra. Ezzel valóra vált egy álmom. Ezentúl még több időt fogok Angliában tölteni, hogy egyre jobb legyen a játékom.

Azt hiszem, ez egy reális cél a számomra. Nagyon sokat kell dolgoznom érte, sokat kell fejlődnöm hozzá, de képes vagyok rá. Hozzá kell szoknom a profi versenyek hangulatához. Sokat fogok dolgozni, és élvezni fogom.

Rengeteget fejlődtem ezen a téren. Rájöttem, hogy fontos kontrollálni az érzelmeimet, és hogy a meccs végéig meg kell őriznem a hitemet. Egy sportpszichológustól is kaptam segítséget ehhez. Biztos vagyok benne, hogy sokat segít a jövőben, ha a helyes hozzáállással viszonyulok a meccsekhez. Még mindig előfordul, hogy kiadom a dühömet, amikor egyedül maradok, de az asztal mellett magamban kell tartanom az érzelmeimet.

A teniszezők eltörhetik az ütőjüket, a focisták is könnyen le tudják vezetni az agressziót. A snookerben viszont nincs erre lehetőség. Számomra az a legnagyobb kihívás, hogy higgadt maradjak a meccsek alatt. A versenysport frusztráló tud lenni, amikor az ellenfeled vezet. Más sportokban nem kell olyan nyugodtnak maradni, mint nálunk.

Nem igazán foglalkozom a nyomással, csak élvezni akarom a játékot. Megleptem magam azzal, hogy milyen jól szerepeltem a junior versenyeken. A tornák előtt amiatt aggódtam, hogy hogyan fogom kezelni a nyomást, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen élvezem az ilyen helyzeteket. Úgy gondolom, később sem lesznek gondjaim a nyomással. Ha egy meccs arról dönt majd, hogy maradok-e a profik között, vagy megnyerem a világbajnoki döntőt, azt gondolom akkor is kezelni tudom majd a nyomást.

Az Eurosporton találkoztam a snookerrel. Az első meccs, amit láttam, Shaun Murphy és Stephen Maguire összecsapása volt. Aztán kerestem egy klubot, ahol lehet snookerezni, és onnan nem volt visszaút. Nyolcévesen kezdtem el játszani. Nagyon érdekesnek találtam a snookert, tetszett az öltözék és a csend az arénában. A meccsek lassú folyása valahogy magával ragadott. Aztán megfogtam egy dákót, elkezdtem snookerezni, és beleszerettem. Nyolc-kilenc éves koromban is már napi hat órát játszottam, nem tudtam elfáradni a snookertől.

Gyorsan fejlődtem. Szerencsére találkoztam egy remek edzővel, Varga Péterrel, aki harminc éve foglalkozik snookerrel. Ismeri a játék minden titkát, rengeteget segített nekem. Nagyon jó a kapcsolatunk.

Forrás: WST