Valóra vált álom: az északír Allen szerezte meg az Északír Open trófeáját

Így lett igazán szép a hete és igazán csodás a sikersztorija, hogy a döntőben a valaha volt legjobbak egyikét győzte le, aki ráadásul a pillanatnyilag legjobbak egyike is. Azért kellett a sikerhez, hogy Higgins ne játsszon annyira ellenállhatatlanul, mint az elődöntőben. Mutatott szép dolgokat, de nem tudott tartósan őrült jól játszani. 6-6-ig mindig Allen vezetett, viszont 8-6-nál már a skótnál volt az előny.

És ekkor mutatta meg Allen sokadszor, hogy mekkora küzdő. Úgy fordított, úgy nyerte meg az utolsó három frame-et, ahogy nagyon kevesen tudnák ilyen helyzetben. Hatalmas volt rajta a nyomás hazai környezetben, hátrányban, a négyszeres világbajnok ellen. És Allen nemcsak a küzdeni tudásból vizsgázott jelesre, hanem a biztonsági játéka is eszméletlen szintre jutott. Olyan szinten jól lát az asztalon, és olyan jó lökéseket tudott bemutatni, ami még Higginsnek is sok volt.

8-6-os Higgins vezetésnél egyébként sokan összezuhantak volna. Már csak azért is, mert a skót remek játékkal vitte el az utóbbi három frame-et. A 15. frame-ben Allen rendkívüli türelmet tanúsított, különösen akkor, amikor négyszer is úgy lökött be piros golyót, hogy utána nem lehetett színessel folytatni. Nem kapkodott, nem türelmetlenkedett, nem válallt be butaságokat, vérprofi módon snookerezett.

Őszintén szólva örülök, hogy ez lett a vége. Higgins ugyanis, bár csalódott volt, de hétfőre alighanem kiheveri a vereséget, és további sikerek elérésére fogja motiválni ez a második hely. Allen viszont elképzelhető, hogy összezuhant volna, ha nem jön össze neki ez a nagyon várt és nagyon akart hazai siker.

Más kérdés, hogy őt mennyire motiválja ez a győzelem a továbbiakban. Nehéz rajta eligazodni, de hát nem csoda, sajnos sokszor előveszi a depresszió. Tavaly ilyenkor megnyerte a Bajnokok Bajnoka tornát, a pillanatnyilag legjobb formát mutató játékosok legyőzésével, és akkor úgy tűnt, hogy a szezon egyik meghatározó játékosa lesz. Nem lett. Szóval pusztán azért, mert Belfastban minden sikerült neki, még nem biztos, hogy ez a jó forma akár még egyszer meg fog jelenni a szezonjában. Meglátjuk. Ezt mondta utána:

"Annyira izgultam a végén, nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán fel tudok állni, hogy belökjem a golyókat. A közönség az utolsó breakem minden lökésénél őrjöngött, korábban ilyet sosem tapasztaltam, és lehet, hogy nem is fogok.