"Neil Robertsonnak mentális blokkja van a Crucible-ben" - állítja Joe Perry

Joe Perry és Neil Robertson régóta barátok, hiszen amikor az ausztrál nagyon fiatalon Angliába költözött, akkor a Gentleman vette pártfogásába, afféle mentora lett. Robertson 2010-ben szerezte meg a világbajnoki címet, az azóta megrendezett tizenegy alkalommal viszont mindössze egyszer jutott el az elődöntőig. Közben a többi versenyen remekül teljesít, sorra nyeri a címeket, évek óta ő az egyik legkiegyensúlyozottabb és legjobb játékos a teljes mezőnyben. Perry szerint a snooker egyik legnagyobb talánya, hogy Robertson hogyan szerepelhet ennyire gyengén a világbajnokságokon.

Robertson többször elmondta, hogy mivel ő magas, és két nagy lépéssel szereti megközelíteni az asztalt, mivel a Crucible arénája nagyon szűk, amikor két asztal van benne (tehát az első három forduló során), ezért nem komfortos neki ott a játék. Tavaly a negyeddöntőben kapott ki Kyren Wilsontól, és ezt mondta utána:

"Technikai szempontból nem szeretem a helyszínt, mert nem tudom tökéletesen megközelíteni a lökéseket. Tudom, hogy ez másoknak is problémát jelent. Muszáj foglalkoznom ezzel a problémával ahhoz, hogy ismét eljussak az egyasztalos felálláshoz. Lehet, hogy egy kicsit változtatnom kell a stílusomon ahhoz, hogy ne ütközzek bele minden lökésnél a falba."

Erre mondja Perry, hogy marhaság, hiszen Robertson az utóbbi három évben mindig bejutott a legjobb nyolc közé, a 2010-es győzelme óta hatszor negyeddöntőzött, ami azt jelenti, hogy bőven nyert meccseket a szűk Crucible-ben is.

"Biztos, hogy mentális blokk az oka a rossz szereplésének. Neil persze sosem vallaná ezt be, mert ő a legpozitívabb ember a világon. Nem hiszem, hogy 2001 óta volt olyan lökés, amit a saját hibájából rontott el. Mindig van valami magyarázata, mindig van kifogása.

Robertson januárban megnyerte a Masterst, és utána elismerte, hogy a Crucible szűk mivolta csak kifogás a részéről. Azt mondta akkor, hogy úgy gondolja, megfelelő csapattal kell nekivágnia a világbajnokságnak, olyan emberekkel, akik segítenek neki a mentális akadály leküzdésében.

"Nem kellene már a kifogásokkal foglalkoznom. Alighanem túlságosan makacsul ragaszkodtam az álláspontomhoz, és nem vettem körül magam elegendő jó emberrel. Nagyszerű dolog egyedül nyerni versenyeket, a saját magad mentoraként és pszichológusaként, de a világbajnokság más, ott kell egy jó csapat, mert nagyon hosszúak a mérkőzések."