Menekülő üzemmód helyett hét vb-cím. Steve Peters, akinek O’Sullivan talán a legtöbbet köszönheti

Frissítve 08/05/2022 - 08:50 GMT+2

Ronnie O'Sullivan hetedik világbajnoki címe után az egész snookervilág érzelmes pillanatokat élt át. A világelső vb-menetelése során kevés szó esett Steve Peters-ről, aki az egész verseny alatt segítette őt, ahogy teszi azt már több mint tíz éve. Pedig a neves pszichiáternek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a „Rakétát” ilyen szinten láthattuk versenyezni az elmúlt esztendőkben.

Ronnie O'Sullivan

Fotó: AFP

A világbajnoki siker után Ronnie O'Sullivan felmentést adott az orvosi titoktartás alól Steve Peters-nek, aki a BBC-nek árult el néhány titkot a sikeres együttműködésükről és betekintést engedett a terápiájába, mely az elmúlt években új lendületet adott páciense pályafutásának.

O'Sullivan 2011-ben, 35 évesen közel állt ahhoz, hogy a 2008-as harmadik világbajnoki címe óta tartó nehéz időszakot követően visszavonuljon. Némi vonakodás után azonban találkozott Peters-szel, karrierje pedig teljesen más irányt vett. Pedig akkoriban még jókora lemaradásban volt Hendry rekordjaitól, néggyel több vb-cím, héttel több Triple Crown tornagyőzelem és 14-gyel több pontszerző siker szerepelt a legendás skót neve mellett.

Ronnie O'Sullivan sportágban eltöltött mindennapjaiban a legfőbb hiátust nem is az elmaradt rekorddöntések, hanem a játék élvezetének hiánya jelentette. Ahogy a snooker szeretete kezdett visszatérni nála, a sorozatban két világbajnoki cím megnyerése újabb fantasztikus korszakot indított el, mígnem hétfőn egy újabb felejthetetlen pillanatnak lehettünk szemtanúi. 46 évesen ő lett a legidősebb Crucible-bajnok és hét világbajnoki címével utolérte Hendry mindmáig legértékesebb rekordját.

A világelső 21 Triple Crown és 39 pontszerző győzelmével – ha csak a statisztikákat nézzük – minden idők legnagyobb snookerjátékosának tekinthető. De vajon lehetséges lett volna ez Peters közrehatása nélkül? Az érzelmes díjátadó ünnepség után, amelyet O'Sullivan Judd Trumppal való hosszas ölelkezése és a családjával való könnyes ünneplés követett, a friss világbajnok egyértelműsítette:

World Championship

Ronnie O'Sullivan: A világbajnokságnak mennie kell a Crucible-ből

19 órája

"Ha nem lett volna Steve Peters, valószínűleg most valami meleg helyen, például Portugáliában élnék egy szép tengerparti házban, és csak hathetente egyszer a családomat meglátogatni utaznék az Egyesült Királyságba” - O'Sullivan így foglalta össze a vb után az együttműködésüket.

„Tehetséges voltam, megvolt a játékom is. Ha jól ment a játék, akkor minden nagyszerű volt, ha viszont nem, kerestem a kijáratot. Ilyenkor azt mondtam magamban: ideje hazamenni. Egyszerűen nem élveztem azt, amikor mély gödörből kellett rátalálni a játékomra.”

A korábban is neves brit sportolókat segítő sportpszichiáternek köszönhetően azonban megváltozott az attitűdje.

"Megtanultam, hogy senki sem játszhat mindig tökéletesen. Ezt el kell fogadnom és csinálni kell tovább, ki kell hozni a legjobbat abból, amid van, nem tudhatod azt, hogy ez mire lehet elég. Ez egyfajta optimista hozzáállás, de ezt még mindig tudatosítanom kell magamban. Úgy tűnik, hogy mindig a legrosszabbtól félek, ez az alapfelállásom, sok démonnal kell megküzdenem. De itt vagyok, versenyzem és igen, ez így most nagyszerű volt!”.

Peters – aki a 2000-es években a brit pályakerékpárosok mellett dolgozott – a nézőtérről figyelte az egész világbajnokságot, a döntő után pedig részletesen mesélt a brit közszolgálati televíziónak a páciensével való kapcsolatáról. 2011-ben találkoztak, O'Sullivan először nem is akarta maga mellé venni, de 15 perc alatt kialakult köztük a kapocs, ami azóta egyre szorosabb lett.

"Akkoriban azt mondta, hogy a karrierje végéhez közeledik, de ez inkább azzal függött össze, hogy nem volt boldog, nem teljesített jól, és elvesztette a fókuszt a sportban. Úgy élte meg a snookert, hogy inkább nem akarja még pár évig kínozni magát. Amikor játszott, csak annyit akart, hogy újra boldog lehessen, és valójában ezt hangsúlyozzuk tíz évvel később is. Persze, hogy nyerni akar, de nem a boldogsága rovására”.

Peters egyetértett azzal, hogy a boldog emberek lehetnek sikeresek az életben, ebbe a célba kell belekapaszkodnia az akkor háromszoros világbajnoknak is. Akinek a legfőbb gyengesége a partnerségünk kezdetén pont az volt, hogy hogyan kezelje a saját maga által önmagára ránehezedő nyomást.

"Amikor egy nehéz kihívás előtt állunk, különböző gondolkodásmódok jellemzők, ezek a folyamatok pedig szokássá vagy viselkedéssé válhatnak, és különböző módokon birkózhatunk meg velük. Amikor először találkoztam Ronnie-val, ha nagyon nehéz helyzetbe került, és érzelmileg megviselte a dolog, akkor menekülési útvonala volt, „kirohant az épületből”. Egyszer egy versenyen szó szerint ezt tette. Nem azért, mert vesztésre állt, hanem inkább a nyomás miatt, amit magára helyezett.”

Az 58 éves szakember szerint O’Sullivan annyira céltudatos és elkötelezett, hogy szinte engesztelhetetlen önmagával szemben, perfekcionista gondolkodás jellemzi, mely a javára is vállhat, de hátránya is származhat belőle.

"Minden arról szól, hogyan viszonyulsz a saját reakcióidhoz. Neki a fő stratégiája a nehézségek elkerülése volt, azóta megtanult néhány más megközelítést is, mellyel átlendülhet ezeken a szituációkon, ha az elméje felkészült rá. Hiszen meg kell nézni, hogy mikor működik, és mikor nem, ez a körülményektől is függ, aztán megbeszélhetjük, hogy milyen stratégiával szeretne dolgozni nyomás alatt.”

Az idei világbajnoki döntő során ez a bizonyos nyomás a harmadik szakaszban volt érezhető, amikor Trump 12-5-ről 14-11-re kapaszkodott vissza. Peters szerint azonban O’Sullivan gondolkodásmódja az együttműködésük eredményeképpen az volt, hogy a pillanatot kell megragadnia, egyúttal nem szabad kizökkennie.

"Ez azok számára problémát jelenthet, akik elvesztik a koncentrációt, amikor vezetnek, és elkezdenek "mi lenne, ha" helyzetekben gondolkodni. Ez mindenképpen olyasmi, amire figyelmeztetni kell őt is.”.

Peters – aki korábban a hatszoros olimpiai bajnok pályakerékpáros Sir Chris Hoy-jal is dolgozott – munkájának fontos részének tekinti, hogy megértse páciense elméjét. Ronnie O' Sullivant pedig egy érzelmes és szenvedélyes embernek ismerte meg, mint, ahogy ezt láthattunk a döntő végén az érzelemkitörésekor, a Judd Trumppal való ölelkezésekor.

"A snooker egy igazán egyedülálló sportág. Amikor 10 évvel ezelőtt beléptem ebbe a világba, mindenki nyitott volt felém és azt érzékeltem, hogy a játékokok ösztönzik egymást, rengeteg barátság szövődik. Szóval nem lepett meg, hogy így ölelkeztek a végén”.

A BBC interjúban szóba került a döntő játékvezetőjével, Olivier Marteellel való vitája is O’Sullivannek, mely azután csillapodott le benne, miután tudatták vele az öltözőben, a kamerák sem rögzítettek semmi kifogásolhatót. Petersnek azonban az ilyen helyzetekre is fel kell készíteni az immáron hétszeres világbajnokot.

"Elkerülhetetlen, hogy a bírókkal vagy az ellenfelekkel kapcsolatos problémák forduljanak elő, így erre egy előre megbeszélt metódust alakítottunk ki. Pillanatnyi reagálás ugyanis szabotálhatja a játékát és az összpontosítását”.

46 évesen O'Sullivant folyamatosan arról kérdezik, hogy hány évig bírja még, Steve Peters szerint azonban a kor csak egy szám. Minden attól függ, hogy a sportoló az egyéni teljesítményére koncentrál-e, vagy életkori korlátként a statisztikákra hagyatkozik. Meg kell kérdezni magunktól, hogy "mit akarok elérni, és hogyan fogom ezt elérni", amire páciense változó válaszokat adott, hiszen az elme időről-időre eltéríthet: „néha azt gondolja, hogy talán már túl öreg ehhez".

Peters a megfelelő gondolkodásmód megtalálásában is segíti ennek kapcsán minden idők legjobb snookerjátékosát, elmondása szerint most egy kicsit mohónak tűnhetnek, de továbbra is azon lesznek, hogy a következő években is készen álljanak. Peters egyébiránt a „GOAT” jelzővel is egyetért:

"Egyértelmű, hogy valaki, aki körülbelül 30 éve a csúcson van, minden idők legnagyobb sportolói közé tartozik. Az elmúlt 10 évben öt világbajnoki döntőben szerepelt, és ebből négyet meg is nyert. Szóval örülök, hogy nem fejezte be 35 évesen”.

Peters az O’Sullivannel való együttműködésük alatt dolgozott a brit sprinter, Adam Gemilivel is, aki a 2014-es EB-aranyakor szintén neki tulajdonította azt, hogy nyomás alatt is a legjobbját tudja futni. Pedig a „Rakéta” kezdetben maga sem hitt abban, hogy Peters-szel mire lehetnek együtt képesek, erre így emlékezett vissza a szakember.

„2011-ben, mikor elkezdtem vele dolgozni, megkérdeztem tőle, hogy boldog lenne-e még két világbajnoki címmel. Erre azt mondta nekem, hogy soha többé nem nyer még kettőt. A következő két évben megnyerte a világbajnokságot, erre pedig azóta mindig emlékeztetem őt!”.

Forrás: sportinglife.com

World Championship