Mark Selby beszél a sötét időszakáról

Mark Selby szerezte meg a 2021-es snooker világbajnokság trófeáját, és ezzel négyszeres világbajnok lett belőle, azaz belépett a valaha volt legsikeresebb játékosok körébe. Még a világbajnokság előtt, januárban adott egy interjút a BBC-nek, melyben elsősorban arról beszélt, milyen körülmények közül jutott el a snookervilág csúcsára. Selbyt egyedül nevelte az apja, miután az anyja nem sokkal a fia születése után elhagyta a családot.

Igen, az utóbbi hónapokban jól ment a játék, aminek azért is örülök, mert volt előtte egy egy-másfél éves időszak, amikor nyertem ugyan meccseket, de nem snookereztem igazán jól, nem jutottam messzire a versenyeken, és nem is volt nagy önbizalmam. Aztán mindent megváltoztatott, hogy új edzővel, Chris Henry-vel kezdtem dolgozni, sokkal jobban érzem magam és nagyobb az önbizalmam, szóval sokkal jobban vagyok.

Igen, ennek két oka van. Az egyik, hogy jobban játszom, a másik pedig hogy érzem, hogy megint sikeres tudok lenni. A korábbi időszakban alacsonyabb volt az önbizalomszintem, nem gondoltam, hogy versenyeket tudok nyerni, most viszont minden megváltozott.

Nem hiszem, hogy ez mindig is bennem lett volna. Az apám igyekezett belém nevelni a küzdeni tudást, amikor még fiatal voltam. Azt mondta, hogy amíg te vagy az asztalnál, addig próbálj meg mindent megtenni azért, hogy megnehezítsd az ellenfeled dolgát. Ha így is legyőz, akkor így jártál, de ne könnyítsd meg a dolgát. Az a lényeg, hogy semmiképp se hulljon az ellenfeled ölébe a győzelem. Elvesztettem apámat 16 éves koromban, de ez a néhány mondata mindig velem maradt, és végigkísért a pályafutásomon.

Rengeteget segített egy családi barát, aki akkoriban az edzőm is volt. Alan Perkinsnek hívják, és ő vett a szárnyai alá, amikor apám meghalt, hozzá költöztem, és nála laktam egy ideig. Az első hat hónapban teljesen magam alatt voltam, nem akartam snookerezni sem. Borzalmas időszak volt ez, közel álltam ahhoz, hogy véget vessek az életemnek, és rengeteget köszönhetek Alannek, aki segített átlendülni ezen a szörnyű időszakon. Azt mondta, hogy ha apád látna téged, nem akarná, hogy ilyen életed legyen, azt szeretné, hogy folytasd a snookert, és hozd ki magadból a legtöbbet. Pozitív motivációként használta a helyzetet, és az volt a lényeg, hogy csináljam tovább az egészet apámért. Eleinte nehéz volt így megközelítenem a dolgot, de egy idő után a magamévá tettem ezt a szemléletet, és a mai napig ez visz előre.

Igen, ez még azelőtt fordult meg a fejemben, hogy Alanhez költöztem volna. Apám halála után eltelt négy hónap, amíg a tanácsi lakásban éltünk a testvéremmel. Aztán lemondtunk a lakásról, mert képtelenek voltunk ott lakni úgy, hogy apánk már nem volt velünk. Aztán Alanhez és a családjához költöztem, de ez a négy hónap nagyon kemény volt, és tényleg nagyon közel kerültem az öngyilkossághoz, de mindig eszembe jutott, hogy az apám nem akarná ezt, és persze a körülöttem lévőket sem akartam ott hagyni, a barátokat, a családot.

Igen, egyetértek. Talán az a legnagyobb segítség, hogy ő is biliárdjátékos volt, ezért érti, hogy milyen sok, és mennyire kemény munkát kell beletenni a felkészülésbe. Előfordul, hogy otthon ücsörgök, mert nincs kedvem elmenni gyakorolni, nincs kedvem elmenni a klubba, vagy amikor volt asztalom otthon, egyszerűen nem volt kedvem odaállni, de Vikki ilyenkor fenéken billentett, és azt mondta, hogy most jól megy a snooker, de ahhoz, hogy legközelebb is jól menjen, most el kell menned gyakorolni. Vikkinek óriási szerepe van a sikereimben, ez teljesen egyértelmű.

Igen, valóban nehéz időszakon mentem keresztül. Én azt találom a legfontosabbnak, hogy az ember beszéljen a nehézségeiről, ne zárkózzon be a saját világába. Fontos, hogy beszéljünk azokkal, akik körülöttünk vannak, azokkal, akik közel állnak hozzánk, mert ők biztosan látják, hogy min megyünk keresztül, és tudnak segíteni rajtunk. És érdemes profi segítséget is kérni a mentális segítő szakmából. Az biztos, hogy az én játékstílusomban nagy szerepe van annak, ahogy felnőttem. Semmim sem volt, egy idő után apám sem volt, és mindenért kőkemény munkát kellett végeznem. Ez az oka annak, hogy én sem adok semmit sem könnyen az ellenfeleimnek. Minden pontért megküzdök, és mindenért megdolgozok az asztalnál, és az életem más területein is.