Ken Doherty: „Sokkal több versenyt nyerhettem volna”

Vannak sztorik, amelyek felett elsikkadunk év közben, többnyire akkor, amikor egymást érik az izgalmas mérkőzések. Karácsony környékén viszont semmi sem történik a snooker háza táján, ezért van időnk és lehetőségünk feleleveníteni az év közben kimaradt érdekességeket. Ken Doherty a világbajnoki címe 25. évfordulója alkalmából beszélt a régi időkbe nyúló kapcsolatáról Ronnie O’Sullivannel.

Ken Doherty

Fotó: WorldSnooker

Ken Doherty 25 évvel ezelőtt, 1997-ben szerezte meg a világbajnoki címet. A döntőben az előző öt cím tulajdonosát, az akkor már hatszoros világbajnok Stephen Hendryt győzte le. Az ír sporttörténelem egyik különleges pillanatának ezüstévfordulóján Doherty többek között arról beszélt, hogy sokkal több versenyt nyerhetett volna, a tinédzser Ronnie O’Sullivanről is szót ejtett, valamint elmesélte a világbajnoki címe egyik utótörténetét.
„Felhívott egy pasi, aki úgy tett, mintha ő lenne Alex Ferguson, és azt mondta, tudja, hogy nagy rajongója vagyok a Manchester Unitednak, és mi lenne, ha elvinném megmutatni a világbajnoki trófeámat az Old Traffordra.
Erre persze azt mondtam, hogy menjen a fenébe … egyértelműen átverésnek tűnik, ugye?
Ő elhallgatott egy kicsit, aztán azt mondta:
Lefagytam, mert ez tényleg az ő hangja volt. Rájöttem, hogy ez egy olyan pillanat, amikor gyors döntést kell hoznom, úgyhogy rávágtam, hogy persze, nagyon szeretném.”
picture

Ken Doherty az Old Traffordon

Fotó: Eurosport

És Doherty meg is mutatta a trófeáját az Old Traffordon, azon a napon, amikor a United megnyerte a Premier League-et. Az írek egyetlen snookervilágbajnoka szeretett volna több trófeát nyerni, már csak azért is, hogy többször parádézhasson a kedvenc csapata gyepén.
„Egyértelmű, hogy sokkal több versenyt nyerhettem volna. Angliában kellett volna maradnom, azt kellett volna csinálnom, amit Mark Williams és Ronnie O’Sullivan, és a játékom minden területén fejlődnöm kellett volna. Valószínűleg a dákómat is le kellett volna cserélnem. Már vagy negyven éve ugyanazt használom, 11 éves korom óta.”
Doherty természetesen beszélt O’Sullivanről is, aki megszerezte a hetedik világbajnoki címét 2022-ben, és akivel nagyon régre nyúlik vissza az ismeretségük, ahogy erről O’Sullivan magyarul nemrég megjelent önéletrajzában, a Ronnie című könyvben is olvashatunk.
Nem mondanám, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Régóta ismerjük egymást és voltak ellentéteink, elvégre vetélytársak voltunk. Viszont elég jóban vagyunk és tiszteljük egymást. A világbajnokság megnyerése után megöleltem őt, megráztam a kezét, és elmondtam neki, hogy rendkívül örülök, hogy meglett a hetedik címe.
picture

Ronnie O'Sullivan

Fotó: WorldSnooker

Amikor Ronnie profi lett, az ilfordi klubban gyakorolt a kettes asztalon, én meg a hármason, így hát elég sokat játszottunk egymással. Az 1997-es világbajnokság előtt is két hétig egymás ellen gyakoroltunk. Azon a vb-n lökte azt az ötperces maximumát, és biztos voltam benne, hogy övé lesz a trófea, annyira jól ment neki a játék. Aztán kikapott a második fordulóban, és enyém lett a trófea.
Még korábban történt, hogy az apja rendszeresen küldött értem taxit, hogy játsszak Ronnie-val. Általában tíz nyertig ment a meccs, és egyszer lemostam 10-2-re. A meccsek után át szoktunk menni a házukba, Ronnie anyja csinált nekünk ebédet, és mentünk vissza, hogy játsszunk még egy meccset tíz nyert frame-ig.
Aznap, amikor 10-2-re kiütöttem, Ronnie azt mondta, hogy nem tud velem játszani délután, mert tanulnia kell. Elindultam, de néhány perc múlva visszamentem a snookerszobába, mert ott felejtettem a törülközőmet. Ott találtam Ronnie-t, ahogy gyakorolt, készült a másnapi versenyre.
Elvörösödött, annyira zavarba jött, hogy azt sem tudta, hova nézzen, nem is tudott mit mondani. De én értettem őt, láttam rajta a hatalmas győzni akarást. Ronnie nem csupán elkötelezett a snooker mellett, neki hatalmas étvágya van a sikerre.”
Ronnie O’Sullivan ezt a sztorit, és sok más érdekességet is leírt az önéletrajzában. Azt is, hogy mennyire favorizálták Dohertyt a közös klubjukban, és azt is, hogy eleinte nagyon nehezen tudta rávenni Dohertyt a közös játékra. Az ír ugyanis két évvel korábban lett profi, mint O’Sullivan, és hat évvel idősebb nála.
Íme egy részlet a könyvből:
"Egy hétfő reggel Ken egy Mickey Rowatt nevű fickóval játszott a saját asztalán. Ez a Mickey egyáltalán nem volt jó játékos, de Ken így is játszott vele öt-hat órákat, és a fickó lényegében csak a golyókat szedegette ki a zsebekből. Csak tizennégy voltam, de ha adtam volna Mickeynek 50 pont előnyt, akkor is le tudtam volna győzni, akár bekötött szemmel is. Nem értettem, hogy az éppen profivá érett Ken miért akar játszani vele, mert semmilyen kihívást nem jelentett a számára. Értetlenül álltam a dolog előtt. Amikor Mickeyvel játszott, akkor én egész nap nem tudtam játszani vele. Vagy a teremben kellett játszanom valamelyik másik asztalnál, vagy egyedül gyakorolhattam. Én viszont Kennel akartam játszani, vagy legalábbis az ő asztalánál. Ken asztala és a többi asztal között ugyanis zongorázni lehetett a különbséget: olyan volt, mintha az ember szőnyegen játszott volna, és nem egy korcsolyapályán. Általában a legótvarabb asztalnál szoktam játszani a klubban.
– Holnap nincs kedved egy meccshez? – szoktam kérdezni Kentől, amire a válasz általában az volt, hogy:
– Nem, mert Mickeyvel játszom, de csütörtökön beleférhet.
Szóval kellett pár napot várnom arra, hogy összecsapjunk. Addig azonban olyan fos asztalokon kellett játszanom, hogy a játékom nem ért semmit, kellett egy-két óra, mire belejöttem a dologba. Aztán megint eltelt négy-öt nap, és megint kezdődhetett az egész elölről."
részben via irishmirror.ie
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés