Mindenki nyert versenyt a szezonban, aki él és mozog, csak Ronnie O'Sullivan nem - jól jöhet ez még a világbajnokságon?

Tizenöt pontszerző versenyt rendeztek már a szezonban, és összesen tíz játékos osztozott meg a trófeákon. Kyren Wilson (3), Judd Trump (2), Mark Selby (2) és Neil Robertson (2) tudott egynél többet szerezni, rajtuk kívül John Higgins, Ding Junhui, Ali Carter, Xiao Guodong, Lei Peifan és Tom Ford örülhetett tornagyőzelemnek. Voltak köztük új bajnokok, illetve olyan nagyágyúk is, akik már igen rég nem emeltek magasba trófeát.

És akkor még ott vannak azok a játékosok, akik a meghívásos eseményeken tudtak győzni: Shaun Murphy lett a Masters bajnoka, Mark Williams vitte el a Bajnokok Bajnoka trófeáját, Mark Allen pedig az aranygolyós szaúdi versenyt. Plusz Trumpé lett a Shanghai Masters első helye. Szinte olyan érzése van az embernek, mintha le lenne osztva minden, hogy a legnagyobb játékosok közül mindenki jól járjon.

Kivéve persze Ronnie O'Sullivant, aki egyszer sem jutott túl az elődöntőn, pedig három versenyen is a négy közé jutott. Még júliusban Sanghajban Trump állította meg egy földindulásszerű, 10-3-as eredménnyel. Aztán a Xi'an Grand Prix-n Wilson győzte le, ez szintén tavaly nyári sztori. És elődöntős volt a Rakéta a decemberi aranygolyós versenyen is, ahol pedig Allen múlta felül. Tehát annyit azért elmondhat, hogy mindhárom relatíve jól sikerült tornáján a végső győztestől kapott ki...

A gyatra szezonban persze erősen közrejátszik a tény, hogy O'Sullivan kihagyta a versenyek nagy részét. A 15 pontszerzőből kilencet, plusz ugye a Masterstől is távol maradt (az asztaltól mindenesetre). És nem lesz ott a következő két tornán, a Players-sorozat két utolsó állomásán sem, ahonnan nem is léphet vissza, hiszen nem is kvalifikált ezekre.

Nagyon erősen valószínűsíthető, hogy mentális problémái eredményezik a folyamatos visszalépéseket, hiszen O'Sullivan többnyire a mentális egészségére hivatkozik. Az is erősen valószínű, hogy valamikor nyár végén, vagy ősz elején borult a bili, amikor szakítottak Laila Rouasszal, akivel már bő tíz éve éltek együtt.

A visszalépések, talán motiválatlanság hátterében ugyanakkor a szaúdi pénzek is állhatnak. Ne feledjük, Ronnie a nevét adta egy szaúdi snookerakadémiának, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy komoly pénzeket kap onnan. És itt válik igazán érdekessé a történet.

O'Sullivan ugyanis április 8-10. között a róla elnevezett szaúdi snookerakadémián lesz látható, az esemény plakátja szerint:

Ami igen mókásan veszi ki magát, hiszen akkor már bő három hónapja lesz annak, hogy a közelébe sem ment WST-eseménynek.

A másik lehetőség, hogy szó sincs mókáról. Elképzelhető, hogy azok a szerencsések, akik meglesik Ronnie-t Rijádban, éppen a nyolcadik világbajnoki címe megszerzése előtt, a felkészülés fontos szakaszában látják őt.

Mert ne gondoljuk, hogy a fent említett tornagyőztesek nagy része esélyesebb lenne O'Sullivannél a világbajnoki cím megszerzésére. Még úgy sem, hogy a hétszeres világbajnok majdhogynem teljes egészében kihagyja a szezont. Per pillanat ott tartunk, hogy O'Sullivan mindössze 28 meccset játszott a szezonban (túlnyomó részét az első hónapokban), míg Trump pontosan háromszor annyit, 84-et.

Óhatatlanul eszünkbe jut a 2013-as világbajnokság, melyet úgy nyert meg O'Sullivan, hogy gyakorlatilag teljes egészében kihagyta a vb-t megelőző szezont. Egyetlen mérkőzést játszott, még szeptemberben egy PTC-versenyen kikapott 4-3-ra Simon Bedfordtól, és legközelebb a Crucible-ben láttuk. Ahol csodásan muzsikált, énekelt a dákó a kezében, ripityára verte az ellenfeleit. Szóval a kipihentség óriási fegyver tud lenni.

Kérdés persze, hogy mennyire lesz motivált. Mennyire foglalkoztatja, hogy egyedül övé legyen a rekord, melyet most holtversenyben tartanak Stephen Hendryvel, hét-hét világbajnoki címmel. És ha ez feltehetően érdekli is a Rakétát, akkor is kérdés, hogy hajlandó-e meghozni azt a sok-sok áldozatot, átélni azt a sok-sok szenvedést, amit számára a Crucible jelent. Hisz láthattuk a róla/vele készült dokumentumfilmből, hogy mennyit kivett belőle a 2022-es győzelem megszerzése. Mi vagy ki tudná őt rávenni arra, hogy igazán akarja a sikert?

Mint mindennek, ennek is belülről kell jönnie. Ha O'Sullivan igazán akarja, akkor biztosra vehetjük, hogy maga mellé veszi a szükséges segítőit (kezdve Steve Peters sportpszichológussal), és biztosak lehetünk abban is, hogy mindent meg fog tenni a siker érdekében. A világbajnokság teljesen más kávéház a többi versenyhez képest. Még neki is.