Kyren Wilson és Barry Hawkins remek mérkőzést vívott a German Masters döntőjében

Abszolút megjósolhatatlan volt a mérkőzés végkimenetele, hiszen Kyren Wilson a szezonban már a negyedik döntőjét játszotta, sorozatban a másodikat. A Mastersen elszenvedett vereség hatására nyilván extra motivált volt, hogy javítson, és talán az a különleges statisztika is hozzátett valamit a győzni akarásához, hogy előtte mindössze ketten tudtak legalább három pontszerző versenyt nyerni az első világbajnoki címük megszerzését követő szezonban: Stephen Hendry és Judd Trump. Tehát ha Wilson győz, neki is megvan szezonbeli harmadik címe, és legalább ebben a mutatóban utoléri önmagának kijelölt fő vetélytársát. Illetve inkább csak távolról megközelíti, hiszen Trump hatot nyert akkor...

Barry Hawkins is játszott már egy döntőt az idei szezonban: az Egyesült Királyság Bajnokságán szoros csatában maradt alul a világelsővel szemben. Az ott szerzett ranglistapontokkal visszaverekedte magát a top 16 közé a világranglistán, de tán ennél is fontosabb, hogy azon a héten gyönyörűen összeállt a játéka, és ezt fenn is tudta tartani, hiszen elég hamar ismét döntőbe jutott. Gyakorlatilag mondhatjuk, hogy két csúcsformában játszó snookeres került a German Masters fináléjába.

Wilson 2019-ben már megnyerte ezt a versenyt, Hawkins az első German Masters-trófeájáért hajtott. 

Ez a döntő szerencsére sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint az említett két és fél évvel ezelőtti. Voltak ugyan kicsit nehezebben emészthető részei, de alapvetően magas volt a színvonal. Különösen az első szakasz végén, amikor előbb Wilson, majd Hawkins is lökött egy-egy százas breaket. Hawkins 5-4-es vezetésével mentek el a hosszú pihenőre. A UK döntőse az első két frame elvesztése után hétből ötöt megnyert, ő játszott kicsit jobban a döntő délutáni részében.

Este azonban fordult a kocka. Wilson egy olyan bevonulással indított, amihez még csak hasonlót sem láttunk korábban snookerjátékostól. Látszott, hogy élvezi a helyzetet, élvezi, hogy ő a világbajnok, hogy ünnepelt sztár lett belőle. Meg talán egy kis erődemonstráció / megfélemlítési szándék is volt benne. 

És a játékával igazolta az önbizalmát. Az első két frame-et remek snookerrel nyerte, különösen a 11. frame-ben bemutatott 93-as breakje kiemelendő. A fekete és a rózsaszín játékon kívül került, és számos nagyszerű pozicionálást kellett megoldania. Meg is oldotta és ezzel 6-5-re vezetett. Nagyon közel került a 7-5-ös vezetéshez is, de kihagyta a frame-ballt, és Hawkins egyenlített. Wilson nem esett kétségbe, a következő frame-et egy százassal hozta és 7-6-os előnnyel mehetett el a negyedórás szünetre.

Hawkins egy százassal egyenlített, de Wilson megnyerte a bő félórás 15. frame-et és megint ő vezetett. Aztán Hawkins varázsolt: teljesen lehetetlen állásból hozta össze a 16. frame megnyerését érő breaket. Váltott frame-ekkel mentek el a döntő csatáig - ez volt az első ennyire szoros finálé a German Masters 2011 óta íródó történetében. 

A döntő frame-et néhány biztonsági lökés után újra kellett kezdeni. Hawkins előtt adódott jó lehetőség, de mellédurrantotta a távoli pirosat. Wilson lecsapott a lehetőségre és gyártott egy 59-es breaket. Aztán rontott egy vonatot. Hawkins bravúrosan belökött egy pirosat (falról, mankóról), de beesett a fehér is. Wilson az újabb vonatot már megoldotta és ezzel túljutott a meccsballon.

És Wilson ezzel immár kilencszeres pontszerző tornagyőztes. Kilenc hónap alatt szerezte az utóbbi négy tornagyőzelmét. Hawkins pedig bár csodás formában van, de peches a döntőit illetően, hiszen két fináléjában a szezon messze legjobb két játékosával csapott össze.