Neil Robertson kiesett, Robert Milkins maximumot lökött

Több szempontból érdekes Milkins teljesítménye. Az egyik különlegesség, hogy még az első fordulóban lökött egy 146-os breaket is, ami egyébként sokkal ritkább, mint a 147-es. Már a 146-ossal is jó esélye volt a legnagyobb breakért járó különdíjra, de a maximummal ezt gyakorlatilag bebiztosította. Hacsak valaki más nem lök még egyet, mert akkor ugye felezik azt a nem túlságosan borsos 5000 fontot.

Azért is különleges Milkins és a maximumok viszonya, mert az előző kettőt egyaránt a világbajnokságon lökte. Egészen pontosan a vb selejtezőjében, tehát nem a Crucible-ben. És ennélfogva nem járt értük hatalmas összeg, pedig akkoriban a Crucible-ben lökött maximumok csodásan fizettek.

Milkins 2006-ban az akkor még majdhogynem ismeretlen Mark Selby ellen lökött a selejtezőben 147-est, de kikapott 10-4-re. A főtáblán nem született maximum, pedig 147.000 fontot ért volna. Milkinsnek, aki egyébként elsőként ért el vb-selejtezőben maxit, meg kellett elégednie 5000 fonttal.

2012-ben, Xiao Guodong ellen lökte meg második hivatalos maximumát - megint a világbajnoki kvalifikációban. Ekkor meg kellett elégednie 2500 fonttal. Ezt a meccset egyébként megnyerte 10-4-re, de a következő selejtezőben elbukott, így megint nem lett főtáblás. Összességében azért nyolcszor is eljutott a Crucible Színházba, és nyert összesen három mérkőzést. A 2012-es világbajnokság főtábláján egyébként Stephen Hendry lökött 147-et Stuart Bingham ellen. Ez volt pályafutása 11., és jó eséllyel utolsó hivatalos maximuma, amiért egyébként 50.000 fontot kasszírozott. A skótok hétszeres világbajnoka aztán a negyeddöntőben simán kikapott Stephen Maguire-től (13-2), majd bejelentette visszavonulását.

Milkins tehát 2006-ban és 2012-ben is a világbajnoki selejtezőben ért el maximumot, amit utána még hárman követtek el: Gary Wilson 2017-ben, Liang Wenbo 2018-ban, és Graeme Dott 2022-ben. Az öt kvalis maximum tulajdonosa közül egyébként csak Wilsonnak sikerült a főtáblára jutnia. Liang elkövette azt a "bravúrt", hogy 10-0-ra kikapott a folytatásban.

Visszatérve a German Mastershez: ez már a 15. maximum volt a német versenyen. Egészen pontosan a versenyen és a selejtezőiben összességében. Korábban megesett az a csoda is, hogy egy tornán (kvali plusz főtábla) három 147-est is löktek a játékosok. Ez a 2017-es kiírásban esett meg, Ali Carter, Ross Muir és Tom Ford voltak az elkövetők.

Ami az idei tornát illeti, négyen maradtak talpon. Robertson, a legnagyobb sztár, döntő frame-ben kikapott Wakelintől a 16 között. Wakelint aztán simán legyőzte Milkins a nyolc között, ezzel tehát elődöntőbe jutott a 47. születésnapja felé ballagó renitens angol, a tavalyi Gibraltar Open megnyerése óta először.

Milkins ellenfele Carter lesz, aki 5-3-ra győzött Pang Junxu ellen. Carter az egyetlen olyan játékos a versenyben maradt négyesből, aki korábban már megnyerte a German Masterst. A Kapitány számára nyilván kedves a berlini verseny, hiszen mindössze négy pontszerző trófeája közül az egyik innen származik. 2013-ban Marco Fu ellen 9-6-ra győzött a döntőben, és 2017-ben is finalista volt, bár akkor 9-6-ra kikapott Anthony Hamiltontól.

A felső ágon nem jött össze Jack Lisowski és Kyren Wilson várt elődöntője, pedig a papírforma ezt diktálta a negyeddöntők előtt. Csakhogy Ford beleköpött a levesbe, 5-2-re legyőzte Wilsont. Így ő lesz a két évvel ezelőtti döntős Lisowski ellenfele, aki pedig 5-3-ra győzött Xiao Guodong ellen. Lisowski az egyetlen talpon maradt top 16-os játékos, ami azt jelenti, hogy a papírforma szerint végre meg kellene szereznie élete első pontszerző tornagyőzelmét. De mint tudjuk a papírforma azért van, hogy boruljon...