A visszavonulásán gondolkodott, majd meglökte kilencedik maximumát

,,Tényleg úgy érzem, elérkezett az időm vége ezzel a játékkal.”

Ezen keserű szavakat mondta John Higgins, miután az Egyesült Királyság Bajnokságán már a selejtezőn elvérzett honfitársa, Alan McManus ellen. Ekkor jött ki a skót klasszisból az a csalódottság, amit eddig a 2018/19-es szezon hozott számára. A Nagy Hármas másik két tagjához (Ronnie O’Sullivan, Mark Williams) hasonlóan ő is sokadik felvirágzását élte meg az elmúlt években, hiszen számtalan pontszerző sikerének köszönhetően összesen már 30-nál tart karrierje során, emellett a legutóbbi két világbajnokságon döntőt játszott, melyeken csak nagy küzdelemben kapott ki.

Míg idén O’Sullivan talán legjobb formájában versenyez, addig a nagy rivális komoly mélyrepülésbe került, hiszen a legutóbbi három tornáján Higgins egyaránt már a 128 között búcsúzott, és csupán a China Championshipen tudott eljutni a végjátékig, ahol a fináléban kapott ki döntő frame-es csatában Mark Selbytől. Nem véletlen, hogy komoly motivációs gondokkal küzdött mostanság, ráadásul a hazai versenyének számító Skót Open – mely az év utolsó pontszerző tornája, és a négy versenyből álló Home Nation Series harmadik állomása – előtt egy sérülés következtében olyan fájdalmat érzett a bordáiban, hogy például még hétfőn is alig tudott lehajolni az asztalra az Adam Duffy elleni első fordulós meccse előtt. Nem volt messze azon a találkozón sem attól, hogy ne szakadjon meg nyeretlenségi sorozata, ugyanis csak 4-3-al jutott tovább.

Szerdán aztán jöhetett a még nála is másfél évvel idősebb észak-ír Gerard Greene elleni mérkőzés, amely viszont talán Higgins újabb, hosszútávú megújulását eredményezheti. Az első frame-et rögtön megfordította - melyet mindössze egy ponttal nyert meg –, ami magabiztosságot adott neki a folytatásra nézve. Olyannyira, hogy 2-0-s vezetésénél a harmadik parti meghozta számára pályafutása kilencedik maximum breakjét.

Ráadásul az állás finoman szólva sem adott garanciát a sorozatban 147 pont meglökésére, és bizony olykor bravúros lökések kellettek a ,,Varázslótól”, hogy végül sikerrel járjon. Különösen az utolsó piros belökése és az onnan lévő pozicionálás volt szemet gyönyörködtető, valamint az utána következő rendkívül negatív fekete finom, kitempózott begurítása (igaz, azt a golyót talán csak a skót közönség ,,drukkoló szele” vitte be) is egészen zseniális kivitelezés volt (az egymás utáni nehéz állások a videóban kb. 7:45-től 9:00-ig).

Higgins a végül 4-0-ra és 97%-os (!) golyóbelökéssel megnyert meccs után az Eurosport stúdiójában elmondta, még a mostani találkozója előtt is egy órával a fiziósánál volt, ugyanis a fájdalma ugyan enyhült, de még közel sem múlt el. Szóval mondhatjuk, hogy Higgins sérülten lökte újabb 147-es breakjét, amellyel egyébként már a harmadik maximális total clearence-et produkálta az idei Home Nation Series-en, ugyanis a nyitóforduló English Openen előbb a thaiföldi Thepchaiya Un-Nooh lökte meg második, majd egy nappal később Ronnie O’Sullivan 15. maximumát. Higgins továbbra is a dobogós harmadik helyen áll az örökranglistán, ugyanis Ronnie mellett csak Stephen Hendry előzi meg 11 sikeres kísérlettel. Szerdán a snooker történelmének 145. hivatalos maximumát lökte meg Higgins, szóval itt az ideje lassan arra tippelni, ki teljesíti majd a 147. 147-es break-et.

Kevesebb örömben lehetett része a címvédőnek, ugyanis a világbajnok Neil Robertsont nemcsak saját halovány teljesítménye, hanem ellenfele lassú játéka is zavarta, melyet szóvá is tett a mérkőzés után, amit egyébként 4-2-re elvesztett a szintén saját közönsége előtt játszó Ross Muir-ral szemben, és így kiesett. Utólag persze Robertson elnézést kért legyőzőjétől azért, hogy részben rá is fogta vereségét. Az ausztrál veresége mellett az idén kiváló formát mutató Jack Lisowski búcsúja számít még a második forduló nagyobb meglepetésének, aki viszont épp egy másik Robertsontól, az októberben első pontszerzőjét nyerő Jimmy-től kapott ki simán 4-1-re. Szintén ugyanilyen arányban ment tovább az igazi sorozatterhelésnek kitevő, az előző héten még UK-finalista Mark Allen a kínai Chen Feilong ellenében, valamint a kínai Ding Junhui a már jóval nehezebb ellenfélnek számító Robert Milkinsszel szemben. Ding idén eddig viszonylag kevés tornán indult (részben apukai elfoglaltságai miatt), és éppen ezért még tőle sem jött pontszerző-győzelem a szezonban. Eddig csupán egy frame-et bukott el két meccs alatt, mindezt tőle rég nem látott magabiztos játékkal, szóval lehet, hogy ezen a héten Skóciában végre megjön az idei áttörés a számára.

Mégsem ő számít a legnagyobb favoritnak a mostani viadalon, hanem Judd Trump, aki eddig partit sem engedélyezett ellenfeleinek, és a Ronnie ellen megnyert Észak-Ír Open döntőjéből (a Home Nations Series előző állomása), valamint abból a versenyből erőt meríthet, hiszen ott is a negyeddöntőkig csak négy nyert frame-ig mentek a mérkőzések, ami most is kedvezhet Trumpnak, amellett, hogy O’Sullivan, a világelső Mark Selby és az aktuális világbajnok Mark Williams sem utazott el Glasgowba. Persze azért itt van még egy Kyren Wilson és egy vb-győztes is Shaun Murphy személyében a versenyben maradottak közül. Ugyanezt viszont már nem mondhatja el magáról a versenysorozat másik tornagyőztese, Stuart Bingham, hasonlóan az English Open másik döntős résztvevőjéhez, Mark Davishez. 2015 világbajnokának már az első körben komoly, 4-0-ás verést osztott ki Tian Pengfei, míg Davis-t szintén egy kínai, Zhang Anda ütötte el a továbbjutástól a legjobb 64 között. Ami a Higginsen kívüli nagynevű skótokat illeti, Stephen Maguire meglepő, míg Alan McManus papírforma-vereséget szenvedett, előbbi az angol Castle-től, míg utóbbi a belga Luca Breceltől, akit viszont időközben megbosszult a harmadik fordulóban a korábbi világbajnok Graeme Dott döntő frame-es csatában.