Domen Prevc nem görcsöl rá az olimpiára, a 2025/26-os szezonban elért sikerei után már csak élvezni szeretné az ugrásokat

A szezon elején úgy voltam vele, hogy ha az olimpia, az Aranysas és a világbajnokság közül bármelyiket megnyerném, nagyon boldog lennék. Az újévi sikerrel egyet már kipipáltam, onnantól minden további csak bónusz volt. Azóta egyszerűen csak élvezem az ugrásokat. Természetesen továbbra is igyekszem mindent beleadni, de már nem érzem azt a nyomást, hogy nekem mindenáron ki kell hoznom valamit a szezonból.

Figyelembe véve, hogy még csak teszteltem a felszerelésemet akkoriban, nagyon jók voltak az eredményeim. Őszintén szólva ennyire sem számítottam. Örülök, hogy teszteltük a sáncokat, úgy érzem, hogy a nagy különösen passzol a stílusomhoz.

Valóban voltak kritikák, de nem árt figyelembe venni, hogy a nyáron versenyeztünk, amikor délutánonként és esténként is 20 fok volt, és folyamatosan a hátunkba kaptuk a szelet. Nem éreztem azt, hogy valami súlyos gond lenne a sáncokkal, de az igaz, hogy különbözőek. A feltételek azonban mindenki számára azonosak lesznek, már amennyiben eltekintünk a széltől.

Valóban nagyon mozgékonyak. Ez az egész családra jellemző. A mozgékony bokáknak és az erős csontozatnak köszönhetően az sem okoz problémát, ha extrém szögben kifordítjuk őket. Ugyanakkor folyamatosan dolgozni kell rajta, hogy megfelelően felkészüljünk a versenyekre. A bokák mobilitását fejleszteni kell, és nem szabad túltolni, mert elég könnyű sérülést okozni.

Igen. Vagyis attól függ. A balt egy kicsit lazábbra kötöm, hogy nagyobb mozgástere legyen a lábamnak, míg a jobb cipőmet szorosabbra. Ez már a mikromenedzseléshez tartozik, mivel nem ugyanolyan a két lábam.

Eléggé nyugis odaát. Az időeltolódás miatt egy kicsit nehezebben érnek el, kevésbé vagy elérhető, nem kell annyi mindennel foglalkozni, mint otthon. Fejben egy kicsit elszakadhatsz mindentől.

Igen, egyszer együtt vacsoráztunk, egy másik alkalommal pedig Naokival (Nakamura) mentem. Ha autentikus élményt akarsz Japánban – vagy bárhol máshol – akkor a helyiekkel kell menned. Egyedül nehéz megtalálni a megfizethető, de minőségi helyeket. Amikor meglátod, mennyibe kerül a Kobe vagy a Wagyu marha… Akár négy ember is jóllakhat abból az összegből, amit egyetlen kajáért kifizetsz.

Ott van a gondolataim között, rá szoktam nézni az állásra. De a beülőben már csak az előttem álló feladatra koncentrálok. Az Aranysas okozott már mentális blokkot, nem engedhetem meg, hogy a kristálygömbbel is megtörténjen, mert messze van még a szezon vége.

Nem voltak rossz érzéseim, azok az ugrások a rossz körülmények miatt nem sikerültek jól. Egyébként sem vártam túl sokat, mivel a felújított zakopanei sáncon sosem ment nekem. Csak az járt a fejemben, hogy felmarkoljak pár pontot. Számomra fontosabb volt, hogy fizikálisan felkészültem, nem voltam fáradt. A környezet csodálatos volt, ráadásul Anže Lanišek nyert.

A Négysáncverseny győztese azért szép összeget kap, de nem lenne rossz, ha a közös kassza növekedne, és egyenlőbben osztanánk szét a versenyzők között. De erről nem nekem kell döntenem. A téli sportokat némileg elhanyagolják, ami valahol érthető, mivel nem annyira népszerűek, mint a foci vagy a kosárlabda. Még a krikett is globálisabb.

Van ehhez kapcsolódóan egy vicces történetem. Épp Bledben szaunáztam, amikor egy nigériai turista felismert. Domen Prevc vagy, ugye? Amikor meglepetten visszakérdeztem, honnan tudja, akkor azt felelte, hogy otthon az Eurosporton szokta nézni a síugrást.

A húgodat, Nikát is egyre többen felismerik, ahogyan javulnak az eredményei. Milyen a viszonyotok?

Nagyon kedvelem, és nem csak azért, mert jól ugrik és sikeres. Kedvelem a személyiségét is, leginkább azt, hogyan viselkedik otthon a versenyekről hazatérve. A makacsság az egyik legnagyobb erőssége. Ha valamit a fejébe vesz, akkor a teste engedelmeskedik neki, és nem adja fel egészen addig, amíg el nem érte a célját.

Először voltam ilyen versenyen, és nagyon érdekes élmény volt. Az Akrapovičnak köszönhetően sok emberrel találkoztam, egy csomó mindent megtanultam, köztük a különböző nyersanyagokról és a lehetséges felhasználási módjukról. Azt is érdekes volt megtapasztalni, hogyan tekintenek a versenyzők a felszerelésükre és azok fejlesztésére, mivel egészítenék még ki, és hogyan készülnek fel mentálisan. Szerintem sok párhuzam van a motorversenyzés és a síugrás között.

Talán az – és ez most furcsán hangozhat –, hogy a versenyek hasonlóak az ugrásokhoz. A motorversenyzésben is sok múlik a versenyzőn és a felszerelésén, minden egyes ruhát személyesen rájuk fejlesztenek. Ez nálunk is így megy.

Olyan dolgokat tanultam, amelyek az ugrásoknál is hasznosak. A szörfözés szórakoztató módja a finommotoros készségek, a koordináció és az egyensúly fejlesztésének.

Az véletlenül jött össze. Meglátogattam az egyik kollégát, aki otthon lipicai lovakat tart, ő pedig rádumált, hogy felüljek az egyikre, és innen indult. Kivételes élmény volt. Már önmagában a lipicai lovak miatt is, amelyeknek, mint azt tudjuk, komoly múltjuk van Szlovéniában. Először ültem lovon, és meglepett a lovaglás. Kapcsolódni tudsz a természethez, ami mindig is közel állt hozzám. A lovaglás közben teljesen kikapcsolhatsz, nem kell félned semmitől, és mivel a testeddel irányíthatod az állatot, a finommotoros készségeidet is fejlesztheted. Észrevettem, hogy ha szörfözés vagy lovaglás után megyek edzeni, akkor az érzékeim élesebbek lesznek bizonyos értelemben. Kíváncsi vagyok, mennyit segítenek ezek a sáncon.

Több versenyére hívott már. Az egyik versenyzőtársam felesége jóban van Marko családjával, így minden összeért. Hihetetlen, mennyire kicsi a világ. Ha a nyáron lesz rá időm, szívesen elmegyek az egyik versenyére, mert tudom, mennyire keményen dolgozik és mennyire tehetséges. Szeretem, amikor valaki kitűz egy célt maga elé, és el is éri azt. Remélem, ő is eljön majd megnézni valamelyik versenyemet.