„Amint felcsatoltam a síléceket, tudtam, hogy ez a vége” – visszavonult a lengyelek síugró legendája, Kamil Stoch

Planica rendszerint nemcsak a világcsúcsközeli repülések helyszíne, hanem szezonzáróként a nagy búcsúké is, hiszen sokszor itt köszönnek el a sporttól a sílécüket szögre akasztó klasszisok. Nem volt ez másként idén sem, amikor többek között Kamil Stoch teljesítette utolsó versenyeit és ugrásait aktív síugróként.

Két évtizedes karrierje során Stoch nemcsak a lengyel, hanem az egyetemes síugrósport egyik legnagyobb alakjává vált. Háromszor nyerte meg a Négysáncversenyt, azon kevesek közé tartozik, akik címet tudtak védeni a síugrás legnagyobb presztízzsel bíró versenyén – ráadásul a 2017/2018-as kiírást úgy húzta, hogy mind a négy versenyen győzni tudott, amit rajta kívül Sven Hannawald és Ryoyu Kobayashi mondhat el magáról.

Az összetett világkupában kétszer végzett az élen, összesen 39 versenygyőzelem szerepel a neve mellett: az első sikerét még 2011-ben aratta hazai közönség előtt, Zakopanéban, míg az utolsót 2021-ben Titisee-Neustadtban, nem sokkal a harmadik Négysáncverseny-diadala után.

Téli olimpiákról három egyéni aranyérme és egy csapattal szerzett bronzérme van, 2014-ben normálsáncon és nagysáncon sem talált legyőzőre. Stoch kétszeres világbajnoknak is mondhatja magát egy egyéni és egy csapatarannyal, egyedül a sírepülő-világbajnokságokon nem állhatott fel soha a dobogó tetejére, ott ezüstérem volt a legjobbja.

Stoch a planicai hétvégén egy 190 méteres ugrással búcsúzott el a profi sportolói karrierjétől, az ugrása után az Eurosport kamerái előtt elismerte, hogy bármennyire próbálta kizárni a hétvége jelentőségét, őt is elfogták az érzelmek:

”Nyilvánvalóan emlékezni fogok ezekre az utolsó napokra, hétre. Az utolsó hétvége igazán érzelmes volt” – nyilatkozta a 39 éves lengyel. ”Próbáltam arra koncentrálni, amit csinálnom kell és igyekeztem átlagos hétvégeként kezelni a sportolói pályafutásomban, ahogy azt tettem a korábbi, mondjuk azt, ezer alkalommal. De amint legutolsó alkalommal felcsatoltam a síléceket, tudtam, hogy ez a vége, ez az utolsó ugrásom.”