Minden idők egyik legnagyobb bajnoka kétarcú pályafutását lezárva búcsúzik a síugrástól

A 31 éves sportoló számára az elmúlt évek a visszatérési kísérletekről szóltak, de mint kiderült, nem a sikerei alapján neki járó rivaldafényben, hanem csendesen, egy olimpiai szezon előtt búcsúzik a síugrástól. A sportág ikonikus alakja nem került be az osztrákok idei világkupa-csapatába, így többéves próbálkozás után most látta elérkezettnek az időt, hogy lezárja karrierjét.

A tavalyi szezonban mindössze nyolc világkupa-pontot gyűjtött Schlierenzauer, akit koronavírus-fertőzés is hátráltatott, majd februárban keresztszalag-szakadást szenvedett. Alighanem ez volt az utolsó csepp a pohárban.

„Az aktív sport az elmúlt 15 évben minden magasságával és mélységével megmozgatott, mindent betöltött és maradandó nyomot hagyott bennem” - írta le Schlierenzauer blogján megjelenő búcsúszövegében.

Valóban, az osztrák klasszis pályafutását két részre lehet osztani: egy sikert sikerre halmozó, eszméletlen dominanciájú, nagyobb kudarcok nélküli első szakaszra, valamint egy nehezen értelmezhető visszaesésre, folyamatos küzdelemre és sikertelen visszatérési kísérletek sorára. Schlierenzauer pályafutása ez utóbbi szakaszában bizonyos szempontokból talán még nagyobb sportolói nagyságról tett tanúbizonyságot, mint pályafutása elején. Az állandó kudarcok, sérülések, visszaesések után sokan elengedték volna sportkarrierjüket, az osztrák azonban tényleg mindent megtett, hogy megtalálja régi formáját.

Schlierenzauer félelmetes sebességgel robbant be a mezőnybe. 2006-ban 16 évesen már világkupa-versenyt nyert, majd a 2006/7-es szezonban másodikként végzett a Négysáncverseny összetettjében. 23 éves korára megdöntötte Matti Nykänen rekordját, és minden idők legtöbb világkupa-gőzelmével rendelkező síugrójává vált. Teljesen elképzelhetetlennek tűnt akkor, hogy 53 sikernél megáll, és pályafutása utolsó hat évét világkupa-győzelem nélkül csinálja végig. Domináns alakja volt Schlieri a síugrásnak, mikor jól ment neki, óriási különbségekkel nyerte sorra a versenyeket, tényleg csak az tűnt kérdésnek, mekkora magasságokba emelheti a világkupa-győzelmi rekordot és egész pályafutását, illetve, mikor jön el az a pillanat, mikor olyannyira jóllakik a sikerekkel, hogy a csúcson úgy dönt, abbahagyja a sportot.

Schlierenzauer 24 éves korára kétszer nyerte meg az összetett világkupát és a Négysáncversenyt, egyéni világbajnoki és sírepülő-világbajnoki címe mellett csapatban további nyolc vb-aranyat gyűjtött be. Olimpián négy érmet szerzett, köztük egy csapataranyérmet, az egyedüli cím, ami hiányzik neki, az egyéni olimpiai aranyérem, minden mást megnyert.

Fontos tagja volt annak az általa, Morgenstern, Loitzl és Kofler által fémjelzett osztrák aranygenerációnak, mely éveken át dominálta a sportágat, letarolta a csapatversenyeket, és aktív szerepet vállalt abban, hogy 2009 és 2015 között kizárólag osztrák versenyző nyerjen Négysáncversenyt. Emellett az egész sportág népszerűsítése szempontjából nagy alakja volt Schlieri a síugrásnak: a téli sportok nem rendszeres követői is ismerték, szurkoltak az osztrák klasszisnak, akit pályafutása elején komoly médiaérdeklődés övezett, különösen Ausztriában. Az osztrákok korábbi szövetségi kapitánya, Alexander Pointner önéletrajzi könyvéből, valamint Thomas Morgenstern és maga Schlierenzauer megnyilvánulásaiból többször is kiderült, hogy a nagy figyelem, a nagy bajnokoknál nem ritka egó olykor feszültségeket szült az osztrák csapat háza táján, és Schlieri talán a síugró-rajongók egy részénél is inkább valamelyest megosztó figurának számított pályafutása elején, azt azonban soha senki sem vitatta, hogy minden idők egyik legnagyobb versenyzője.

Schlierenzauer pályafutása második fele váratlanul kezdett el a sikerek helyett az egyre gyengébb eredményekről szólni. 2014 környéken tört meg nála valami, és ami először kisebb formaingadozásnak tűnt, egyre nagyobb gödörré vált, sérülései pedig tovább mélyítették ezt. Mikor 2010-ben Vancouverben a csapatarany mellett egyéniben két olimpiai bronzéremmel távozott a téli olimpiáról, nehéz volt elképzelni, hogy később nem lesz lehetősége megszerezni a hiányzó aranyérmet, ehhez képest már 2014-ben sem tartozott kifejezetten az esélyesek közé, 2018-ban pedig már az indulásért is meg kellett harcolnia, a nagysáncos versenyre nem is nevezték. Utolsó sikere 2014 decemberéből Lillehammerből származik, azóta egyetlen világkupa-versenyt sem nyert a rekorder. 2016-ban elszenvedett térdsérülése óta pedig egyszer sem állt dobogón egyéni vk-versenyen.

Mentális problémákkal, formahanyatlással és sérülésekkel is küzdött ebben az időszakban, és volt, hogy hónapokig szüneteltette pályafutását. Többféle módszert kipróbált, hogy visszatérjen arra a szintre, ahová kezdeti éveiben tartozott. Voltak biztatóbb és gyengébb periódusai, de visszavonulásával világossá vált, sajnos távol állt attól, hogy tényleg visszatérjen. Az elmúlt években minden egyes szezon után benne volt a levegőben, hogy Schlieri egyszer csak befejezi, de kitartóan próbálkozott éveken át. Idén februárban második súlyos sérülését is elszenvedte, majd az olimpiai szezonban kimaradt az osztrákok világkupa-csapatából, így végül a befejezést választotta a 31 éves síugró.

Sosem szép, mikor egy sportágat uraló extraklasszis úgy távozik, hogy éveken át csak árnyéka önmagának. Az 53-szoros világkupa-győztes esetében is szomorú volt látni, ahogy a csapatba kerülésért küzd, és egy-egy világkupa pontszerzést kisebbfajta sikerként él meg. Schlieri esetében pályafutása második feléből talán azt a hihetetlen kitartást és bizakodást kell kiemelni, amivel a síugrás egyik legnagyobb bajnokaként a kudarcokat kezelte. Ezzel talán még olyanokat is megnyert magának, akik karrierje első felében nem tartoztak a rajongói közé.