Nagyon jól kezdte a 2020/21-es szezont a kanadaiak síugrója, Mackenzie Boyd-Clowes, aki éveken át egyedül képviselte hazáját a világkupában. A 29 éves versenyző hosszú ideje tagja a mezőnynek, annak ellenére láthatjuk őt folyamatosan ugrani, hogy Kanadában már nincs is állandóan működő sánc.


Ha azt mondjuk, hogy Kanada nem egy síugrónemzet, azzal nagyon finoman fogalmazunk. Boyd-Clowes éveken át egyedül képviselte hazáját, Matthew Soukoup személyében érkezett ugyan egy honfitárs a világkupa-mezőnybe, de Boyd-Clowes azért eggyel magasabb szinten áll jelenleg. A 29 éves síugró gyakran beverekedi magát a pontszerzők közé, különösen az idei szezon eleje sikerült jól számára. Wislában kilencedik hellyel nyitotta az évet, Engelbergben pedig pályafutása legjobb eredményét érte el, miután hatodik helyen zárt. Azóta némileg visszaesett, ennek ellenére egyáltalán nem meglepetés, ha egy adott versenyen bekerül a legjobb 30 közé. Boyd-Clowes a lengyel Przegląd Sportowy-nak adott interjújában részletesen mesélt arról, mit jelent kanadai síugrónak lenni, és hónapokat otthonától távol tölteni.
Boyd-Clowes 2009 óta tagja a világkupa-mezőnynek, 2010-ben Vancouverben hazai pályán vett részt első olimpiáján. Akkor nem gondolta volna, hogy tíz év múlva is versenyez, és ha nem jön közbe valami, negyedik olimpiáján vehet részt jövőre Pekingben. Ő az első kanadai, aki 200 méter fölé jutott, és a 224 méteres kanadai rekordot is ő tartja. Karrierje miatt kénytelen volt Szlovéniába költözni, és családjától hónapokon át távol maradni. Miután pár éve bezárták az egyetlen állandóan működő sáncot Kanadában, a jövőben sem valószínű, hogy több kanadai versenyzővel találkoznánk. Boyd-Clowes azonban ahhoz képest, mennyivel rosszabb lehetőségei vannak, mint a nagy nemzetek versenyzőinek, rendszeresen ér el szép eredményeket.  
Síugrás
Hazai siker a nyári síugró-szezon lengyelországi nyitányán
17/07/2021 20:40

000_8W238T.jpg

Fotó: Eurosport

Az, hogy idén sokat tudott előrelépni, és kétszer is a top 10-ben végzett, többek között annak is köszönhető, hogy az elmúlt évekhez képest több segítő veszi körül. A kanadai és az amerikai versenyzők általában együtt készülnek, és ugyan csapatversenyen természetesen nem indulhatnak közösen, gyakorlatilag egy kanadai-amerikai, észak-amerikai csapatról beszélhetünk síugrásban.
„A szezon kezdete óta nagyobb stábbal dolgozom, ez hatalmas segítség nekem. Versenyző vagyok, ezért hinnem kell abban, hogy képes vagyok mindig ilyen jól ugrani. Múltak az évek, és nem sikerült mindent összeraknom, és a fejemet megfelelő állapotba hoznom. Ezúttal minden működött”- értékelte top 10-es eredményeit a kanadai.
Boyd-Clowes mellett Matthew Soukup is szerzett már idén pontot Kanadának, ezek a sikerek azonban nem kaptak túl nagy visszhangot az észak-amerikai országban.
„Sokkal több üzenetet kapok európaiaktól. Ahonnan jövök, nem igazán tudják, mi zajlik a síugró világban”- árulta el Boyd-Clowes.
Nem mondaná, hogy ez fáj neki, mert már hozzászokott, hogy Kanadában nem sokan ismerik választott sportágát.
„Már hozzászoktam. Sosem volt ez másképp, nem ismerek más állapotot. Mikor otthon vagyok, és kimegyek az utcára, az emberek elsősorban nem úgy ismernek, mint síugrót.”

063_GYI0059518135.jpg

Fotó: Eurosport

A televízió sem közvetíti a versenyeket, csak kivételes alkalmakkor. Boyd-Clowes szülei általában csak az élő eredményjelzőt tudják követni, ritkán nézhetik meg fiukat.
Felmerül a kérdés, mégis hogyan lesz valakiből síugró Kanadában. Boyd-Clowes esetében ez véletlenszerűen történt. A gyermekkori sportágválasztás részeként mondhatni belesodródott a síugrásba. Hét évesen egy nyári táborban próbálta ki a sportágat, szórólapon értesült erről a lehetőségről. Egy lengyel származású, Kanadában élő edző is nagyban segítette Boyd-Clowes első lépéseit.
„Kezdetben még azt sem tudtam, mégis mi az a síugrás. Véletlenül csöppentem bele. Elkezdtem ugrani, és csak pár évvel később kezdtem el a világ legjobb síugróit nézni. Később találtam meg a példaképeimet.”
Boyd-Clowes a síugrás miatt kénytelen volt néhány komoly döntést meghozni, az egyik ilyen lépés, hogy Szlovéniába költözött. E nélkül aligha lett volna belőle rendszeresen pontszerző síugró.
„Ha otthon maradok, jó eséllyel elfelejthettem volna, hogy profi sportoló legyek. Kapcsolatba léptem az amerikaiakkal, akik évek óta foglalkoztak velem. Az, hogy Szlovéniában élek és edzek, jó hatással van az ugrásaimra.”

000_8XJ23V.jpg

Fotó: Eurosport

A családja megértette döntését, elfogadták és támogatták Boyd-Clowes karrierjét. Pedig számtalanszor megfordult a fejében, hogy abbahagyja. A 2013/14-es szezon után szüneteltette is pályafutását, de csak rövid ideig, egy év múlva visszatért a mezőnybe.
„A visszavonulás folyamatosan ott lebeg a fejemben. Gondolkozom rajta, hogy megéri-e ez az egész. Noha a síugrás életem fontos része.”
Most már nem Boyd-Clowes az egyetlen kanadai, de éveken át csak ő képviselte a juharleveles zászlót. Ez elég magányos érzés tudott lenni. Megpróbált csak az ugrásokra koncentrálni, így nem zavarta annyira ez a helyzet, de azért jobban örült volna, ha lettek volna csapattársai.
Boyd-Clowes csak nagyon ritkán tud hazautazni Kanadába, a koronavírus-járvány pedig tovább nehezíti helyzetét. Utoljára szeptemberben járt otthon, és életében először a karácsonyt is külön töltötte szüleitől. A többi kanadai-amerikai ugróval ünnepeltek együtt Európában.
Nem teljesen ugyanaz a történet, de Andrzej Stekala idei fantasztikus teljesítménye reményt adhat az éveken át inkább középmezőnyhöz tartozó versenyzőknek. Stekala korábban nem került be a lengyel csapatba, ezért kis híján feladta pályafutását, és pincérként kezdett el dolgozni, majd idén, 25 évesen a szezon legnagyobb meglepetésemberévé vált, és múlt hétvégén első dobogóját is megszerezte. Boyd-Clowes is a lassú víz partot mos elvben bízhat.
„Nagyon motivált vagyok, de eredményekben gondolkodnom nem túl jó ötlet. Igyekszem az ugrásokra koncentrálni”- válaszolta az erre vonatkozó kérdésre a kanadai.
Pincérből vb-bronzérmes: Stekala története világít rá a lengyel síugrás súlyos problémájára | Eurosport
Hiába az egyik legerősebb síugró nemzet, Lengyelországban 4-5 versenyző él meg stabilan a sportágból, sokan pedig a nehéz körülmények miatt hagyják veszni a tehetségüket. Nem járt messze ettől Andrzej Stekala sem, az ugró azonban civil állása mellett is tovább küzdött, aminek Planicán világbajnoki dobogó lett az eredménye. "Az álmok néha valóra válnak.
Boyd-Clowes legszebb élményének első olimpiáját tekinti. 2010-ben Vancouverben hazai sáncon mutatkozott be ötkarikás játékokon, akkor még úgy vélte, ezzel pályafutása csúcsára ért, és hamarosan vissza is vonulhat. Végül pont az olimpia változtatta meg szemléletét.
„Ekkor még nem tudtam, hogy mennyi ideig fogok ugrani. Azt hittem, ez teszi fel a koronát a síugrós kalandjaimra, de az olimpia felnyitotta a szememet.”
Befejezés helyett Boyd-Clowes folytatta, és rengeteget fejlődve elérte, hogy top 10-es eredményeket is hozzon. Jövőre Pekingben pedig már negyedik olimpiájára készül.
A síugrás mellett a közösségi médiában is nagyon aktív a kanadai. Gyakori Twitter-bejegyzésekkel szórakoztatja követőit. Posztjait nem arra használja, hogy promótálja önmagát vagy a sportágat, esetleg szponzorokat szerezzen. Önmaga szórakoztatására próbálja vicces posztokkal feldobni napjait. 
Accidentally clicked the wrong link and now all my targeted ads are for baroque revival tiny homes 🙈— Mackenzie Boyd-Clowes (@MackenskiBC)
Síugrás
A háromszoros olimpiai bajnok nyerte az első nyári selejtezőt
16/07/2021 17:30
Síugrás
„Szeretném újra legyőzni a sáncot”-visszatér a rettenetes bukásból felépülő síugró
04/06/2021 09:42