Aludni sem tudott, de négyet nyerve húzta be a Négysáncot a legendás ugró

2002. január 6-a, délután négy óra előtt nem sokkal. Tengernyi német zászló lobog a bischofshofeni sánc lábánál, ahogy Sven Hannawald odafönt ellöki magát a beülőből. Jön hat másodperc feszült várakozás az elugrásig, majd újabb hat dicsőséges másodperc a levegőbe, hogy aztán az egész egy tökéletes landolásban és óriási ünneplésben csúcsosodjon ki. Az 50. Négysáncverseny német győztese ezzel az ugrással beírja magát a rekordok könyvébe.

Szűk két héttel korábban senki nem jósolta, hogy Hannawald uralni fogja a versenyt. A szezon első, meglehetősen sűrű időszakában mindössze egyszer tudott nyerni a kilenc állomásból, míg Adam Malysz máris hat győzelemnél járt, beleértve a Négysánc előtti utolsó három versenyt. A világkupában a lengyel 411 ponttal vezetett német riválisa előtt, a szakértők pedig azt jósolták, ő lehet 1980 óta az első, aki megvédi a címét az év legrangosabb versenyén.

Az első állomás után aztán a németek már bizakodóbbak lehettek. Hannawald két egyaránt 122 méteres ugrása győzelmet ért neki, Malysz pedig a szezon leggyengébb eredményét produkálva „csak” az ötödik helyen zárt, 15,1 ponttal a nyertes mögött. Persze Lengyelországban sem aggódtak még, betudták a versenyt egy elfogadhatóan rossz napnak, emlékezve, hogy előző évben a wislai ugró ugyanúgy a dobogóról lemaradva kezdett, több mint 10 ponttal Martin Schmidt mögött.

A hagyományos újévi verseny Garmisch-Partenkirchen már jobban is alakult Malysz számára, aki a dobogó legalsó fokán végzett. A hátránya viszont ennek ellenére tovább nőtt Hannawald mögött, aki jóval neccesebb módon, de ismét behúzta a győzelmet. Az első kör KO-rendszerében kikapott ellenfelétől, az osztrák Andreas Widhoelzl-től 0,6 ponttal, a második körben viszont nagyot repülve fordított a versenyen. Előnye féltávnál már 20 pont fölött volt Malysz előtt.

Ennek ellenére a verseny koránt sem volt lefutott.

„Még nem adnám oda neki (Hannawaldnak) a győzelmet. Még minden lehetséges. Adam jól ugrik, csak az extra hiányzik.” – nyilatkozta ekkor Apoloniusz Tajner, a lengyelek edzője.

Malysz eddigre kilábalt egy megfázásból, a verseny pedig átköltözött Németországból a szomszédos Ausztriába, így bízhattak benne, hogy a közeg kevésbé fekszik majd Hannawaldnak.

Ezt a reményt mondjuk hamar lehűtötte a német, aki a legnagyobbat ugrotta az innsbrucki kvaliban, a versenyen pedig még ennél is jobban teljesített, 134,5 méterével olyan sáncrekordot állított fel, amit aztán 13 évig nem döntött meg senki. A német a Négysánc történetének egyik legjobb versenyét zárva nyert újra, innentől nem is igazán a végső győzelme volt a kérdés, sokkal inkább az, tud-e a sorozat történetében először minden állomást behúzva nyerni.

Ekkoriban az utolsó, aki eljutott három győzelemig, a japán Funaki Kazuyoshi volt még 1997/98-ban, az utolsó állomáson viszont épp Hannawald verte meg. Korábban Bjoern Wirkola is az utolsó állomáson bukta el a történelmi lehetőséget, Kasaya Yukio pedig önként hagyta ki az utolsó állomást, hogy inkább az 1972-es olimpiára készüljön. Mind a négy állomás megnyerését eddigre a lehetetlenség mítosza vette körül.

Az utolsó verseny napján Hannawald próbálta fenntartani a teljes koncentrációt. Bár a családja ott volt a sánc aljában, szándékosan elkerült őket. Az első körben aztán szenzációsan ugrott, 139 métere ismét sáncrekordot jelentett. Ennek ellenére a győzelem sorsa nem dőlt el, mert a hosszú távolság gyengébb talajfogást és így rosszabb stíluspontokat eredményezett. Matti Hautamaeki bár öt méterrel rövidebbet ugrott, csak három pont lemaradásban várta a folytatást.

Hannawald viszont ellenállt a nyomásnak, megnyerte a versenyt, érkezést követően pedig látványosan ünnepelte történelmi sikerét. Mint később kiderült, ez a fejvesztett öröm komoly problémák jele volt. Erről évekkel később, az önéletrajzi könyvében mesélt.

Ennek az állapotnak aztán később meg is lett a következménye. Hannawald ugyan az egész szezonban nagyokat csatázott Malysz-sal, Salt Lake Cityben pedig olimpiai ezüstérmet is szerzett, formája a következő idény végéig már nem tartott ki. A következő Négysánc nyitányán, Obersdorfban ugyan ötre nyújtotta sorozatban szerzett győzelmeinek számát, Garmischban viszont egy bukás vetett véget a címvédésről szőtt álmainak.

Mint később kiderült, a versenyzés által okozott stressz kiégést idézett elő a német ugrónál. 2005-ben, miután leküzdötte a problémát, bejelentette visszavonulását. Arra, hogy bravúrját bárki megismételje, 2018-ig kellett várni, amikor Kamil Stoch nyerte meg mind a négy állomást. Egy évvel később ez Kobayashi Ryoyunak is sikerült, aki idén az utolsó állomáson bukta el az újabb Grand Slam lehetőségét.

A kis csalódás ellenére viszont a japánnak nincs ideje a szomorkodásra, hétvégén máris újabb versenyeket rendeznek Bischofshofenben. Szombaton egyéni, míg vasárnap csapatversenyre kerül majd sor, minkét nap 15:30-tól lehet majd élőben követni az eseményeket az Eurosport1-en és az Eurosport Playeren!

Forrás: TVP Sport