Exkluzív interjú Kárász Annával, az MVM Szeged Vízisport Egyesület világ- és Európa-bajnok kajakosával, aki a nehézségek után, pozitív életszemlélettel csodás képet lát álmaiban a tokiói olimpiáról – amivel kapcsolatban egyelőre el sem hiszi, hogy ott lehet.

A női kajaknégyessel aranyérmes lettél 500 méteren a június eleji, poznani Európa-bajnokságon. 2014 és 2018 után nyertél ismét Eb-t – milyen érzésekkel tértél vissza a kontinens csúcsára?
- Nagyon jó élmény volt újra nemzetközi szinten versenyezni, egyáltalán újra versenyezni a pandémia után. Kicsit megnehezítette a dolgunkat, hogy nem adódott sok időnk, hiszen így, ebben a formációban ott ültünk össze először, ennek tükrében is nagyon örültünk a győzelemnek. Fárasztóan hatott az utóbbi pár hét, nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz, hisz a tájékoztatón és a világkupán kínlódtam, kizökkentem a ritmusból, és mintha a versenyrutinomat is újra kellett volna tanulni. Aztán a legjobb pillanatban, a válogatón és az Eb-n minden működött, de ehhez szükségem volt a teljes mentális fókuszra, valamint arra, hogy felpörgessem magam és azt mondjam: na, most téthelyzet van, most kell extrémet teljesíteni.
Tokyo 2020
Magyar érmeket is hozhat Tokióban az újonc sportág
21/07/2021 15:44
Az utóbbi egy-másfél évből hiányoztak az igazán nagy versenypillanatok. Hogyan élted át és dolgoztad fel azt, hogy egyik percről a másikra megáll a világ? Mi adott motivációt és lendületet?
- Amikor elkezdődött a járvány és megtudtuk, hogy elhalasztják az olimpiát, nagyon megviselt. Úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt, céltalan lettem, nem éreztem azt, hogy az edzésekre szívesen mennék, hisz az volt bennem, hogy ugyan miért csinálnám én ezt? Szerencsére ez csak pár hétig tartott, egészen addig, amíg újra nem terveztem magamban a közeljövőt és azt, hogy mit, hogyan fogok csinálni. Ez az új kép a motivációmat is visszaadta: feldolgoztam, hogy a megszokottól eltérő, teljesen más periódus következik. Úgy tudtam kihozni a maximumot a „holtidőből”, hogy messzebbre, az idei évre helyeztem a fókuszt, emellett olyan dolgokkal töltöttem az időt, amire máskor nincs lehetőség.

Kárász Anna, Lucz Dóra, Csipes Tamara, Bodonyi Dóra Poznanban

Fotó: AFP

Tehát mondhatjuk azt, hogy pozitív maradtál és megtaláltad az értékes, a hasznos pillanatokat.
- Igen, abszolút! A lehetőségekhez mérten sikerült jól felépítenem magam. Persze el kellett engednem mindazt, ami addig a fejemben volt, hisz minden nap úgy keltem és feküdtem, hogy a célom az olimpiai részvétel, ráadásul hátsérüléssel is küzdöttem, ami megkeserítette az edzéseimet. Igaz a mondás: amikor nincs más megoldás, mindig az aktuális helyzet pozitív oldalát kell nézni. Szuper nyaram volt, olyan, amilyen 18-19 éve egyszer sem, feltöltődtem lelkileg. Nyilván edzettem és csináltam a dolgomat, de nem volt annyira feszített a tempó és a menetrend, és nemcsak egy szombatom és egy vasárnapom volt a hétvégéből, hanem péntekenként is el tudtam menni kirándulni vagy olyan barátokkal találkozni, akikkel máskor, szezon közben egyáltalán nem tudok. A családommal is sokat voltam, együtt szüreteltünk, lekvárt főztünk.
Azért furcsa lehetett, hogy azon a nyáron, amikor ideális esetben az olimpiai döntőben kellett volna szerepelned, lekvárt főztél.
- Nagy lecke volt! Az ember fejében mindig kialakulnak a rövid- és hosszú távú célok, de sok esetben annyira nem tudjuk, mi fog történni, hogy jobb, ha nem ragaszkodunk mereven a dolgokhoz. Ezt elsajátítottam, és rájöttem, néha csak hagyni kell a dolgokat, hogy történjenek, hisz van, amire nincs ráhatásunk.
Bármi is történik velünk – még ha valami nem is úgy sül el, ahogy terveztük –, mindentől függetlenül nyitottnak kell maradnunk, hogy meglássuk a jó dolgokat, hisz az élet mindig hoz jó dolgokat, csak nem mindig akarjuk vagy tudjuk észrevenni ezeket.
Hogy nézett ki az utóbbi pár heted, hónapod? Nyilván az edzések intenzitása is változott, ahogy közeledett a tavasz.
- Elég nehéz volt, hullámzó napokkal. Sokat volt rosszkedvem, de minden nap menni kellett tovább, csinálni a dolgomat és hinni abban, hogy minden jó lesz. Éreztem, hogy jól sikerült az alapozás, a téli felkészülés, az erőnléti edzések, majd a tavaszi, dél-afrikai, majdnem hathetes edzőtábor. Amikor hazajöttünk, onnantól kezdett más lenni a dolog: nyilván stresszesebb voltam, ahogy közeledtek a fontos versenyek, és edzésen nem tudtam azokat az időket menni, amiket szerettem volna. Ez bosszantott, mert nem éreztem azt a magabiztosságot, amit szerettem volna. Akadtak olyan villanásaim, amikből látszott, hogy annyira nincsen nagy baj, de valahogy mégsem jött az állandó teljesítmény. A válogató előtti három-négy hétben sokszor úgy mentem haza, hogy ez még mindig nem állt össze, és a tájékoztató, majd a világkupa sem sikerült igazán. Nagy kő esett le a szívemről, hogy a válogatóra és az Eb-re minden a helyére került.
Ami alapján nyugodtan és örömmel kérdezhetjük: hogyan alakulnak a következő heteid? A kajaknégyes (Kárász, Kozák, Csipes, Bodonyi) tagjaként és K-1 200 méteren is ott leszel Tokióban, ami életed első olimpiája lesz.
- Így, hogy lement a válogató és az Eb, és kaptam sikerélményt, nagy pluszt, jobban érzem magam a vízen is. A következő időszak a felkészülésé, sűrű és kemény időszak vár rám, de azt érzem, abszolút fel vagyok készülve. Iszonyatosan nagy motiváció, hogy olimpiai csapattag vagyok, el sem hiszem. Amikor hivatalosan is kimondták a döntést, annyi minden pörgött le bennem az elmúlt húsz évből… Hihetetlen nagy öröm, óriási lendületet ad.
Mit jelent számodra egy olimpiai részvétel? Azon kívül, hogy mindent.
- Nagyon nehéz megfogalmaznom, mert annyi minden jut eszembe ilyenkor… azt sem tudom, honnan fogjam meg ezt az érzést, talán el sem hittem még. Az elmúlt évek kihívásai után be tudtam bizonyítani saját magamnak, hogy képes vagyok erre. Volt olyan időszak a karrieremben, amikor minden nagyon könnyen ment, minden felfelé ívelt, aztán jött egy törés és jött több törés. Ezek után sok dolgot nehéznek éltem meg, de tudtam, hogy nem akarom és nem tudom elengedni ezt az álmot. Nem egyszer éreztem úgy, hogy elég volt, de ezekből a helyzetekből fel tudtam állni. Az olimpiai részvétel visszaigazolása az eseményeknek: ha az ember nagyon szeretne valamit és küzd a szíve legnagyobb vágyáért, úgy tűnik, valósággá válhat.
Mik voltak azok az apró részletek, amik a rosszabb napokon is segítettek, hajtottak a céljaid elérése felé?
- Két dolog külön segített: érdekesen fog hangzani, de a biciklizés nagyon feltölt és kikapcsol. Nagyon sokáig nem jártam ki biciklivel a Maty-érre edzésre, de mostanság volt, hogy belefért a programba. Mindig jól érzem magam a természetben, ilyenkor el tudom engedni a gondolataimat. Emellett nagyon sok pozitív energiát kaptam a barátaimtól, sokszor elvonták a figyelmemet. Szokták mondani, hogy vannak furcsa dolgaim, és nem értik az emberek, hogy apró dolgokért miért lelkesedek ennyire, de szeretem az egyszerű dolgokat. Nemcsak sportolóként, hanem emberként is sokkal jobban megismertem magam az elmúlt bő egy évben.

Kárász Anna (fotó: Kovács Tamás/MTI)

Fotó: Other Agency

A pályafutásodat a sikerek mellett nem kerülték el a sérülések sem, mélyről kellett visszajönnöd. Mondhatod, hogy átértékelted a siker fogalmát?
- Teljesen! Nem feltétlen kell arról beszélni, hogy csak az eredmény a siker, az is az, ha felállsz a padlóról. Ilyen esetben egy második-harmadik-negyedik hely is ugyanakkora jelentőségű lehet az adott helyzetben, mint egy vb-cím. Meg kell tanulni mindent saját magunkhoz, az aktuális állapotunkhoz viszonyítani, nem lehet múltbeli dolgokhoz ragaszkodni. Ha ezt elérjük, egészen más dolgokat is sikerként foghatunk fel, még olyanokat is, amiket korábban máshogy értékeltünk.
Nyilvánvalóan sokat segített ebben az edződ és a háttérstábod is.
- Alapvetően többnyire mindig olyan emberekkel dolgoztam együtt, akikkel emberileg is jól kijöttem: az nálam nem nagyon működik, hogy csak szakmai oldalról nézzek valamit, legalább annyira fontosak az emberi kapcsolatok is, ha nem fontosabbak. Az elmúlt másfél évben nagyon szuper csapat alakult ki mögöttem és hálás vagyok, hogy ez így történt. Kovács Lászlóval, az edzőmmel egy kisebb megszakítástól eltekintve immár 11 éve dolgozunk együtt. Szerves része az életemnek, az edzéseken kívül is bármiről tudok beszélgetni vele, már-már olyan, mintha a nagypapám lenne. Két és fél éve dolgozom együtt Goschi Gabriella pszichológussal, sokat segített az önismeretben, örülök, hogy elindított ezen az úton. Ősz óta Körömi Ádám a gyógytornászom, emberileg is hozzáad a mindennapokhoz, mint ahogy Molnár Dániel is, aki másfél éve az erőnléti edzőm, és akinek a vízi edzéseken is kulcsfontosságú a szerepe. Ez egy nagyon szép csapatmunka, ahol kölcsönös a viszony, hisz nem robotok vagyunk.
Ha becsukod a szemed és elképzeled a tokiói olimpiát, mit látsz magad előtt?
- Egyértelműen az az álmom, hogy aranyérmes legyek. Azt a pillanatot látom magam előtt, hogy állunk a dobogón és sírva éneklem a magyar himnuszt egy olimpiai arannyal a nyakamban. Persze megtanultam, hogy tényleg mindennek lehet örülni, így csak meg szeretnék tenni mindent, amit csak tudok, hogy utólag ne azon gondolkozzak, ezt vagy azt másképp kellett volna csinálni. Most annyira a következő bő egy hónap köt le, hogy egyelőre a hogyan továbbon sem gondolkozom, csak és kizárólag Tokió lebeg a szemem előtt.

További exkluzív tartalmak és hírek az olimpiával kapcsolatban is az Eurosport napi hírlevelében, amire ezen a linken lehet feliratkozni.
Tokyo 2020
Hüttner Csaba: ez életem egyik legnagyobb dobása!
07/07/2021 14:21
Tokyo 2020
Tótka Sándor: a Covid sok mindenben segítségemre volt
06/07/2021 13:40