Vége a norvég dominanciának?

Joulupukki otthonában nem volt éppen meleg fogadtatásban része a mezőnynek. Lappföld szívében helyenként mínusz harminc fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála. Rukában ehhez képest kellemes mínusz húsz körül ingadozott a hőmérséklet, de ez is elég volt ahhoz, hogy az egész hétvége felett ott lebegjen a kérdőjel: lehet-e versenyt rendezni? A FIS ugyanis mínusz 20 fok alatt nem rendez sífutó versenyt.

Pénteken még meg sem közelítettük ezt az értéket, így a szezon első sprintje gond nélkül lezajlott. A hölgyek versenyét papírforma szerint a svédek nyerték, Maja Dahlqvist és Johanna Hagström révén. Még úgy is kettős győzelmet arattak, hogy a világbajnok Jonna Sundling és a női mezőny legjobb sprinterének számító Linn Svahn nem volt ott. A norvégok korábbi dominátora, Maiken Caspersen Falla azért elcsípte az utolsó helyet a dobogón. Az olimpiai és világbajnok számára ez egy remek szezonkezdetnek számít az elmúlt két év döcögése, a sok tüdőprobléma után. Az azonban senkit nem lepett meg, hogy a női mezőnyben a svédeket már nem nagyon lehet megverni sprintben.

Az viszont annál nagyobb meglepetést okozott, hogy a férfiak versenyében a norvégok sztárja, az előző három évben érinthetetlen Johannes Høsflot Klæbo egy pillanatig sem tűnt esélyesnek a végső győzelemre. Olyannyira, hogy a döntőben a 22 éves orosz Terentev úgy ment el mellette, ahogy éppen Klæbo tette korábban ellenfeleivel. Ezúttal azonban Klæbónak nem volt válasza. A második helyet így is megszerezte, de ha Klæbo kikap, az manapság szenzáció. Ugyan klasszikus stílusban futottak, ez nem a lécek waxolásán múlt.

Ennél is nagyobb meglepetést okozott a szombati női verseny. A tíz kilométeres egyenkénti indításos, klasszikus stílusú versenyben mindenki Therese Johaug győzelmét várta. Az utóbbi években a távolsági versenyeken, legyen az 10 vagy 30 kilométer, a kérdés mindig csak az volt, hogy Johaug mekkora előnnyel nyer. Tavaly kétszer kapott ki, egyszer egy számára előnytelen pályán, egyszer pedig egy taktikai hiba miatt, amikor a 30 km-es holmenkolleni versenyen nem cserélt lécet, és Frida Karlsson simán lehajrázta a végén.

Ezúttal is Frida Karlsson számított a legnagyobb kihívójának. A 22 éves svéd szokása szerint atomerősen kezdett, és rögtön az első részidőmérő pontokon gyorsabb volt Johaugnál. Az erős kezdés jellemző Karlssonra, de hajlamos a végére elfogyni. Ezúttal azonban nem így történt, sőt, a végén a lejtmenetes utolsó másfél kilométeren még adott is Johaugnak, aki kicsit óvatosabbra vette a gyors lejtős szakaszokat, mert nem akarta a szezon elején összetörni magát. Karlsson végül közel 14 másodperccel verte Johaugot, ami óriási győzelemnek számít.

Karlsson nagyon kihajtotta magát, és rettentően fázott. Eltorzult arccal, sírásra görbülő szájjal próbálta valahogy felmelegíteni szétfagyott kezeit. Ellenfele, a finn Krista Pärmäkoski sietett segítségére, aki adott neki kézmelegítőt. Fridának ez is kevés volt, és sikerült olyan közel ülnie a hősugárzóhoz, hogy tüzet fogott a nadrágja. Ő maga szerencsére nem sérült meg, de interjút már kölcsön sídresszben adott. Ezrével kapta közben a gratulációkat.

A vasárnapi versenyen a mínusz 23 fokos reggeli hőmérséklet miatt a női versenyt már halasztani kellett, csak a férfiak után tudtak elindulni. Szabad stílusú, üldözéses verseny volt. Johaug elől nem könnyű menekülni, ráadásul a rajt többórás késését tapasztalatának köszönhetően alighanem jobban tudta kezelni. Jobban is érezte magát, mint előző nap, így sikerült azonnal a visszavágás: féltávnál utolérte, majd leszakította Karlssont, aki nyolc másodperccel később ért célba. Érdemes megemlíteni, hogy Karlsson Johauggal ellentétben elindult már a pénteki sprintben is, ahol ráadásul egészen a döntőig menetelt. Egyel több verseny volt tehát a lábában.

Karlsson eddigi pályafutását követve igazából csak idő kérdése volt, hogy mikor győzi le Johaugot egy az egyben, nem taktikai hiba segítségével, hanem erőből. Már a 2019-es világbajnokságon is ráijesztett ezen a távon. Azóta mindenki Johaug legnagyobb ellenfelének és leendő utódjának tartja.

A svéd szaklapok természetesen már a szombati Karlsson-győzelem után azonnal fordulópontról írtak. "Elérkeztünk egy mérföldkőhöz, új korszak kezdődik” - harsogták. Tekintve, hogy olimpiai szezonban vagyunk, és az esélyesek mind februárra hegyezik a formájukat, kicsit talán korai ilyen konkrét kijelentéseket tenni. (Bár, Karlsson is az esélyesek közé tartozik, szóval simán tarthat formaidőzítésben ugyanott, ahol Johaug). A lényeg, hogy eddig akármilyen világverseny évében sem Klæbo, sem Johaug nem kapott ki a szezon elején sem.

A női és férfi versenyeket együttvéve hat versenyből egyet tudtak megnyerni Rukában. A nőknél Falla vitte a prímet a sprintben, a többiek sehol sem voltak. A férfiaknál Klæbo mellett ott volt Valnes, de ennyi. A távolsági versenyeken a norvég férfiak nyomába sem értek az orosz armadának. Női oldalon Johaug mellett Heidi Weng hozta még a kötelezőt, az üldözéses záróversenyen a nap leggyorsabb idejét futotta.

Ami viszont a női 10 kilométeres egyenkéntin még aggaszhatja a norvégokat, hogy a német Katharina Hennig mindössze másfél másodpercet kapott Johaugtól, és a top 12 egy percen belül volt. Korábban örülhettek, ha a dobogósok percen belül tudtak maradni Johaughoz.

Johaug 33 éves, ki tudja, meddig versenyez még. Az utánpótlásból Helene Marie Fossesholban reménykedhetnek, de ha megnézzük a hasonló korosztályú svéd ellenfeleket, Frida Karssont és Ebba Anderssont, akkor jóval kevésbé lehet sima menetelése, mint amilyen Johaugnak volt. Heidi Weng és a most visszatérő Ingvild Flugstad Østberg mindketten elmúltak 30 évesek, és nem mindenki lehet közel negyvenhez is győztes, mint Marit Björgen volt. Sprintben a lassan ismét magára találó Kristine Stavås Skistadban reménykedhetnek. Mást nem igazán látni.

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy egyetlen versenyhétvégéből nem szabad végérvényes következtetést levonni. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy a norvégok nem lesznek már olyan dominánsak a közeljövőben, mint eddig. Ami a szakértők szerint nagyon jót tenne a sportágnak.

via Langrenn.com