Bejelentette visszavonulását a kétszeres olimpiai bajnok norvég sífutónő

Nagy Benjámin

Publikálva 30/03/2023 - 22:14 GMT+2

18 nappal élete egyik legnagyobb győzelme után, némileg váratlanul bejelentette visszavonulását Ragnhild Haga. A 32 éves norvég sífutónő Instagram-oldalán számolt be a döntésről, és rövid üzenetben búcsúzott a sportágtól.

Körömrágós sprintbefutó a történelmi 50 kilométeres holmenkolleni versenyen

A junior-világbajnokként a felnőttmezőnybe érkező Haga 2011-ben indult először a világkupában, majd 2015-ben robbant be igazán, akkor ötödik lett összetettben. A 2017-18-as szezonban volt igazán a csúcson, akkor hét vk-dobogó mellett a pyeongchangi olimpián megnyerte a 10 kilométeres egyenkénti indításos szabadstílusú versenyt, majd aranyérmes lett a női váltóval is.

Haga az azóta eltelt években is állandó tagja volt a mezőnynek, ám sem a pekingi olimpián, sem a világbajnokságokon nem tudott dobogóra állni – sőt, a világkupában sem, egészen a múlt hétvégén véget ért szezon egyik legemlékezetesebb versenyéig, a történelmi 50 kilométeres oslói tömegrajtosig: a legendás Holmenkollenen élete egyik legnagyobb győzelmét aratta, ezzel örökre beírta magát a sportág aranylapjai közé, hiszen ez volt az első 50 kilométeres verseny a nők számára.

Az a siker nagyjából pontosan annyira váratlanul jött, mint a mostani, Instagramon tett bejelentése.

Sífutás

Tíz másodperccel maradt le az olimpiáról a címvédő

19/01/2022 - 08:47

„Úgy érzem, hogy változásra van szükségem az életemben, még ha ez szomorú és furcsa is.

Alig várom, hogy új célokat találjak, amelyekért dolgozhatok, és hogy több időt tölthessek azokkal, akik egész pályafutásom alatt támogattak.

Hiányozni fognak a versenyek utáni intenzív ölelések, a késő esti nevetések, amikor megosztjuk a szobát a többiekkel, a hosszú versenyek közös végigküzdése esőben és szélben. Rengeteget tanultam, tapasztaltam és elértem azóta, hogy a szüleimmel és a testvéreimmel az åseni pályán először síeltem. Soha nem fogom elfelejteni az olimpiai aranyig vezető utat.

Az elmúlt évben részese voltam a norvég női csapat remeklésének, valamint a Holmenkollenen aratott győzelemnek. Mindkettő meghatott és büszkévé tett.

Hálás köszönet a családomnak, minden edzőnek, barátnak, támogatónak, klubnak, csapatnak, a szövetségnek és a válogatottnak ezért az útért.”