A norvégok közül a legesélytelenebb nyert síatlonban

A 68 fős mezőny farkasordító hidegben és viharos erejű jeges szélben vágott neki a 15 plusz 15 kilométeres klasszikus és szabadstílusú versenynek, amely a sífutás egyik leglátványosabb száma – már csak a tömegrajt miatt is. Az első, 3,75 kilométeres körben még jószerivel egy bolyban haladt a mezőny, amelyben két bukás is volt, a legjobbak közül éppen Krüger volt érintett. A második végére már elkezdett körvonalazódni az élmezőny, amely 12 fősre csökkent, amikor a legjobbak harmadszor tértek vissza a főtribünhöz.

A közönség a telített lelátókon leginkább csak didergett, de amikor meglátta a domb tetejéről lecsúszó versenyzőket és felzendült a “Put your hands up in the air” című diszkósláger, akkor azért zászlókkal, kolompokkal biztatta a mezőnyt, még azt is, aki utolsóként érkezett a stadionhoz. A körülmények egyre mostohábbá váltak, olyan süvítő széllökések voltak, amelyek még a legnagyobb sátrakat is megmozgatták és fémtáblákat borítottak fel.

A klasszikus stílus után lécet cseréltek a versenyzők a szabadstílusra, melynek elején néhányan felzárkóztak, ezzel 18-ra nőtt azok száma, akiknek reális esélyük maradt az éremszerzésre. A vezető csoportnak valamennyi favorit tagja volt, így a hagyományosan erős norvégok négy sífutója és a svájci címvédő, Dario Cologna is. Ez az öt versenyző vezette az élbolyt, amikor már csak két kör, azaz 7,5 kilométer volt hátra. Aztán Simen Hegstad Krüger döntött úgy, hogy “meghúzza a sort”, tíz másodperces előnyt épített magának az utolsó körre, a nagyobb iram pedig nyolcfősre redukálta az üldözők csoportját.