Vereségét követő reakciója mutatja meg, hogy Magnus Carlsen óriási bajnok, de nagyon rossz vesztes

Nézzük először is a tényeket.

Az ötszörös világbajnok Magnus Carlsen a Qatar Masters elnevezésű verseny keretében ült egy asztalhoz Alisher Suleymenovval. A kazah nagymester meglepetésre le tudta győzni a világranglistát vezető norvég bajnokot, aki a 2006-os norvég bajnokság óta nem kapott ki 2520 élő pontnál kevesebbel rendelkező ellenféltől.

Az eset nyilvánvalóan felpaprikázta Carlsent, aki a katari mérkőzést követően az X-en, lánykori nevén Twitteren fakadt ki a szerinte gyenge szervezés miatt, leginkább azonban a bírók következetlenségét sérelmezte.

Egy későbbi bejegyzésében Carlsen hozzátette, hogy az egyik bírónak jelezte az órakérdést, de elintézték annyival, hogy csak az okosórák viselete tiltott, az analóg órák megengedettek. A norvég hozzáteszi, hogy ez a gyakorlat szerinte szembemegy a FIDE hivatalos szabályzatával, ami, főleg egy ilyen erősségű versenyen, alapvetően az irányadó kellene, hogy legyen.

A történethez hozzátartozik, hogy a norvég praxisában nem először fordul elő, hogy csalást emleget egy vereségét követően, még akkor is, ha a Suleymenov elleni vesztes mérkőzése után nem direktben az ellenfelet hibáztatja. Bő egy éve azonban nyíltan csalással vádolta az amerikai Hans Niemannt, aki végül jogi útra terelte az ügyet, aminek a vége peren kívüli megegyezés lett.

Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy az amerikairól ugyanakkor bizonyíthatóan kiderült, hogy néhány évvel ezelőtt online versenyeken valóban csalt.

Adott tehát egy nagy bajnok, aki szökőévente szenved vereséget, és amikor így alakul, akkor annak bőven van utóélete. Az aktuális utóéletről, és úgy általánosságban a sakksport jelenlegi szabályozásairól a FIDE szenior trénerét, a Testnevelési Egyetem sakkedző képzésének vezetőjét, egyben nemzetközi sakk nagymestert és az Eurosport szakértőjét, Horváth Józsefet kérdeztük.

Egy okosóra esetében valóban számítana és segítséget jelentene, egy mezei analóg óra azonban nem számít gyakorlatilag semmit sem. Nem hiszem, hogy Carlsent az ellenfél órájának ketyegése zavarta, inkább a saját veresége. A norvég ugyanis óriási bajnok, talán Bobby Fischernél és Garry Kasparovnál is jobb, ugyanakkor nagyon rossz vesztes. Ezt a vereséget is rosszul viseli.

A sakk egy idegfeszítő játék, Carlsennek pedig az évek során számos nagy partit kellett lejátszani, amelyek nem voltak jó hatással az idegeire. Visvanathan Anand ellen előbb világbajnokjelöltként győzött 2013-ban, majd egy évvel később, immáron címét megvédve győzte le a döntőben. Sergey Karjakin és Fabiano Caruana ellen egyaránt 12 parti után, 6-6-os állásnál csak a rapidpartik döntöttek, egyedül 2021-ben tudta simán behúzni a világbajnoki címet, amikor az orosz Ian Nepomniachtchi ellen 7,5-3-5 arányban tudott nyerni.

A 2023-as döntőt már nem vállalta, szerintem neki kényelmesebb azt a pozíciót felvenni, hogy ő a világ legjobb egyben legtöbb élő ponttal rendelkező játékosa. Egy zseniális sakkozó vereségtől való félelmét látom rajta. Ha veszít, akkor a saját szerepét, ami a vereséghez vezetett, nem hajlandó elismerni, ennél könnyebb rámutatni az ellenfél órájára vagy a szervezőkre.

Mindig az aktuálisan érvényben lévő szabályok adta kereteken belül kell döntést hozni. Ennél a konkrét esetnél azonban jó lenne például tudni, hogy Carlsen mikor, a mérkőzés elején, közben vagy csak utána jelezte a dolgot a bírónak – mindegyik időzítés más-más jelentéssel bír. A külső eszközök tekintetében például a sakkolimpiákon néhány éve bevezették, hogy a játékosok a lépéseket is csak olyan tollakkal írhatják, amelyeket a szervezők biztosítottak nekik. Erre a célra tehát még egy tollat sem hozhatnak magukkal.

A szemben szurkolást például pont a csalások elkerülése miatt tiltották be, ha ugyanis egy-egy játékos beépített embere a szemben lévő széksorokban foglalt helyet, akkor onnan nem volt olyan nehéz valamilyen jelrendszerrel súgni, hogy mi lenne a következő jó lépés. A 2010-es sakkolimpián a franciák kapitánya nyúlt a csalás eszközéhez. Egy sakkolimpián egyszerre négy táblánál zajlik a játék, a kapitány pedig külön jelrendszert alakított ki, aminek a mentén, ha például beállt egy játékos mögé, az egy konkrét lépést jelentett. Nyilván a legnagyobb segítség azért a technika használata lenne, az utóbbi időben nagyon megerősödő sakkprogramok révén. Ha egy sakkozó számítógépes segítséghez jut egy mérkőzésen, akkor az azonnali, és a másik játékos szempontjából kivédhetetlen, végzetes előnyhöz juttatja. Olyan, mintha egy maraton közben az egyik futó gondolna egyet, és futás helyett beülne egy sportkocsiba.

A számítógépes segítség igénybevételének áldozata lett az Ukrajnában született, pályafutása során azonban Lettországot, Bangladest és Csehországot is képviselő Igor Rausis, aki 2019-ben egy franciaországi versenyen, Strasbourgban az illemhelyen ülve telefonjával próbált meg előnyhöz jutni ellenfelével szemben. Pechére azonban a tevékenység közben lefotózták. Az eset után Rausis visszavonult, a FIDE pedig megfosztotta nagymesteri címétől.