Nagyon jók az argentinok. De a brazilok még jobbak.

Az argentinoknak volt (lett volna) miért visszavágniuk, hiszen az utóbbi két olimpián egyaránt a braziloktól kaptak ki a negyeddöntőben. Különösen a riói vereség fájhatott. Egyrészt azért, mert a mostani csapattagok jó része már ott volt az akkori egységben is. Másrészt azért, mert öt éve az argentinok csoportelsőként, már-már favoritként játszottak a csoportjukból éppen továbbjutó házigazdákkal. 3-1-re győztek akkor a brazilok, akik végül megszerezték az aranyérmet.

Az argentinok számára igencsak fájó vereség és csalódás hatása leginkább Facundo Contén volt kézzel fogható. Az argentin sztár két évre Kínába igazolt, és mint később elmondta, ez remek döntés volt a részéről, kellett ahhoz, hogy túltegye magát a kudarcon. Kínában a világtól kissé elzárt életet élt, a röpi mellett jógázott, feltöltődött. Új erővel tért vissza Argentínába és a válogatottba, ami látszott rajta ezen a hétfői mérkőzésen is, hiszen minden idegszálával a győzelemre törekedett.

Más kérdés, hogy nem ő volt csapata legjobbja, hanem Limá, aki 26 pontot szerzett, ezzel túlszárnyalva önmaga oroszok elleni teljesítményét, amikor négy szett alatt 18 pontig jutott. Eszméletlen jó labdákat kapott De Ceccótól, és nagyon megbízhatóan szerezte a pontokat a feladóátló.

A brazilok az első két játszmában nem találtak fogást olajozott és rendkívül lelkes gépezetként működő ellenfeleiken. A harmadik szettre viszont elfogytak az argentinok, a címvédő simán szépített. És ekkor következett a fordulatos negyedik játszma, ahol ismét feltámadtak Dél-Amerika örök másodikjai, és 17-11-re elhúztak. Ekkor azonban jött egy brazil időkérés, egy remek nyitósorozat a kubai-brazil Lealtól, csodás blokkok, és 18-nál már ki is egyenlítettek a brazilok. Innen már könnyedén besöpörték a szettet, és jöhetett a döntő játszma.

Az a helyzet, hogy a győzelem közelébe kerülő argentinok részéről már az is csudás volt, hogy a döntő szettben végig volt esélyük. Győzni ugyan nem tudtak, 16-14-gyel le tudták zárni a mérkőzést a brazilok, de egy pontot így is szerzett az argentin válogatott, és megmutatta, hogy bizony kell vele számolni. Nem lenne baj, ha a döntőben is ez a két csapat futna össze...

No de vannak itt mások is. Az oroszok a második meccsüket is 3-1-re hozták, ezúttal az Egyesült Államok ellen. Semmi különös, csak épp borzalmasan erősek. A lengyelek javítottak az Irán elleni fiaskó után, és meglepően simán, 3-0-ra legyőzték az olaszokat. Egyelőre ezek a csapatok emelkednek ki a mezőnyből. A nap meglepetését viszont Japán szállította a Kanada elleni sikerrel.

A házigazdák az argentin csapathoz hasonló ihletettséggel játszottak, viszont szerencséjükre azért a braziloknál könnyebb ellenfelet kaptak a "favágók" személyében. 3-1-re győzött a japán válogatott. Ők aligha jutnak igazán messzire a tornán, de pillanatnyilag Iránnal karöltve vezetik az A-csoportot, ami azt jelenti, hogy ez a két csapat már gyakorlatilag tovább is jutott. A japánok győzelme mellett hozzájuk fűződik a nap pontja is, melyet félig-meddig már a győzelem tudatában hoztak össze. A negyedik játszmában követték el az alábbi szemtelenséget:

Aki nem annyira vágja, hogy mi történt: az első érintés rögtön a feladóé volt, aki rögtön fel is adta a labdát a 3-as vonal mögül érkező ütő játékosnak. A kanadai blokk ezt látta, és ahogy kell, emelkedett. Csakhogy az ütő játékos ütés helyett kvázi továbbadta a lasztit a szélső ütőnek, aki az időközben leeső blokkoló játékosok hiányában teljesen tisztán és könnyedén szerezhetett pontot. Rendkívül szellemes, szemtelen, egyszóval imádnivaló megoldás.