Lehetetlen nem létezik: Az olimpikon története, aki szinte semmit sem hall a világból, mégis ott van a csúcson
Publikálva 12/08/2024 - 15:19 GMT+2
Képzeljük csak el, milyen lehet úgy űzni egy csapatjátékot, hogy közben alig, vagy egyáltalán nem halljuk a körülöttünk zajló történéseket. Teljesen hangtalan a minket megszólítani akaró csapattárs, az edzői utasítás, valamint a nézőtéri szurkolás, olykor tombolás is. Egy a csapattársak közötti alapvető kohéziós elem, a kommunikáció, legalábbis annak alapértelmezett formájában, teljesen hiányzik.
David Smith a kislányával a párizsi játékokon - Fotó: Natalia KOLESNIKOVA / AFP
Fotó: AFP
Jelentős hendikepp, de nem leküzdhetetlen akadály, mint ahogy erről David Smith példája is tanúskodik.
Az amerikai röplabdázó példája megeleveníti Dumas muskétásainak elhíresült jelmondatát.
Egy olimpia az egyébként is népszerű sportágak mellett minimum bő két hét erejéig olyan sportágakra is komolyabb mértékű figyelmet képes összpontosítani, amelyek alapvetően nem tartoznak a leginkább követett sportágak közé. Nem volt ez másként az épphogy befejeződő párizsi játékok esetében sem, amelynek úszó-, vízilabda-, kézilabda- vagy éppen kajak-kenu közvetítései mellett Magyarországon is sokan figyelték például a sportlövők, az íjászok, vagy épp a különböző küzdősportok eseményeit.
A labdajátékok közül utóbbi kategóriába tartozik a röplabda is, amely egy olimpia 16 napja alatt kis túlzással többet szerepel élő adásban, mint egy teljes olimpiai ciklus négy évében. A sportág párizsi eseményeit elnézve ezen érdemes lenne változtatni, a játék ugyanis kifejezetten szurkolóbarát, hiszen nagyon gyorsan pörögnek a labdamenetek, ennélfogva nincsenek hosszan elhúzódó játék szituációk, a magas termetű játékosok által megeresztett ütések, valamint ezek blokkolása pedig a látványra is bőven ad.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/10/4024555-81628748-2560-1440.jpg)
Címet védett Franciaország az olimpiai röplabdatornán
Videó forrása: Eurosport
Mindezek mellett ez a játék egy olyan emberi sorsot is a nagyvilág elé tárt Párizsban, amiről és akiről úgy érzem, mindenképpen érdemes megemlékezni néhány sorban.
Az olimpiát a dobogón befejező USA csapatának egyik legrutinosabb játékosa David Smith volt, aki Párizsban már a negyedik olimpiáján szerepelt. A 39 esztendős center olimpiai bronzérmet ünnepelhetett csapatával 2016-ban Rióban, valamint tagja volt a 2018-as világbajnoki bronzérmes válogatottnak is. Klubszinten hosszú évek óta légióskodik, az utóbbi szűk egy évtizedet a férfi röplabda-fronton nagyhatalomnak számító Lengyelországban töltötte, nem is eredménytelenül.
A ZAKSA (Grupa Azoty ZAKSA Kedzierzyn-Kozle) csapatával két lengyel bajnoki címet szerzett, a Bajnokok Ligája legutóbbi négy kiírásából pedig háromszor is megnyerte a sorozatot.
David Smith mindezeket az eredményeket veleszületett hallássérülésével, vagy inkább annak dacára érte el. Tegyük gyorsan hozzá, a hallásban való korlátozottság a legtöbb sportágban önmagában is jelentős hátránynak számítana, de a röplabdában, ahol a csapaton belüli kommunikációnak kiemelt jelentősége van, ez hatványozottan is igaz.
„Nagyon sokszor kapom azon magam, hogy frusztrál a helyzetem, és nagyon nehéz ezt menedzselni. De arra jöttem rá, hogy ha valamivel igazán foglalkozom és tenni akarok érte, akkor szükségszerűen meg fogom találni azt a megoldást, amivel az adott probléma kezelhető.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/12/4026106.jpg)
David Smith (jobbra) akcióban egy Németország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen
Fotó: AFP
Smith meglehetősen későn, 14 évesen keveredett a röplabda közelébe, ráadásul akkor sem első szándékból, gimnazista éveiben ugyanis futballozott, a nyári leállás idejére pedig valamilyen kiegészítő sportot keresett. Mivel a bátyja röplabdázott, adta magát a választás, ami, mint később kiderült, az egész életét megváltoztatta.
Az évek során a röplabda kezdett a futball fölé nőni, Smith-t pedig kiszúrta magának a University of Irvine akkori röplabdaedzője, John Speraw, akinek a kifejezett kérésére került oda a fiatal ígéret 2003-ban. A manapság a felnőtt férfi válogatottat irányító Speraw így vallott a kezdetekről:
„A röplabdában a csapaton belüli kommunikációnak óriási a szerepe. Meg kellett találnunk azt a módszert, amit Daviddel a sorainkban is alkalmazni tudunk.”
Ebből a módszerből formálódott a David Smith-szabály, amelynek elsőre egyszerűnek tűnő rejtelmeibe az amerikai válogatott feladója, Erik Shoji vezetett be:
Hallássérülése dacára elért sikerei mellett Smith komoly mentorszerepet is betölt, példát mutatva hasonló cipőben járó társainak, hogy egy ilyen fizikai helyzetben is elérhetőek a legkomolyabb célok is. Amióta Lengyelországban röplabdázik, személyes kapcsolatot is ki tudott alakítani sorstársaival:
„Kapcsolatban vagyok egy édesanyával, aki elhozza a hallássérült fiát 1-2 meccsünkre évente. Örömmel látom, hogy a srác évről-évre fejlődik, úszóként szép eredményeket ér el junior eseményeken.
Amikor én gyerek voltam, előttem nem volt ilyen élő példa, és ez nehézzé tette a mindennapokat. Szülőként is borzasztó nehéz, hiszen a legjobbat akarod a gyermekednek, de példakép hiányában nehéz motiválni őt. Igyekszem ezt az űrt betölteni ott, ahol tudom.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/12/4026108.jpg)
A Párizsban bronzérmet szerző amerikai férfi röplabda-válogatott
Fotó: AFP
Az amerikai sportolónak az olimpiai röplabdatorna csoportküzdelmei során is volt ideje arra, hogy hallássérült gyermekekkel találkozzon, ezek a találkozások pedig felfrissítették a szövetségi kapitány John Speraw emlékezetét, aki közel két évtizede elkísérte egyszer tanítványát egy hallássérülteket kezelő intézetbe.
A hatás akkor és most is frenetikus volt:
„Azt látni, ahogyan fogadják Davidet, elképesztő érzés és élmény volt.
Amikor ő pályára lép, emberek millióinak mutatja meg világszerte, hogy az álmok igenis megvalósulnak. Ezt láttam rajta akkor, amikor egyetemista volt, és ugyanezt látom rajta Párizsban is.”
Hirdetés
Hirdetés