Végképp elbukhat, de fel is támadhat a magyar sportág a párizsi olimpián

90 perc, vagyis egy labdarúgó-mérkőzés idejére húzzák össze a jövőben az öttusa versenyeket.

Van abban némi szimbolikus, hogy az öttusa – több más versenyszámmal, többek között a birkózással együtt – azon sportágak egyike, amelyeknek az olimpiai programból való kikerülés veszélyével kellett szembenézni. A legolimpiaibb, legösszetettebb sportnak nevezett öttusát még maga Pierre de Coubertin báró forszírozta, és hozta össze az ókori pentathlon mintájára, amihez mese is járt az üzenetet vivő katonáról, aki többféle módon érkezik (úszás, futás, lovaglás), és mellette megküzd az ellenséggel (vívás, lövészet).

Az 1912-es, stockholmi olimpián bevezetett sportág egyes elemeit sokáig egészen ráérősen, 5 különböző napon rendezték, később négy napra sűrítették össze, hogy aztán Atlantában 1996-ban már egyetlen nap tartsák a programot, és vegyék ki a csapatversenyt.

– íta még barcelonai naplójában Vitray Tamás, és noha szerencsére egyelőre nem lett igaza, a sportág térvesztését nem lehet nem észrevenni. A helyzeten némileg javított, hogy a világszövetség 2009-ben bevezette a Laser Run versenyszámot, vagyis az eredeti, különálló tusaként funkcionáló lövészetet a futással kombinálta, és biatlonszerű végjátékot adott az előtte lévő három versenyszámnak.

Hiába az izgalmas és látványos befejezés, az így átalakított forma még mindig nehezen veszi fel a versenyt a többi sportággal közvetíthetőségi szempontból, ráadásul három napra van száműzve a játékok végére. Különösen hátráltató a vívó és úszó versenyszámok lebonyolítása, hiszen az előbbiben körvívás közben szerezzek pontokat mini asszókban, utóbbinál pedig csak előfutamok vannak, és az időket teszik sorrendben. Mindkettő nélkülözi a legjobbak látványos összehasonlíthatóságának lehetőségét.

Talán emiatt is fordulhatott elő, hogy a NOB párizsi olimpia előtti nagy sportágváltó hullámában az öttusa is veszélybe került a közvetítőség és a fiatalabb generációk megszólítása okán.

Így alakult ki a sajtóban azóta 90 perces öttusa névre keresztelt formula, amely szűkebb időintervallumra húzza a sportágakat, és azt ígéri, minden lényeges dolgot meg tud mutatni egy helyszínen, egy időben. Az első 20 perc a lovaglásé, majd 15 perc vívás és 10 perc úszás következik. Az utolsó versenyszám pedig továbbra is a szintén 15 perces Laser Run lesz, mindegyik között némi átállással. Mindez – egy vívópást, egy 50 méteres uszoda, egy ugróelemekkel teleszórt lovas ugratópálya és körülötte egy 600 méter hosszú futópálya lövőállással – elfér egy stadionban. A szervezők azt ígérik, két versenyszám helyszíne nem lesz messzebb egymástól 120 méternél, így a helyszíni nézők is mindent meg tudnak nézni egy helyről.

Az eddigi versenyeken az öttusában mindig mindenki végig jelen volt, az új formához egy kicsit ezt is át kell alakítani. A pontos szabályokról az Öttusa Világszövetség őszi közgyűlésén döntenek, de az már körvonalazódni látszik, hogy elődöntők vagy más néven selejtezők és egy nagy döntő lesz a várható felosztás.

Kérdés persze, hogy mit szól ehhez a versenyzők szervezete.

Az újonnan kitalált lebonyolítási móddal az elmúlt egy évben három teszt versenyt is rendeztek, Többek között április végén Budapesten is. Az eredetileg 5 napos versenyből így lett másfél órás, a jelenleg aktív öttusázók közül viszont már a laser run előtti időkről is csak a legidősebbeknek van közvetlen tapasztalata. A sportolók nagy többsége – ha nem is szereti az új lebonyolítási rendszert, érzi szükségességét a sportág megmenekülése érdekében. (Általános vélekedés, hogy ha egy sportág kikerül az ötkarikás programból, az halálra van ítélve. Sok sportág persze megvan olimpia nélkül, de hogy ez miért van így, külön cikket kíván.)

Az áprilisi budapesti verseny után az Inside The Games kérdezte a résztvevőket:

Amíg a tapasztaltabb generációt jelentő Dejardin érthetően tart a változástól, addig a fiatalabbak optimistábbak. a 21 éves olasz Alice Rinaudo lelkesen nyilatkozott:

Ami biztos: Párizsban már egy jelentősen átalakított öttusa versenyszámot látunk, és ezzel – legalábbis egy ideig biztosan – megmenekül a programból való kieséstől. Hogy ez hogyan hat a versenyzők teljesítményére és fizikumára, illetve hogy valóban segít-e egy követhető verziót letenni az asztalra, és ezzel visszaadni régi népszerűségét, továbbra is kérdés marad.