Ha ki is nyírják az öttusát, a sportolók nem adják magukat egykönnyen

Mint mára valószínüleg minden sportot követő előtt ismeretes, a Nemzetközi Öttusa Szövetség (a kialakulóban lévő elkeseredett harc hónapjaiban sokat fogjuk hallani a szervezetet UIPM néven is) egy semmiből jött határozattal, a párizsi olimpiát követően kiveszi a lovaglást a sportágból, és azt egy még meg nem nevezett tusával helyettesítené.

A változásra állítólag azért van szükség, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a lovaglással együtt nem tudná az olimpiai programban tartani az öttusát. Azt a sportágat, amely Coubertin bárón, közös atyjukon keresztül tulajdonképpen az olimpiai játékoknak az édestestvére.

A döntés ellen tiltakozó magyar öttusa-társadalom tegnap délután, a Nemzeti Lovardában tartott sajtótájékoztatóján kiderült, erről az ultimátumról semmiféle dokumentumot még élő ember nem látott. Ahogy kiderült az is, szinte nyílt titok, hogy a fenyegetettség forrása a Los Angeles-i olimpia rendezőbizottsága, akik túl sok vesződséggel látnák járni a lovas szám megszervezését a 2028-as nyári játékokon.

A lovaglást felváltó sportágról pillanatnyilag egy kritérium tudható: a „fiatalok számára vonzónak” kell lennie.

Más, akár kevesebb ember életét felforgató témákban az ilyen általánosító kijelentések manapság boszorkányüldözést hoznak magukkal. A boszorkányüldözés persze a felvilágosodás óta uralkodó, végnapjait élő racionalizmus fogalmai szerint jogtalan, de az ellenvetés jogos, és itt is alkalmazható: vannak fiatalok, akik számára a lovaglás vonzó, és vannak akik számára más lenne az. Az öttusa ilyen, és sokak tapasztalata, hogy nagyon lehet ilyennek szeretni.

Új sportágként híresztelések szintjén a kerékpár és a falmaszás került szóba, illetve az, hogy egy olimpiai programon kívüli sportág jöhet. Ezeket összevetve a cyclocross elég esélyes befutónak tűnik.

A tokiói olimpia női versenyében történtek – amikor a fölényesen vezető német Annika Schleu alatt nem akart megmozdulni a ló, minek utána a biztos érem és nagyon valószínű arany helyett végül nem előzött meg senkit, aki végigment a lovaspályán – állítólag nem oka a sportág kinyírásának. Legfeljebb indítószikra lehetett a nemzetközi szervezetekben.

Az olimpiai bronzérmes, világbajnok Marosi Ádám még korábban emlékeztetett a lovaglás csalhatatlan lélektanára: a német edzőnő előző tanítványa a riói olimpián ugyanígy, az élről nullázott ki a lovaglásban.

A szintén világbajnok, kétszeres olimpikon Kasza Róbert további adalékkal szolgált a tokiói eseményekhez a tegnapi sajtótájékoztatón. A lovaglás lebonyolítását évtizedek alatt addig csavargatták, míg ma az összetettben vezető öttusázók utolsóként lovagolnak, olyan lovakon, amiket előtte a versenyből már lényegében elszállt ellenfeleik dühösen és kockáztatva vittek végig a pályán. Az érzékeikben jelentősen megzavart lovakon megsokszorozódik az esély egy versenybe kerülő rontásnak. De, mint Kasza kiemelte, ez nem a lovak, főképp nem a lovaglás hibája, hanem a rosszul képzett lovasoké, illetve végső soron az emberi szabályozásé.

A lovaglás körüli szabályozások visszatérő elemei voltak a felháborodásnak. A hozzá kicsit is értők közt általános megfigyelés, hogy a mezőny lovaglótudása évről-évre satnyul. A hanyatlást az UIPM sem tagadja, csahkogy nem felzárkoztató képzésekkel igyekszik megfékezni – hanem folyamatosan alábbad a pályákövetelményekből, ezzel mintegy gyorsítja a folyamatot.

A tiltakozással egybekötött sajtótájékoztatón megszólaló versenyzők beszámoltak arról, néha már világkupákon is olyan lovakat adnak alájuk, amik nemhogy vágtára, ügetésre is képtelenek. Marosi Ádám szerint a világ legmagasabb színvonalú öttusaversenyt rendezni képes hat-nyolc városában az atlétika Gyémánt Ligája mintájára lehetne évközi versenysorozatot rendezni, ezzel megmentve a sportágat, amit a lovaglás nélkül ő nem is tekintene öttusának.

A fent említett Marosin és Kaszán túl az olimpiai bajnok Török Ferenc, az olimpiai ezüstérmes Balogh Gábor, az Európa-bajnok Kardos Bence, az egyéni vb-bronzérmes, olimpikon Gulyás Michelle, és a felnőtt pályafutását a legmélyebbre ható bizonytalanságban megkezdeni kényszerülő junior vb-bronzérmes Bőhm Csaba mind-mind egyetértettek abban, hogy a lovaglás az öttusa ékköve.

Többségük egyenesen a lovaglás miatt kezdett bele a sportágba.

És a helyszíni nézettségnek is a alappillére a legnemesebbnek tartott szám. Az olimpikonok beszámolója szerint Londonban, illetve a más sportágakban nézőhiánnyal küszködő Rióban is telt ház fogadta őket a lovaglás alatt, és a nézők java utána a végkifejletre kíváncsian megvárta az utolsó tusát is. A kézzel fogható tapasztalattal szemben csak egy amerikai tévénézettségi adat áll, miszerint az öttusát követik a legkevesebben az olimpián. A szponzorok elégedtelenek.

Az első magyar olimpiai helyezett fia a ló és ember közötti pár perc alatt elmélyülő kapcsolatot emelte ki. Az apa, Orbán Nándor a berlini olimpiai lovára, egy trakehneni sárgára még a Don-kanyarral és '56 utáni bebörtönzéssel terhelt évtizedek után is mint jó barátjára emlékezett vissza.

Orbán György arra is felhívta a figyelmet, a világ sportlóállományának jelentős része az öttusának köszönheti a fennmaradását, gondozását, szaporodását. Ha forrásokat vonunk ki, ezeknek az állatoknak, akár egész vérvonalaknak: végük.

A sportág legeredményesebb országának szövetségi elnöke, Bretz Gyula hangsúlyozta: a véleményét senkinek nem kérdezték ki a lovaglás törléséről, a döntést egyetlen szűk bizottság hozta meg; magyar embernek ebben a keze nincs benne.

A Nemzetközi Öttusa Szövetség évtizedekkel fiatalabb, mint a sportág, amit képvisel(nie kellene). A példátlan anomáliának az oka szimbolikus: 1912-es kitalálásától a sportág 1948-ig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alá tartozott közvetlenül, mint az olimpiai mozgalom elidegeníthetetlen része.

A tokiói bronzérmes Kovács Sarolta várandósan nem vett részt az eseményen, de korábban felvetette: ha ez egyszer, amikor a határok ennyire világosak, sem képes az olimpiai eszmét képviselni az Olimpiai Bizottság, akkor mikor számíthatunk erre.

A lovaglás mellett szinte minden öttusa-történelemmel büszkélkedni képes ország kiállt valamilyen formában. Ez azonban az UIPM-en belüli szavazásnál szinte semmit nem számít, a szervezet ugyanis fel van töltve közel száz olyan országgal, ahol az öttusát nem is űzik. A főként harmadik világbeli országok azért tagok mégis, mert az önálló sportágként is futtatott laser runban érdekeltek. A szavazati joguk ettől a ténytől függetlenül teljeskörű, és tökéletesen követik a soha nem sportoló német elnök, Klaus Schormann parancsait.

A sportág történetének legnagyobbja, Balczó András egy példabeszéddel üzent.

Az öttusát Coubertin úgy alkotta meg, hogy akár egy, a sportágat űző klasszis eldönthesse egy hadművelet sorsát, hat-nyolc öttusázó kiválósága – a fizikumán és idegrendszerén túl a lovak által tesztelt lelki békéje – pedig akár háborúkat legyen képes megfordítani, és az egymásról ismert ilyen erők, mint később az atomfegyverek, békét hozzanak az országok között.

Lehet, hogy ez mindig egy ábránd volt. Lehet az is, hogy már csak ma nincs hatása a komplex emberi nagyságnak a történelem folyására. De elnézve a legeltökéltebbnek ható Marosi Ádám tekintetét, az öttusának még van esélye megóvnia a lovaglást; és öttusának maradni.