"Gyere Egérke, gyere kicsi lány!" - Egy legenda született 1988-ban

Észak-Korea az utolsó pillanatban a bojkott mellett döntött, de nem ez volt a legérdekesebb sztori erről az olimpiáról…

1. Botrány a bronzért! A női torna csapatversenyének döntőjében a szovjetek visszaszerezték vezető helyüket, mögöttük Románia végzett, de hogy utánuk melyik nemzet jön, az kérdéses volt. Az NDK és az USA nagyon közel voltak egymáshoz. Egy keletnémet nő, Ellen Berger, aki a szabálybizottság egyik tagja, fél pontot levont az amerikai csapattól, mivel a tartalék tornász a színpadon tartózkodott, amíg a csapattársa a gyakorlatát mutatta be a felemás korláton.

Berger ezt szabálytalannak minősítette, mondván, az amerikai tartalék akár segíthetett is csapattársának. Az amerikaiak ezt igencsak túlzónak tartották, de végül maradt a levonás. Ez azért fulladt végül botrányba, mert a végeredménynél az NDK lett a bronzérmes 390.875 ponttal, míg az USA lett a negyedik 390.575-tel, vagyis bőven fél ponton belül volt a különbség…

2. Herkules színre lép! Akadnak sportok, ahol nem ritka, hogy valaki majd’ 16 évesen világbajnoki ezüstérmes legyen, de az biztos, hogy az nem a súlyemelés. Török szülők gyermekeként Bulgáriában született Naum Salamanov. 1984-re még nem is volt 18, de az olimpia egyik, ha nem a legnagyobb esélyesének számított, viszont Bulgária bojkottálta a játékokat. Végül 1986-ban politikai megfontolásból átszökött Törökországba és Naim Süleymanoglu néven érte el hihetetlen sikereit.

1988-tól kezdve zsinórban három olimpián szerzett aranyérmet, a negyedik nem jött már neki össze. 52 kilósként kezdte a pályafutását és végül a 64 kilósok között fejezte be. Zsebherkulesnek nevezték, hiszen a 150 centis magasságot sem érte el és mégis testsúlyának háromszorosát képes volt kilökni többször is. Különféle számítások révén őt tartják nyilván a saját tömegéhez mérten minden idők legjobb eredményét elérő versenyzőnek. Végül három olimpiai, hét világbajnoki és hét Európa-bajnoki arannyal zárta karrierjét (és ezek csak az összetett eredmények). 50! felnőtt és 30 junior világcsúcsot állított fel!

3. Gyorsabb a villámnál… Florence Griffith Joyner neve inkább az atlétika szerelmesei számára lehet ismerős, ami nem véletlen. Minden idők leggyorsabb sprinternőjének karrierje rövidre és már-már misztikusra sikerült. 1984-es hazai olimpiáján egy 200-as ezüsttel mutatkozott be, utána a visszavonulást is igen erősen fontolóra vette, végül 1987-re már határozottan Szöul lebegett a szeme előtt. Beépítette az edzésprogramjába a súlyemelést a jobb rajt érdekében, és ez bejött neki.

Az extrém hosszú színes körmökkel és extravagáns sportruhában versenyző Florence 1988-ban a feje tetejére állította a világot. A válogatón 27 századmásodperccel megdöntötte a világcsúcsot 100-on (10.49) és az olimpián 200-on érte el a máig fennálló világrekordot, a 21.34-et. Az olimpián 100, 200 és 4x100 méteren zsebelte be az aranyérmet, 4x400-on pedig ezüstöt nyert. Ebben az évben minden doppingtesztje negatív lett, de 1989-ben visszavonult és 1998-as korai halála máig sokakban kétséget vet fel Florence tisztaságát illetően.

4. Kettő az egyben! Christa Luding-Rothenburger neve bizonyára igen keveseknek rémlik, pedig egy olyan tettet vitt véghez, amit ma már senki sem tud végrehajtani. Egyazon évben nyert téli és nyári olimpián érmet! 1988-ban Calgaryban tartották a téli olimpiát és ott az 1000 méteres gyorskorcsolya versenyen lett aranyérmes, míg Szöulban 1000 méteres kerékpár sprintversenyen lett ezüstérmes. Mégis mi volt a titka?

Az edzője, aki később a férje lett, Ernst Luding a gyorskorcsolya holtszezonjában a kerékpáredzést részesítette előnyben, mondván hasonló izmokat mozgat meg, hisz mindkét szám a gyorsulásról és sebességről szól. Mindenesetre Christa számára ez bejött, egyedüli rekorder lett ezzel. Ezt azért mondom ilyen biztosra, mert 1994 óta már két évente váltják egymást a téli és nyári olimpiák, így ugyanabban az évben ma már nem lehet nyerni mindkét olimpián, de ki tudja mit hoz a jövő…

5. Viszlát Szovjetunió! Az 1984-es bojkott után visszatérve a szovjetek még utoljára mire képesek, mivel az éremtáblázat élén zártak 55 arannyal. Ez az utolsó részvétele volt a nagyhatalomnak, nem is akármilyen sportolókkal, például Szergej Bubkával. Itt szerezte első és egyetlen olimpiai aranyát, bármilyen meglepő is ez. 1984-ben a bojkott miatt nem vehetett részt a játékokon, pedig toronymagas esélyese volt a rúdugrásnak, 1992-ben a döntőben három érvénytelen kísérlettel kiesett, 1996-ban sérült volt és 2000-ben nem jutott a döntőbe.

De mielőtt elkezdenénk sajnálni, a világbajnokságokon tarolt, hiszen hatszor is sikerült nyernie. Karrierje során 35-ször javította meg a világcsúcsot, nem kevés pénzt bezsebelve ezzel. Aktív pályafutása után az ukrán belevágott a sportdiplomáciába, több kevesebb sikerrel, jelenleg a Nemzetközi Atlétika Szövetség (World Athletics) alelnöke.

5+1. „Gyere Egérke, gyere kicsi lány!” Helsinki óta a legjobb eredményt érte el a magyar küldöttség, 11 arannyal, 6-6 ezüst- és bronzéremmel. Az úszók vitték a prímet, akkor a legnagyobb név Darnyi Tamás volt, aki világcsúccsal nyerte mind a 200, mind a 400 vegyest.

És a férfias megjelenésű NDK-s nők között volt egy 14 éves magyar lányka, aki ledöbbentette a világot. 200 méter háton olimpiai bajnok lett, bár tény, hogy nem érdemtelenül, hiszen addigra már országos csúcsot úszott. Már 14 évesen olimpiai bajnok lett, de 1992-ben vált igazi királynővé, ahol három aranyat gyűjtött, végül 1996-ban Atlantában megszerezte az ötödiket is. Ezenkívül egy-egy ezüst és bronz ütötte még a markát, ezzel a cikk írásáig a legeredményesebb magyar női olimpiai bajnok. Sokan tudják már, hogy Egerszegi Krisztináról van szó.

Forrás: nemzetisport.hu, britannica.com, britannica.com, britannia.com, britannica.com, latimes.com