A kínai rendszeren keresztül több tízezer gyerek kerül államilag működtetett edzőközpontokba. Sokakat a kevésbé népszerű sportok felé terelnek, így biztosítva az ország dominanciáját.


Hou Zhihuit 12 éves kora óta heti hat napon át egyetlen küldetés vezérli: hogy képes legyen a magasba emelni a saját súlyának több mint kétszeresét.
Olympic Games 2020
Balettozva készült Tokióra az olimpiai bronzérmes különc bokszoló
19/10/2021 18:10
Szombaton Hou áldozata – a családjától való elszakítottság, a folyamatos fájdalom – kifizetődött, megnyerte a 49 kilósok versenyét, közben három olimpiai rekordot megjavítva. A kínai női súlyemelőcsapat egyetlen céllal vágott neki az olimpiának: hogy minden súlycsoportban bezsebelje az aranyérmet.
„A kínai súlyemelőcsapat nagyon összetartó, mindenki támogatja a másikat” – mondta a 24 éves Hou győzelmét követően. „Mi, sportolók egyedül az edzésekre koncentrálunk.”
Kína sportgépezetét arra az egyetlen célra tervezték, hogy futószalagon köpje ki magából az aranyérmeket, mindezt a nemzet dicsőségére. Az ezüst és a bronz szinte nem is számít. A Tokióba küldött 413 fős küldöttség – amely a legnagyobb Kína történetében – azzal a küldetéssel utazott el, hogy az országot az éremtáblázat tetejére segítse. Még úgy is, hogy az országban egyre többen látják, milyen áldozatokat kell hozniuk a sportolóknak.
„Határozottan azt kell elérnünk, hogy nekünk legyen a legtöbb aranyunk” – mondta Gou Zhongwen, a Kínai Olimpiai Bizottság feje a tokiói olimpia előestéjén.
A szovjet modell mintájára kiépített kínai rendszer állami megfigyelőkön nyugszik, akik gyerekek tízezreinek egész napos munkáját felügyelik a több mint 2000 állami működtetésű iskolában. Ahhoz, hogy az aranyesélyeket maximalizálni tudják, Peking elsősorban a kevésbé népszerű sportokra koncentrál, amelyek a nyugaton alulfinanszírozottak, vagy alapvetően több olimpiai arannyal kecsegtetnek.

Zhihui Hou

Fotó: Getty Images

Nem véletlen, hogy 1984 óta a kínai érmek 75%-át hat sport adta: a pingpong, a sportlövészet, a műugrás, a tollaslabda, a torna és a súlyemelés. Az aranyérmek kétharmadát nők szerezték, és hasonló az arány az olimpiai delegáció esetében is: az olimpikonjaik 70%-a nő.
A női súlyemelés – amely a 2000-es sydneyi olimpia óta szerepel a programban – ideális sportnak bizonyult a pekingi sportprogramban. Ennek a szakágnak a legtöbb szuperhatalomnál elenyésző a jelentősége, a legtöbb nyugati női súlyemelőnek egyénileg kell kiküzdenie a finanszírozást. Mivel több súlycsoport létezik, kapásból négy potenciális olimpiai arannyal kecsegtet.
Pekinget vajmi kevéssé érdekli, hogy a súlyemelés nem számít tömegsportnak Kínában, vagy hogy a rendszerbe irányított pubertás előtti lányoknak fogalmuk sem volt a létezéséről. A kínai súlyemelőcsapat pekingi központjában egy óriási kínai zászló borítja a falat, ezzel is emlékeztetve a sportolókat, itt a nemzet szolgálata a kötelesség, az egyén nem számít.
„A rendszer kimagaslóan hatékony” – mondta Li Hao, a súlyemelőcsapat vezetője a 2016-os riói játékokon. „Ez az oka annak, hogy a súlyemelésünk fejlettebb a többi országnál és régiónál.”
A legtöbb ország kimagasló olimpiai eredményekről álmodozik, a hidegháború idején pedig az USA és a Szovjetunió közötti rivalizálás egyik színterének számított. Peking aranyéremmel való megszállottsága 1949-ig nyúlik vissza, a Kínai Népköztársaság megalakulásáig, a forradalmi erőig, amely visszafordítja az országot az évtizedes hanyatlás és az idegen erőktől elszenvedett elnyomással szemben.
Mao Ce-tung, a kínai kommunista forradalom vezetője azt írta első kiáltványában, hogy az ország az izmokon keresztül szabadulhat meg az „Ázsia beteg népe” sztereotípiától.
A politika azonban évtizedeken keresztül útját állta ezeknek a törekvéseknek. Mivel a rivális Tajvan szerepelt az olimpiákon Kínai Köztársaság néven, Peking egészen 1984-ig bojkottálta az olimpiát, amikor is Tajvant az ötkarikás játékokra Kínai Tajpej néven fogadták el. 1988-ban Kína öt olimpiai aranyat nyert. Két évtizeddel később, amikor Peking rendezte az olimpiát, az USA-t megelőzve az éremtáblázat élén zárt.

2012-ben azonban visszaesés következett, 2016 és Rio pedig még nagyobb csalódást hozott, mivel Kína csak a harmadik lett az USA és Nagy-Britannia mögött.

Otthon ezért a sportvezetők kétszeres erővel vetették bele magukat a munkába, ami manapság már nem is annyira egyszerű, mivel a középosztálybeli szülők nem szívesen adják át a gyerekeiket az állam kezébe, hogy sportolót faragjanak belőlük. Kína többé nem egy elszegényedett ország, amelyben a rizzsel teli tányér ígéretére tömegek kígyóztak a sportiskolák előtt. Peking rájött, hogy a sportot nem lehet kizárólagosan az élsportolóknak fenntartani, mert minden gyerek megérdemli, hogy fusson, játsszon, labdába rúgjon.

Xie Siyi és Wang Zongyuan

Fotó: Eurosport

Azt is egyre többen látják, hogy minden olimpiai bajnokra több tízezer olyan gyerek jut, aki nem járt sikerrel. Rájuk leszakadó sportolóként nehéz élet vár: az alacsony iskolázottsággal és a meggyötört testükkel kevés karrierlehetőséggel szembesülnek a sportrendszeren kívül.
Peking végül mégis a program folytatása mellett döntött, sőt, bővítette azt a taekwondóval, a kenuval, a vitorlázással és még sok mással. Az ügyesebb kezű gyerekeket az íjászokhoz küldik, a feltűnő fesztávolsággal rendelkező lányokat pedig a súlyemelőkhöz irányítják.
„A vidéki területekről vagy a szegényebb családokból származó gyerekek jól alkalmazkodnak a nehéz körülményekhez” – mondta Li, az egyik pekingi sportvezető arról, kik lehetnek ideális jelöltek a súlyemelésre.
Peking elsősorban azokra a sportágakra koncentrál, amelyek rutinszerű műveletekkel elsajátíthatóak, a több sportoló összjátékát igénylő csapatjátékokra kevesebb figyelmet fordítanak. Nem véletlen, hogy Kína nagyobb csapatsportokban a női röplabdát leszámítva egyetlen aranyérmet sem szerzett.
Tokióban is kifizetődni látszik a pekingi stratégia, hiszen ott vannak az élmezőnyben. Aranyat szereztek női 10 méteres légpuskában, megszerezték az első címüket vívásban is. Más, hagyományosan erős sportágakban azonban nem sikerült a söprés, pingpongban, műugrásban és súlyemelésben sem szereztek meg minden aranyérmet. Más csalódottság is érte őket, a legjobb úszójukat eltiltották, a férfi labdarúgó-, röplabda- és kosárlabda-válogatott ki sem jutott.
Kína olimpikonjai hatalmas áldozatokat hoztak az országukért. A sportolói iskolákban az oktatás meglehetősen szegényes, a bajnokok jó része közös kollégiumi szobán osztozik. Szerencsések, ha évente néhányszor látják a családtagjaikat.
Az 55 kilogrammos súlycsoport egyik esélyesének, Liao Qiuyunnak hétfőn egy környékbeli újságíró vitt üzenetet a szüleitől.
A női súlyemelőktől a kínai sportrendszer még több áldozatot követel. Műugróként és tornászként a sikereiket szponzori szerződésekre tudják fordítani, és a visszavonulásukat követően is sikeresnek számítanak. A női súlyemelőkkel azonban nemigen foglalkoznak a hirdetők.

Liao Qiuyun

Fotó: AFP

Egy esetben az egyik korábbi nemzeti bajnokuk annyira nem találta a helyét a visszavonulása után, hogy nyilvános wc-k takarításánál kötött ki. Még szakálla is nőtt, állítása szerint azért, mert fiatal sportolóként mindenféle teljesítménynövelő szerek szedésére kötelezték.
2017-ben a régi minták újraelemzését követően a négy pekingi aranyérem közül hármat elvettek a tiltott szerek miatt. Ebben a sportágban persze elég gyakori a dopping, nem csak a kínaiakra jellemző, de azért nagyon más, ha valaki felnőttként dönt a szerek használata mellett, mint amikor gyerekként kényszeríti rájuk azokat az állam.
Bármennyire is hatékony a kínai sportgépezet, nincs garancia a sikerre. Liao hétfőn az aktuális világbajnokként kezdte meg a szereplését, két nappal azt követően, hogy Hou aranyérmet szerzett. Liao arcán eltökéltség és némi rezignáltság tükröződött, amikor kilépett a versenytérre, végül a fülöp-szigeteki rivális az utolsó pillanatban megszerezte előle az aranyat.
Liao sírt, zokogott, csakúgy, mint az őt vigasztalni igyekvő edzője, de aztán vörös szemmel válaszolt a kínai riporterek kérdéseire. Szép eredmény az ezüst, mondta az egyik újságíró, mire ő a padlót bámulta. „Mindent megtettem” – mondta, majd a könnyei ismét hullani kezdtek.
A kíméletlen tömeggel és a gravitációval vívott küzdelem súlyos sebeket hagyott Liao testén. „Rengeteg volt” – mondta a sérülésekre utalva. „Újra és újra.”
Simone Biles és Naomi Osaka nyíltan beszélhettek arról a stresszről, amit olimpikonként el kell viselniük, Liao viszont nem tárhatja fel azokat a mentális sérelmeket, amelyeket kisgyerekkora óta kénytelen elviselni.
Forrás: New York Times

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Olympic Games 2020
Várható volt: A paralimpiáról is kizárják a nézőket
16/08/2021 13:18
Olympic Games 2020
Adósságtörlesztés Hosszabbítás módra
11/08/2021 17:01