Vannak olyan pillanatok, amik örökre beleégnek a tudatunkba, és ha nem is gondolunk rájuk, akkor is ott vannak, hogy a legváratlanabb helyzetekben bukkanjanak fel újra. Amikor sporteseményeket nézünk, időről-időre belefutunk ilyen jelenetekbe; az olimpiákon szinte lehetetlen elkerülni, hogy olyan történeteket ismerjünk meg, amik megnevettetnek vagy épp megríkatnak minket. Egy ilyen történet volt például a vancouveri olimpián, amikor Joannie Rochette műkorcsolyázó a hihetetlenül érzelmes rövidprogramja végén könnyekben tört ki.

Két nap volt az olimpiáig, Joannie szülei megérkeztek Vancouverbe, hogy élőben láthassák a lányukat, aki bár a kétezres évek közepétől rendkívül sikeres karriert futott be – hat éven keresztül ő volt a kanadai bajnok – az olimpiát tekintette a pályafutása csúcsának. A verseny előtti nap reggelén, Joannie édesapja, Normand érkezett az olimpiai faluba, hogy a rossz hírt közölje a lányával: édesanyja előző este szívroham következtében elhunyt.
A hirtelen sokk után az edzője, Manin Perron és az édesapja támogatásával úgy döntött, hogy nem lép vissza, hanem édesanyja tiszteletére korcsolyázni fog az olimpián. A rövidprogramjára élete legmagasabb pontszámát (71.36) kapta, elmondása szerint nem is emlékezett rá, hogy hogyan korcsolyázott, csak csinálta a betanult mozdulatokat egymás után. Amikor a kamera a lelátón a szintén a könnyeivel küszködő édesapját mutatta, a kommentátor is elcsukló hangon azt mondta: 
Mûkorcsolya
Visszavonult az olimpiai bajnok páros
04/05/2021 13:07
„Ez a pillanat sokkal több, mint egy verseny.”
Joannie pedig lement a jégről, edzője karjába borulva zokogni kezdett. 
Joannie Rochette kétévesen kezdett korcsolyázni, egy québec-i kisvárosban nőtt fel, a szülei a közeli folyón tanították meg neki az alapokat. Édesanyja, Thérèse segítette az első lépéseitől az olimpiai felkészülésig. Azt mondta, ő volt a legjobb barátja, a pszichológusa, a titkára, gyakorlatilag mindenben lánya mellett állt, mindenhova elkísérte, és az olimpiai álom is a közös álmuk volt. 
„A fókusz mindig rajtam volt, édesanyám az én karrieremet és a család boldogulását helyezte saját maga elé, nem is beszélt soha a panaszairól. Találtunk egy papírt a tárcájában, amin vezette az általa tapasztalt tüneteket: fájt a válla, zsibbadt a keze, homályos volt a látása és állandóan fáradtnak érezte magát. Bűntudatom volt, ha tudtunk volna ezekről és időben kiderült volna, lehet, hogy egészen máshogy alakul a történetünk.”
Az olimpia után Joannie a Heart & Stroke Canvass alapítvány tiszteletbeli elnöke lett, elsősorban azért, hogy felhívja a figyelmet a szívbetegségekre, és hogy megelőzéssel, rendszeres vizsgálatokkal életeket lehet menteni. Személyes hangvételű videókkal, beszélgetésekkel igyekezett részt venni a különböző kampányokban, az olimpián viselt ruháját árverésre bocsátotta, hogy az abból befolyó összeget is kutatásra fordítsák. 
Joannie 2010-ben 24 éves volt, az édesanyja mindössze 55. Amikor az alapítvány elkészítette a fenti figyelemfelhívó videót Rochette-tel, egy interjúban azt is elmondta, hogy sohasem járt az édesanyja a szívével orvosnál, eszükbe sem jutott, hogy ilyen előfordulhat.
„Úgy gondoltam a szívbetegségekre, mint az idősek bajaira, sosem jutott eszembe, hogy édesanyám is veszélyben lehet. Most, hogy visszagondolok, persze már egészen más a kép: erős dohányos volt, nem táplálkozott túlságosan egészségesen és elég stresszes életet élt, állandóan aggódott értem és az olimpiáért is. A mostani tudásommal visszatekintve látom már a figyelmeztető jeleket.” 
Rochette azóta orvosnak tanult, ex-olimpikonként pedig azt tűzte ki célul, hogy a történetét és a hírnevét arra használja fel, hogy más embereknek is segítsen „megmenteni a pillanatokat”. Márpedig ha valamiért érdemes fel (és ki-) használni az ismertséget, az valószínűleg épp ez a társadalmi szerepvállalás lehet, amit a sportolók példaképként sokkal erőteljesebben tudnak képviselni. 2017-ben a Right to Play nemzetközi szervezet nagyköveteként Ghánába utazott, hogy a sporton keresztül tanítsák és bátorítsák a gyerekeket céljaik elérésében. 
Miután megnyerte a bronzérmet az olimpián, a gálára eredetileg egy egészen más zenével készült, de édesanyja tiszteletére lecserélte az ő egyik kedvencére, egy Céline Dion dalra, a Fly francia változatára, amit még együtt választottak évekkel azelőtt, és ami gyönyörű befejezése lett Joannie Rochette szívszorító olimpiai szereplésének és mint utóbb kiderült, a műkorcsolyázó karrierjének is. "Tartsd meg ezt a keserédes emléket, amíg újra találkozunk" - hallható a dalszövegben. 
 via The Star (részben)
World Championships
Műkorcsolya: Nathan Chen kűrje
16/04/2021 11:32
World Championships
Műkorcsolya, Oszaka: Anastasia Mishina Alexandr
16/04/2021 07:22