Ha valamikor egy műveltségi vetélkedő utolsó kérdésénél találja magát az ember, és már csak egyetlen jó válasz áll a nyeremény és közte, amit arra a kérdésre kellene kiböknie, hogy ki volt a magyar sport első világbajnoka, akkor nem szabad ám bedőlni és lecsapni valamelyik jeles úriember nevére! Az első világbajnokunk ugyanis nem más volt, mint Kronberger Lili!

Közeledik a műkorcsolya-világbajnokság (március 22-28.), szerte a világban lázasan készülődnek a sportolók a járvány okozta hosszú kihagyást követő első nagy megmérettetésre. Hamarosan kiderül, kinek tett jót a tervezettnél hosszabb felkészülési időszak, és persze az is, milyen új elemeket és zenéket választották a versenyzők. Apropó, zene! Újabb vetélkedős kérdés: ki volt az, aki először korcsolyázott zenére? Mármint nem úgy, hogy csak szólt a zene, és korcsolyázott, hanem úgy, hogy a mozdulatokat összhangba is hozta a kűrjével? A válasz ismét csak Kronberger Lili! 
Kronberger Lili 1890. november 12-én született Budapesten, már gyerekként elkezdett korcsolyázni, de mivel Magyarországon 1924-ig nem volt női bajnokság, a férfiak mezőnyében versenyzett. 16 évesen bronzérmet szerzett a felnőttek között a világbajnokságon, két évvel később, 1908-ban pedig hazahozta Troppauból az aranyat is, amit aztán egy jó darabig ki sem adott a kezéből: négy éven át volt a világ legjobbja (1909-ben egyedüli nőként indult, de így is kiemelkedő volt a teljesítménye, annak ellenére is, hogy a korabeli sajtó nem nézte jó szemmel, hogy ennyivel jobb férfi társainál).
World Championships
Műkorcsolya: Nathan Chen kűrje
11 ÓRA

Kronberger Lili

Fotó: Eurosport

Persze voltak kivételek, 
 a Vasárnapi Újság tudósítójának 1908-as beszámolóját idézi, ebből kiderül, hogy a már a korabeli sajtó is felfigyelt a teljesítményre:
„Világbajnok!… Ennek a szónak hadi pompája van. Csörgő pánczélja, dobbanó pajzsa, nehéz pallosa, lengő tollú, fényes sisakja. Félelmetesség árad belőle és komor harczi virtusok sugárzása. Ha világbajnokot emlegetnek, Toldi Miklósra gondolunk vagy Kinizsire, és ugyancsak dörzsöljük a szemünket, mikor a világbajnok díszének keretében egy fényes szemű, rózsás arczú, félig még gyermekleány áll előttünk. Már pedig a Kronberger Lilly karcsú termetére nehéz köntös volna az aczélpánczél, és ha a Toldi Miklós sarkantyús csizmájában kellene viadalba mennie – menten oda lenne a diadal minden kilátása. Bizonyos, hogy Kinizsi Pál meg Toldi Miklós óta a bajnokok ugyancsak megváltoztak, és el kell ismerni, hogy – előnyükre változtak meg. Megjelenésükre korántsem olyan félelmetesek többé. Kronberger Lilly dicsősége annál nagyobb, mert a világbajnokság koszorúját, amelyet Troppauból hozott haza, az elképzelhető legkényesebb porondon küzdötte ki magának: a jégpályán. Ezen verte le minden nemzetségbeli riválisait: kivéve azokat, a kik jónak látták, hogy ne is próbálkozzanak ellenében.”
A műkorcsolya-világbajnokságok történetében egy másik magyar nő, Opika von Méray Horváth (Zsófia Méray-Horváth) követte, ő háromszor lett a legjobb, és ki tudja, még meddig jutott volna, ha a háború nem szakítja meg a sorozatát. 
A pezsgő társasági élet Budapesten, a századforduló környékén csak úgy ontotta magából a műkorcsolya rajongóit; a Városligeti Műjégpálya 1870-es megnyitása után rengetegen próbálták ki magukat a jégen, többen a Kresz Géza által alapított Pesti Korcsolyázó Egylet szervezésében. Az első versenyt (ami gyorskorcsolya volt) 1893-ban rendezték itt, de a sport szerelmesei ezen kívül is sűrűn látogattak el ide. Köztük volt a fiatal Kodály Zoltán is. 

Jégpálya a Városligeti-tavon

Fotó: Eurosport

Bár már korábban is használtak zenei aláfestést a műkorcsolyázók kűrjeinél, Kodály javaslatára kezdett el Kronberger Lili valóban együtt élni, és szinkronban mozogni a zenével. 
„A korcsolyázók akkoriban a gyakorlataikat nem zenére végezték. Zene kísérte őket ugyan, de az nagyon fárasztónak tűnt, hogy a zenéhez végig alkalmazkodjanak.  Legtöbbször a valcernél kapcsolódtak be, de azután az úgynevezett sportugrásoknál, már zenén kívül végezték gyakorlatukat. Én akkoriban már gramofonra gyakoroltam, s az első akkordtól az utolsóig elképzeléseimet a zenéhez alkalmaztam. Nagyon őszintén hittem és hiszek is abban, hogy a műkorcsolyázás a művészetnek egy új fajtája” – olvasható egy visszaemlékezésben. 
1910-ben, berlini versenyéről Dr. Liedmann Frigyes, a Budapesti Korcsolyázó Egylet titkára számolt be:
"...a zenekar a Waldteufel keringőbe kezd, melynek lágy dallamos zenéje melle! Kronberger kisasszony indul, hogy másodszor védje meg a hölgy-bajnoki czímet… amikor bajnoknőnk keresztbefont karokkal egy csodálatos spirálissal, mely plaszticitás dolgában minden képzelhetőt felülmúlt, befejezte programját, akkor az egész közönség olyan tombolóan fejezte ki tetszését, melyhez hasonlót soha életemben nem hallottam. A kritikák csak úgy hemzsegtek: „Harmonie”, „Grazie”, és így tovább.” 
Az utolsó világbajnokságon, amelyiken részt vett 1911-ben, Bécsben mutatta be ezt az újítást, amit azóta is a műkorcsolyázás természetes részének tekintünk. Ezután férjhez ment Szentgyörgyi Imréhez, a Budapesti Korcsolyázó Egylet és a Magyar Korcsolya Szövetség elnökéhez, úgyhogy nem távolodott el teljesen a sportágtól. 1997-ben műkorcsolyában a hírességek csarnokának (The World Figure Skating Hall of Fame) tagja. 
via Garami Erika: Műkorcsolya a Városligeti Műjégpályánmult-kor.hu
World Championships
Műkorcsolya, Oszaka: Anastasia Mishina Alexandr
15 ÓRA
Mûkorcsolya
Imádja a négyfordulatosokat a vb meglepetésembere
29/03/2021 19:31