Egy élő legenda: Carolina Kostner

Carolina Kostner. Egy név, ami oly sokat jelent, annyi minden van benne. Benne van majd' húsz év kőkemény munka, edzés, versenyzés. Egy Bolero, egy Ave Maria vagy Egy faun délutánja - csak pár program, a teljesség igénye nélkül. Kostner egy legenda, ez vitathatatlan. Megjárta a poklot és a mennyet is, kijutott neki mindenből, és talán éppen emiatt lett végül az, aki. Érdekes, hogy ebben a szezonban számos korábbi bajnokkal találkoztunk újra, ugyanakkor utoljára. Az olasz versenyző is lehet, hogy közéjük tartozik. Nem nyilatkozott még konkrétan a jövőbeli terveiről, de könnyen meglehet, hogy eredménylistája végére a hazai, milánói világbajnokságon kerülhet pont.

Keveseknek adatik meg eleve, hogy ilyen hosszan ott legyenek a legjobbak között. Carolina már fiatalon kitűnt: hihetetlen tudása, stílusa jelenséggé tette a jégen. Az idő pedig neki dolgozott: a kislányból felnőtt, érett nő lett, ami az előadásán is meglátszott. A jót szinte tökélyre fejlesztve nyűgözte le a világot, évről évre.

Már 2002-ben, a junior világbajnoki bronzérme után a felnőtt Európa-bajnokságon is majdnem dobogós volt, újoncként. Pedig akkor még messze voltak az orosz ifjú kis hölgyek, akik miatt mára már megszoktuk azt, hogy fiatal versenyzők jönnek és megvernek mindenkit. Kostner viszont menetelt tovább, habár nem mindig volt könnyű az út. 2006-ban a hazai rendezésű olimpián tőle várták a nagy eredményt, a fiatal lányt azonban összenyomta a teher, mindössze kilencedik lett. Utána azonban felnőtt a feladathoz: ötször Európa és egyszer a világ legjobbja volt. Az egyik csúcspont a 2014-es olimpiai dobogó, ahol Adelina Sotnikova és Yuna Kim mellett bronzérmet szerzett.

Ezután jött a kihagyás, amit talán nem is tervezett túl hosszúra, de végül majdnem másfél év lett belőle. Plusz egy kellemetlen doppingeset. Akkori barátjának falazva hazudott a dopping ellenőröknek, majd miután ez kiderült, hosszú eltiltást kapott. Ezalatt azonban felélte tartalékait, mélypontra jutott. Innen indult el egy álommal, hogy részt vegyen utolsó, negyedik olimpiáján, visszatérjen a legjobbak közé. Ehhez az álomhoz pedig érdekes utat választott, elhagyva a megszokottat. Korábbi bázisát maga mögött hagyva, egy orosz edzővel készült, Alexei Mishinnel.

Furán kedves párt alkottak a kiss and cry-ban az olimpia előtt. A tisztelettel vegyes szeretet lengte körül kettősüket. Ez persze érthető is, hiszen Mishin varázsolt ez idő alatt. Kostner ugrásai a kihagyás után ismét olyanok lettek nála, mint anno fénykorában. Pedig az olimpián Carolina volt a legidősebb a női mezőnyben a maga 31 esztendejével. Ilyen idősen pedig ritkaság, ha valaki újra megtanul hibátlanul ugrani. Kostnernél pedig ez történt, bár az olimpia alatt Mishin nem volt vele, ez a teljesítményén is látszott. Az indokokat csak találgatni lehet, a hivatalos magyarázat szerint honvágya volt Kostnernek. Az is igaz, hogy ez az olimpia már más volt számára, mint az előző három. Tudta, hogy az utolsó lesz, így minden egyes percét ajándékként élte meg, boldogan. Dobogón sem végzett, de talán szimbolikusan itt zárult be a kör: Torinóban ő vitte az olasz zászlót a nyitó ünnepségen, Phjongcshangban pedig a záró ünnepségen érte ez a megtiszteltetés.

Azóta szerencsére ismét pozitív változás következett be: újra Mishinnel készül, az idei utolsó nagy megmérettetésre. Ha lehet hinni a híreknek, még nehezítenek is a programokon. Hosszú pályafutása végén hazai közönség előtt búcsúzhat, ha úgy dönt, itt a vége. Keveseknek adatik meg ez is. Visszatekintve azonban pozitív: rengeteg küzdés és harc árán ért el mindent, remélve, hogy ez másoknak is inspiráló lehet. Az biztos, hogy két híres rajongója van: az idei olimpia első két helyezettje is abszolút példaképnek tartja őt. Mind Zagitova, mind Medvedeva példa értékűnek tartják Kostnert, akitől rengeteget lehet tanulni. Ő maga pedig boldog mosollyal és melegséggel a szívében készül, arra, hogy Milánóban elkápráztasson mindenkit.