Ezért zokogott Trusova az olimpián: "Számomra csak egy érem van, az arany, a többi nem érem"

A 20 éves orosz Alexandra Trusova a "Free Program" című podcastben mesélt a 2022-es téli olimpiáról, a keserű élményekről, és arról, hogyan élte meg, hogy lemaradt a csapatversenyről.

Alexandra Trusova: Mindig elégedetlen leszek azzal, amit csinálok. Soha nem vagyok elégedett a munkámmal, soha. Mindig tudom, hogy lehetett volna jobb is. Valószínűleg ez nem túl jó, de nem tudom, hogyan kellene elismernem magam.

Ez különösen most mutatkozik meg, hogy már nem a szüleimmel élek, és minden, amit csinálok, kizárólag rajtam múlik, rajtam van minden felelősség.

Alexandra Trusova: Nem, az egy cél volt, és sikerült teljesíteni, ennek pedig nyilván örülök. Az olimpia után nem hibáztattam magam. Együtt éltem azzal a gondolattal, hogy az egyik célt elértem, a másikat meg nem. Bár azt hittem, hogy az egyikből majd következik a másik... A munkámban most különböző feladataim vannak, és itt is mindig úgy érzem, hogy valamit nem egészen jól csináltam, vagy jobban is csinálhattam volna. 

Alexandra Trusova: Volt idő, amikor szándékosan újra megnéztem. Most már nem. Miért is tenném?

Alexandra Trusova: Abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt semmi. És nem volt menekvés. Először megpróbáltam a lelátó alá elbújni, de az éremátadásra ki kellett jönnöm. Próbáltam minél távolabb maradni mindenkitől, de ez lehetetlen volt.

Alexandra Trusova: Természetesen emlékszem. És a videón tökéletesen látszik, ha nem emlékeznék rá. Szerintem bárki, aki volt már ilyen állapotban, megérti: abban a pillanatban semmi nem tud érdekelni, ami a külvilág felől jön.

Alexandra Trusova: Utálom a sportot... Egy barátom egyszer azt mondta nekem: nagyon megijedt, amikor ezt mondtam. De számomra nem volt ez ilyen, nem a gyűlölet beszélt belőlem, de akkor, ott, abban a pillanatban tényleg utáltam. Viszont csak pillanatnyi érzelmekről volt szó.

Alexandra Trusova: Igen, számomra akkor a világ összeomlott. Mit kellett volna tennem abban a pillanatban? Érezhettem volna azt, hogy "meglett a második hely, milyen nagyszerű, már nagyon vártam ezt a pillanatot", de nem ezt éreztem.

Alexandra Trusova: Az én esetemben igen. Számomra nincsenek más érmek. Nem hiszem, hogy bármit is elértem volna az olimpián. Számomra csak egy érem van - az arany, a többi nem érem.

Alexandra Trusova: A rövidprogram előtti napon az interneten láttam meg a névsort, senki nem mondott nekem semmit előtte.

Alexandra Trusova: Hát persze. Én végig készen álltam, még akkor is készen álltam volna, ha csak előző nap mondták volna meg. Vagy ha este mondják, hogy reggel korcsolyáznom kell. Minden egyes nap készen álltam.

Alexandra Trusova: Igen, természetesen. Egy ilyen talán csak egyszer adatik meg az életben, és szerettem volna minél többször az olimpiai jegén korcsolyázni. Ráadásul a kűrök napján Anya [Shcherbakova] és én is egy teljesen tiszta kűrt mutattunk be az edzésen.

Alexandra Trusova: Nem tudom. Nem akartam bizonyítani semmit, nem lett volna értelme.

Alexandra Trusova: Nem tudom. Megkérdőjelezhetem valakinek a döntését egyáltalán? Nem.

Alexandra Trusova: De most már minek? Már túl vagyunk ezen, elmúlt. Már nem zavar; nem arról van szó, hogy nem szoktam a múlton rágódni - csak már nem zavar.

Ha lesz még olimpia az életemben... remélem, hogy részt vehetek még a csapatversenyben, ahogy akkor is ezt reméltem.

Forrás: FSGossips