A következő olimpiájukat nem egy véletlen villantással szeretnék emlékezetessé tenni

Néhány hete, nem sokkal a nemzeti bajnokság előtt a francia szövetség arról tájékoztatta a sajtót, hogy a páros a felkészülés nehézségeire hivatkozva visszalépett a március végi stockholmi világbajnokságtól. Indoklásuk szerint az előírt karantén-szabályok várhatóan nagyon megnehezítik majd a helyszínen az edzéslehetőségeket és komoly pszichés terhelést is jelentenek a versenyzők számára.

A páros mindkét tagja átesett a koronavírus-fertőzésen még júliusban, versenyezni pedig a tavaly januári Európa-bajnokság óta nem tudtak. Ráadásul az az emlék sem túl kellemes számukra, a 2018-as olimpia óta itt kaptak ki először: az orosz Victoria Sinitsina-Nikita Katsalapov páros vitte haza előlük az aranyérmet. Cizeron ezt az Eb-szereplést a gyengébb formára fogta, és úgy nyilatkozott, hogy megpróbálnak tanulni az esetből, bíznak benne, hogy a jövőben képesek lesznek jobb döntéseket hozni ennek az eredménynek a hatására.

Ez a mostani talán épp egy ilyen döntés.

Az biztos, hogy ők ketten igazán magas szinten versenyeztek az elmúlt években, ezt a négy vb-cím, az öt egymást követő Európa-bajnoki arany és a hét francia bajnoki elsőség is bizonyítja, pedig még mindig csak 25, illetve 26 évesek. Folyamatosan döntögették a világrekordokat, elképesztő összhang van közöttük; mondjuk ez valahol érthető, hiszen még 10 évesek sem voltak, amikor a közös edzőjük (aki egyébként Gabriella édesanyja) kitalálta, hogy együtt kell versenyezniük.

Az olimpia viszont különösen fontos számukra, 2018-ban Phjongcshangban csak minimális különbséggel maradtak le az aranyról a kanadai Scott Moir-Tessa Virtue páros mögött (206.07 illetve 205.25 pont), ráadásul úgy, hogy a rövidprogramjukba egy nagyon kellemetlen probléma is becsúszott: Papadakis ruhája megadta magát, így majdnem a teljes kűrt úgy korcsolyázta végig, hogy közben arra is figyelnie kellett, ne essen le róla a felsője. Az utolsó mozdulatnál aztán bekövetkezett a véletlen villantás, amit a közvetítésben – azért eléggé vitatott módon – még ki is lassítottak az egész világnak. Papadakis egyébként profin kezelte a helyzetet.

Az eset után Papadakist a közösségi médiában rengetegen biztosították a támogatásukról, sportolók és sportkedvelők egyaránt. „Most komolyan, egymillió pontot Gabriella Papadakisnak, amiért azt mondta, 'akkor bassza meg', aztán folytatta a korcsolyázást a szétnyílt ruhájával és a kilátszó mellével” – írta valaki például a Twitteren. Akárhogy is alakult tehát az olimpia, rengeteg rajongót szereztek, azoknak is rögtön a kedvenceikké váltak, akik egyébként csak négyévente figyelik a műkorcsolyázók megmérettetéseit. 

Ezért is álltak sokan értetlenül most a visszalépésről szóló döntés előtt; többekben az is felmerült, hogy ez esetleg egy végleges visszavonulást is jelenthet akár. Bár önmagában nem ez a véletlen villantás az, ami miatt világszerte ismerik Papadakisék nevét, hanem mert valóban élvezetes produkciókat mutatnak be, a pályafutásuk megkoronázásaként pedig az olimpiai arany szinte hiányzik a kollekcióból. Cizeron a végleges visszavonulásról szóló feltételezéseket több interjúban is cáfolta, és arról szeretne biztosítani mindenkit, hogy az egy év múlva kezdődő pekingi olimpián ott lesznek, sőt, elképzeléseik szerint most végre felállnának a dobogó legfelső fokára is.

Épp a Moir-Virtue páros példája az, ami miatt akár még hihetünk is neki, és nem tűnik olyan drámainak a kétéves szünet. A kanadaiak 2014-ben a visszavonulás mellett döntöttek, de két év kihagyás után visszatértek, és láthatóan jót tett nekik a pihenés, behúzták a célként kitűzött olimpiai aranyat (meg többek között a hetedik(!) nemzeti bajnoki címüket is), és úgy zárták le a nem mindennapi profi pályafutásukat. 2022-ben ők tehát már biztosan nem lesznek ott Pekingben, így a Papadakis-Cizeron kettősön a világ szeme, hogy ezúttal mire jutnak és hogy előnyükre válik-e a kétéves, nyugodt felkészülés a trónkövetelőkkel szemben.