Botrányos bajnokavatás, hatalmas bukások és hibázó sztárok – ilyen volt az AMA Supercross 2025-ös szezonja

Az USA-ban ma már nem sok technikai sport tud igazán tényező lenni. Az IndyCar hanyatlásának köszönhetően kis túlzással csak a Supercross tud milliós nagyságú követőtábort megmozgatni a NASCAR-on kívül.

Ez pedig igencsak figyelemreméltó.

A sorozat honlapja szerint az "AMA Supercross az egyik legelismertebb motorsport a világon. Világklasszis sportolók feszegetik a motorjaik határait stadionokban, szerte az országban." A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a világ legjobb motokrossz versenyzőinek egy része vérre menő küzdelmet folytat hétről-hétre, több tízezer néző előtt. Az amerikai foci szezon befejeztével ők töltik meg a stadionokat szombat esténként, hogy januártól május közepéig, 17 fordulón keresztül küzdjenek egymással a külön ezekre az alkalmakra megépített pályákon. Ez azt is jelenti, hogy nincsenek széles bukóterek, vagy sok kilométeres pályák, amiken kényelmesen "el tud terülni" a mezőny. Itt hatalmas a tempó, hatalmas a forgalom és nagyon könnyű hibázni. A hibák után pedig sokszor csontok törnek.

Ahogy a kisfilmben is mondták, ezek a motorosok "modernkori gladiátorok".

Az Amerikai Supercross Bajnokság (AMA Supercross) épp ezért mindig tartogat némi izgalmat, feszültséget, drámát. Nézői szempontból kiváló választás, hiszen nehéz unalmas versenyt találni. 15-20 perces futamok vannak, amik nem visznek el sok időt – még a fiatalabb korosztály figyelmét is könnyebb így lekötni. Szinte mindig történik valami: lehet, hogy egy esélyes elrontja a rajtot és a mezőny végéről kell felkapaszkodnia, vagy valaki bukik, esetleg a győzelemért láthatunk öldöklő küzdelmet. Szinte mindig történik valami, ami fenntartja az ember figyelmét

Ebben a sorozatban két kategória érdekelt: a "nagyok" a 450cc-s motorokkal, valamint a 250-esek – ott viszont a mezőnyt két részre bontják. Az East és a West divízió így külön értékelésben fut, de összesen három alkalommal a szezon során össze is eresztik őket (East vs. West Showdown). Így arról is meggyőződhetünk, hogy a két csoport legjobbjai egymáshoz képest hogy teljesítenek.

Egy SX szezon rendkívül megterhelő. Hatalmas a nyomás, nagy a figyelem és rendkívül kemény a küzdelem a pályán. A versenyzők majdnem minden hétvégén megküzdenek egymással és aki hibázik, elbukhat. Ezen felül pedig a sérülésveszély is óriási. A recept tehát: maradj egészséges, csináld végig a teljes szezont, légy konzisztens és használd ki az ellenfelek hibáit. Ez így leírva egyszerűnek tűnhet, de millió olyan tényező van, ami elronthatja valakinek a futamát. Egy elrontott rajt, egy benézett ugrató, egy szétjárt nyom, sérülések, rossz beállítások, vagy csak simán egy rossz nap, balszerencse.

És ahogy arról esett már szó: ezek rövid, de annál intenzívebb futamok. Itt nem a gumikopás dönt, hanem hogy ki, milyen gyors és hogy osztja be az erejét. A motokrossz fizikálisan rendkívül megterhelő, így bizonyos tartományban szinte lehetetlen huzamosabb ideig úgy menni, hogy ne hibázz. Aki növeli a tempót, kockáztat – a versenyzők egymást (és magukat) hajszolják bele a hibákba, vagy fizikálisan készítik ki a többieket.

Ezek miatt is láthattunk idén sok hibát és sérülést. Levi Kitchen például remekül indított, Detroitban futamot nyert, ám három verseny után sérülés miatt véget ért számára a szezon. Anstie a Yamahával magabiztosan nyerte a szezonnyitót, egy darabig vezette is a bajnokságot, majd az ő szezonjának is véget vetett egy sérülés – a brit motoros az 5. fordulóban már nem tudott rajthoz állni. A keleti főcsoportban végül hárman emelkedtek ki a mezőnyből. Ott volt Seth Hammaker a Kawasakival (Kitchen csapattársa); a nagy öreg RJ Hampshire a Husqvarnával (aki az egyik fő bajnokesélyesnek számított előzetesen); valamint az egyik legnagyobb név a mezőnyben, Tom Vialle a KTM-el. Vialle egy francia motoros, aki kétszeres MX2-es világbajnokként jött át Amerikába, ahol 2024-ben meg is nyerte a keleti divíziót Supercrossban – idén pedig meg akarta védeni a címét.

Ők hárman nem kicsit lógtak ki felfelé, ugyanakkor rendkívül kiélezett csatát vívtak a pontok terén. Egy fordulóval a vége előtt mindössze 3 pont (!) választotta el őket, így igazi bajnoki döntőt láthattunk Salt Lake City-ben, a szezonzárón. A futam parádésra sikerült. Az East és a West is érdekelt volt ezen a hétvégén, az első két helyet pedig kisajátította Deegan és Beaumer – kelet legjobbjai így csak mögöttük, a 3-5. helyekért harcolhattak. Tom Vialle nagyszerűen indult, az első körökben ő tűnt a favoritnak. Hammaker és Hampshire azonban hamarosan utolérték és látszott, hogy Vialle-nak nincs meg a tempója. Mind a ketten elmentek mellette és jó pár másodpercet rávertek – úgy tűnt, Vialle számára elúszott a bajnoki cím. Elöl azonban ment tovább a küzdelem. Hammaker megelőzte Beaumert, aki azonban visszavágott. A KTM-es – a csapattársát segítve – egy kemény manőverrel vágott vissza, ami után Hammaker örült, hogy a motoron tudott maradni. Megingását követően pedig érkezett is rögtön mögötte Hampshire, aki azonnal támadásba lendült. Hampshire szintén bevállalt egy agresszív manővert, de bár ne tette volna: összeakadtak Hammakerrel és mind a ketten a földön végezték. Közös bukásuk pedig esélyt adott Vialle-nak, hogy visszaelőzze őket és nyerjen. A francia köszönte szépen, el is ment mellettük és nyert. Ezzel pedig tavaly után ismét Supercross bajnok lett az East-ben. Zseniális finálé volt.

A 250cc-s mezőny tele volt idén fantasztikus tehetségekkel, de mind közül kiemelkedik Haiden Deegan, aki már most a sportág egyik legnagyobb arca. Ő még mindig csak 19 éves és a gyári Yamaha csapat színeiben fő bajnokesélyesként láthattuk. Mivel az ismert amerikai extrém sport legenda, Brian Deegan fiáról beszélünk, minden lépését óriási figyelem kíséri. Ő pedig élvezi ezt a felhajtást.

Akadtak azonban ellenfelei. A szezonnyitón nyerő japán Jo Shimoda egy edzésbaleset következtében törött kézzel versenyezte végig a fél szezont, így ő hamar kiszállt a buliból. Ott volt viszont a csapattársa, a 17 éves újonc Cole Davies Új-Zélendról, aki meglepetésre kiemelkedő teljesítményt nyújtott idén. Davies mindenkit lenyűgözve szinte folyamatosan a legjobbak között volt és összetettben a KTM üdvöskéjét, Julien Beaumert is maga mögé utasította.

Az utolsó előtti, denveri fordulóban csodálatosan ment Davies. Vezette a mezőnyt – zsinórban a harmadik győzelmére készült. Jött azonban mögötte a csapattársa, Deegan. Deegan fölényesen vezette a bajnokságot: ha nyer és Davies a második helynél hátrébb végez, matematikailag is biztos a bajnoki címe. Deegan utol is érte csapattársát, majd egy feleslegesen kemény manőverrel gyakorlatilag ki is lökte őt a pályáról. Davies így csak az 5. helyen futott be, ő pedig nyert – ezzel pedig mehetett is ünnepelni. Büntetést nem kapott (az egész évben nem igazán lehetett olyan agresszív, kemény, vagy pofátlan manővert látni, amit büntettek volna, itt a motorosok gyakorlatilag maguknak intézik az igazságszolgáltatást). A győzelemnek ettől függetlenül nagyon örült, nyilatkozatában pedig elég bunkó volt. Elmondta, hogy "akinek nem tetszik, az bekaphatja". Ezt pedig a helyi nézők füttyszóval jutalmazták.

Cole Davies számára nem csak emiatt lesz szomorú emlék a szezon vége. A szezonzárón ugyanis végül el sem tudott indulni. A futamot megelőző szabadedzések során egy rendkívül balszerencsés baleset érte: hátulról ráugrattak motorostul, így egy brutális ütközést kellett elszenvednie. Az eset következtében az orra és a karja is eltört, de legalább hivatalosan is ő lett az év újonca. Az összetett második helyet viszont elveszítette Beaumerrel szemben.

A 450cc a királykategória maradt már csak, a legnagyobb sztárokkal. Idén 5 korábbi bajnok kapott helyet a mezőnyben. A seregszemlét célszerű a címvédővel kezdeni, aki egyben az egész sportág egyik legkarizmatikusabb alakja. Jett Lawrence már nem egy fiatal újonc – ő az a szárnyait bontogató, megosztó zseni, aki már az első éveiben a profik között felért a csúcsra. Ráadásul a csapattársa az a Hunter Lawrence, aki az ő testvére – ők ketten alkották a gyári Honda csapat párosát erre a szezonra. Van egy elég erős párhuzam köztük és a MotoGP-s Marquez tesók között. Jett Lawrence lehet idővel az, aki úgy dominálja ezt a bajnokságot, mint a gyorsasági szakágban hódító Marc Marquez. Jett volt a 2024-es bajnok – őt kellett legyőznie annak, aki fel akart érni a csúcsra.

Legnagyobb kihívójuk Chase Sexton volt, aki 2023-ban ünnepelhetett SX bajnoki címet, 2024-ben pedig motokrosszban (szabadtéren) lett amerikai bajnok a KTM-el. Rajtuk kívül akadt még több nagy név is a mezőnyben: a kétszeres bajnok Eli Tomac a Yamahával; a királykategóriában kétszeres, összességében pedig 4-szeres bajnok Cooper Webb (Yamaha); a 2018-as bajnok Jason Anderson a Kawasakival; a legendás James Stewart testvére, Malcolm Stewart; vagy a mezőny egyik legnagyobb sztárja, a nagy öreg Ken Roczen a Suzukival.

Az első fordulókban össze is csaptak a nagyok, ám hamarosan – mint a többi kategóriában – úgy itt is jöttek a sérülések. Jett Lawrence egy ártatlannak tűnő kanyarnál történő lábletétel következtében szakította el a térdszalagját és ért véget számára a szezon mindössze négy fordulót követően. Nem sokkal később Hunter Lawrence is kidőlt egy súlyos vállsérülés miatt, majd Eli Tomac is a bal szárkapocscsontját törte. Később sérülés miatt feladta Jason Anderson is, de ezzel még nem volt vége. A megtizedelt mezőnyből így nem sokan maradtak, akik valóban harcra kelhettek az összetett elsőségért. Leginkább három olyan motorost lehetett felsorolni, akik kiemelkedtek: Chase Sexton és Cooper Webb mellett a rutinos Ken Roczen is ott tudott lenni egy darabig a csatározásban. A Suzuki motorosa azonban a végén hetekig sérülten tudott csak versenyezni, az utolsó két fordulót pedig ki is hagyta. Roczen így csak az 5. lett összesítésben, a végén Justin Cooper és Malcolm Stewart is megelőzték.

A bajnoki címről tehát Sexton és Webb csatája döntött. A KTM-es Chase Sexton összességében erősebbnek, gyorsabbnak tűnt. 7 futamot nyert, Webb pedig csak 5-öt – ugyanakkor Sexton sokszor olyan tempóra volt képes, amit képtelenség volt tartani. A fiatal versenyző azonban közel sem volt olyan kiegyensúlyozott, mint Webb. Sexton a szezon során többször is ki nem kényszerített hibákat követett el. Olykor olyan kulcshelyzetekben hullajtott pontokat, amik egyértelműen nem férnek bele. Ezért is fordulhatott rá az utolsó fordulóra egy megnyugtató pontelőnnyel Webb, hiszen ő alig-alig hibázott idén. Salt Lake City-ben ott is hagyta őt Sexton, aki fölényesen nyert (az utolsó 5-ből 4-szer ő diadalmaskodott, hatalmas formában ment). Webb azonban tudta, hogy nem érdemes kockáztatni. A Yamaha motorosa Justin Coopert és Stewartot is elengedte, nem csatázott velük, mert tudta hogy neki a 4. hely is elég a végső győzelemhez. Be is hozta a motort ahogy kell, ezzel pedig mindössze 2 ponttal (!), de ő lett az AMA Supercross idei bajnoka.