Attól féltek a futók, hagyják meghalni őket az 56 fokos hőségben

Nagyon elszántnak és egy picit talán őrültnek is kell lenni ahhoz, hogy valaki rajthoz álljon egy 250 km-es sivatagi futóversenyen. Azzal viszont nem lehet vádolni ezeket az embereket, hogy ne volnának tisztában az előttük álló kihívás mértékével és a lehetséges veszélyekkel, a kockázatot azonban vállalják, méghozzá annak ismeretében, hogy baj esetén számíthatnak a szervezők által biztosított védőhálóra. Ezzel voltak problémák a Marathon de Sables nevű futóversenyen.

Ezt nem csak az öt és fél maratoninak megfelelő táv miatt tartják a világ legkeményebb versenyének, a futóknak az extrém magas – ez idén alkalmanként 56 Celsius-fokot jelentett – hőmérséklettel is meg kell küzdeniük. Ilyen körülmények között állandó orvosi felügyeletre és rengeteg segítőre van szükség, hogy egy-egy bajba jutott futót minél előbb kezelésbe vehessenek, csakhogy a személyzet ezen a versenyen hiányos volt, nem sokkal korábban ugyanis egy vírus végigsöpört a résztvevőkön.

A versenynek – a története során harmadik alkalommal – volt halálos áldozata is, a második napon egy 50 éves francia futó szívrohamot kapott, és az életét már nem tudták megmenteni. A szervezők közleménye szerint az ő esetében nem a késői beavatkozás eredményezte a tragédiát, az orvosi stáb és a személyzet perceken belül megérkezett a helyszínre a helikopterrel. Sokan azonban utólag elmondták, féltették az életüket, mivel magukra maradtak a Szahara kellős közepén.

„Nem tudom ezt másképp megfogalmazni, de mintha egy háborús övezet lett volna” – mesélte Charlotte Heaford a Guardiannek. Heaford a párjával, Grant Moorsszal érkezett a versenyre, ám a férfi lebetegedett menet közben. „Nagyon rosszul volt, korábban nem láttam ilyen állapotban. Legalább ötször megnyomtam a vészjelző gombot a jeladóinkon, de semmi sem történt” – mondta a futó, aki azt is hozzátette: nem mondták el, hogyan kell használni az eszközt, ezért maradhatott el a segítség.

Végül további 5 kilométert gyalogoltak, mire orvosi ellátáshoz jutottak, és Heaford szerint annak ellenére, hogy a férfi többször hányt és infúzióra kellett kötni, úgy érezték, a személyzet rá akarta venni őket a verseny folytatására. „Mindenféle ember van közöttünk, akik nyilvánvalóan kihívásra vágynak, és készen állnak arra, hogy teszteljék a határaikat. Pontosan tudtuk, hogy mibe vágunk bele.”

„A fizikális állapota szinte könyörgött a feladásért, folyamatosan hányt és képtelen volt vizet inni, a hőmérséklet 52 fokra rúgott, az orvosnak infúzióra kellett kötnie, de ők ugyanúgy próbálták a verseny folytatása felé terelni. Azt éreztették vele, hogy szégyellnie kell magát, ha nem folytatja, de persze felnőttek vagyunk, és tudjuk, mikor tesszük ki magunkat halálos veszélynek” – fogalmazott Heaford, hozzátéve: megállás nélkül készültek az eseményre.

Az egyik, neve elhallgatását kérő futó elmondta, sok ultramaratont teljesített már, és gyakran fut a 40 fokos Görögországban. „Elég jó a kondim, az első napot követően a mezőny felső 20%-hoz tartoztam” – nyilatkozta. Közben viszont hőgutát kapott, emiatt öt órán át infúzióról táplálták, mielőtt visszalépett volna a versenytől. „Az ellátás elég jó volt, és én döntöttem el, hogy nem megyek tovább, mert eléggé szeretem az életet, nem akartam tovább kockáztatni.”

Az esemény szintjén is szélsőségesnek számító időjárás elsősorban annak köszönhető, hogy a Marathon de Sables-t a járvány miatt áprilisról októberre halasztották. A szervezők utólag elmondták, épp azért esett a választás erre az időpontra, mert az átlaghőmérsékletek alapján ennek a két hónapnak hasonló a klímája, és a hőhullám előre nem látható tényező volt. Azt is hozzátették: nem ez az első alkalom az esemény történetében, amikor hasonlóan nagy meleg várta a mezőnyt.

„A Marathon de Sables-n a biztonság az elsődleges” – mondta az esemény szóvivője. „Mindent megteszünk azért, hogy ne történjenek balesetek: GPS-jeladók, szakasztól függően három vagy öt biztonsági jármű, két helikopter és egy 45 főből álló orvosi stáb áll a 672 résztvevő rendelkezésére.” Azt is hozzátette: a körülményekre való tekintettel fokozott óvatossággal jártak el, mindkét helikopteren volt orvosi személyzet, és valamennyi állomáson vízzel látták el a futókat.

Egy másik, szintén névtelenségbe burkolózó futó elárulta, kétszer is elájult az első szakaszon, és a futást követően két hétig betegszabadságon volt. „Az állomásokon található orvosi sátrak teljesen megteltek infúzión lévő és hányó emberekkel, én is ott ájultam el. Utána hallottam, hogy valaki meghalt a versenyen, ami valósággal sokkolt. Még most sem érzem úgy, hogy megkaptuk volna a válaszokat, pontosan mi történt.”

Ben Gateley szintén visszalépett a versenytől párjával, Sarah-val, bár ők egy kicsivel tovább, egészen a negyedik szakaszig bírták. „Elkezdtünk kételkedni abban, hogy a szervezők a futókat és a versenyzőket helyezik előtérbe, vagy inkább a brandet és a legendás versenyt tekintik elsődlegesnek, így hát elég könnyen meghoztuk ezt a döntést. Úgy éreztük, hogy veszélyben vagyunk, képtelenek voltunk bízni abban, hogy megfelelően figyelnek ránk.”

A versenyt egyébként szokatlanul sokan, közel az indulók fele feladta, miközben a feladók aránya normál esetben az 5 és a 10 százalék között mozog.

Forrás: Guardian

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.