A ZTE-játékosok szerződésbontásának jogi háttere sok kérdést felvet

Az üzleti életben és a sportéletben nem minden döntés bizonyul jónak. Egy sportvállalkozás is „élő” organizáció, folyamatos utánkövetést igényel.

Az írásunkra a ZTE labdarúgócsapata adott alkalmat, amely szűkszavú sajtótájékoztatóban közölte, hogy megválik két északmacedón labdarúgójától, Todor Todoroskitól és Daniel Milovanovikjtól. Keveset játszottak, bizonyosan nem passzoltak megfelelően a kerethez. Nem volt más lehetősége a klubnak, mint szezon közben szerződést bontani velük.

Rossz, vagy utóbb haszontalannak tűnő igazolások mindenütt vannak. Ez nemcsak a kiscsapatok sajátja, a nagyok legalább ennyire szenvednek ettől. Sokan emlékszünk még például Paul Pogba igazolására, aki rekordáron került a Manchester Unitedhoz. Már szezon közben felreppent a hír, hogy ingyen mehet év végével. De körbe nézhetünk a közelmúlt Barcelonájának háza táján is, mert Alex Song, Aleix Vidal vagy akár Antoine Griezmann sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szinte lehetetlen ennél diplomatikusabban körülírni a fenti csodajátékosok klubokkal kapcsolatos ügyeit. Mindegyiket egyszerűen megtalálhatjuk a „minden idők legrosszabb igazolásai” kereséssel.

Nem az tehát a kérdés, hogy mellé lehet-e nyúlni, hanem az, hogy ki mit tesz ennek felismerésekor. Sőt, még ennek előtte, mit tesz azért, hogy bebiztosítsa magát tévedés esetére. Ezzel már a jog világának habjaiban gázolunk, vegyük hát górcső alá ennek kereteit!

A labdarúgásban - és a sportélet javában - minden játékos határozott idejű munkaszerződést köt. Vagyis leszerződik munkavégzésre a klubhoz, s a megállapodás előre meghatározott idő után lejár. Ez mindkét felet védi: a játékos nem igazolhat el, ha elégedetlen a feltételekkel, a klub pedig nem köthet útilaput a sportoló lábára, ha ügyetlenül rúgja téthelyzetben a szögletet. Attól aranygomb egy sportjogász a szerződéskötés dolmányán, mert a „sablonszerződés” nem kezeli a várakozáson kívüli helyzeteket. A „kedves játékos, gyere hozzánk, ennyi és ennyi lesz a béred, itt a kocsikulcs, és végzünk jövő év végére” típusú szerződésekben egy szó sem esik a szerződésbontásról. Hiszen attól határozott idejű egy szerződés, hogy nem bontható fel.

A szerződésbontásnak három ága van: az egyik, amikor közös megegyezéssel, vagy valamilyen szerződésszegés miatt, vagy amikor előre meghatározott módon válnak meg a felek egymástól. Az első eset a legkönnyebb. Ahogy azt sokszor megvitattuk, egy szerződés két fél egybehangzó akaratnyilatkozata. Kicsit gurgulázós híradós ez a mondat, de a jelentése egyértelmű: mindig az történik, amit a felek közösen szeretnének. Ha mindketten megválnának egymástól, akkor ezt leírják, egymással elszámolnak, és uccu neki, ki merre lát. A dörzsölt olvasó azért ravaszul pillanthat, hiszen ilyen a legeslegritkább esetben fordul elő. Szinte mindig csak az egyik fél szeretné a szétválást…

A másik eset, amikor az egyik fél komoly hibájából bontják fel a megállapodást. Ez lehet előre meghatározott, mint például amikor a meghatározott követelményrendszert nem teljesíti a sportoló. Gondoljunk itt például a fizikai teljesítmény csökkenésére. Lehet „hirtelen” szerződésszegés is, ami leggyakrabban a minősíthetetlen viselkedés valamilyen formájában valósul meg.

A harmadik esetben óvatosnak kell lenni, mivel a jogalkotó szűk körű határokat enged. Ha a szerződés előre meghatároz objektív elemeket, akkor a formális bekövetkezés után el lehet válni. Ilyen lehet például, „ha nem leszünk a bajnokság félidejénél a tabella első felében, és írásban felszólítottuk a játékost a 30 napra történő szerződésbontásra”, vagy „amennyiben a klub anyagi lehetőségei (ilyen és ilyen mérőszámok hitelesített igazolása után) nem engedik meg a bajnokság közbeni megtartást”, vagy esetleg meghatározott játékpercek nem teljesítése esetén lehetséges. Ezek inkább a gyakorlatban alkalmazott szemléletes példák, de a lehetőségek tárháza sokkal bővebb. Annak van jelentősége, hogy sem a klub, sem a játékos számára nem lehet kérdéses a forma és a tartalom. A folyamat pontosan rögzített, minden közbenső kérdés nélkül.

Egy szerződés felbontása tehát nem a hiba beismerése. Inkább az elérhető legjobb teljesítmény kinyerésének eszköze. Ez az érdeke a klubnak, a játékosnak és a játékosügynöknek is. Ne szerénykedjünk, nekünk szurkolóknak is.