Zinedine Zidane csodálatos élete

E sorok írója Jean-Pierre Papin miatt lett francia drukker 1991 körül. Negyedikes általános iskolások lehettünk abban az évben, a napköziben a Nemzeti Sportot, meg a Focivilágot lapozgattuk Samna Gábor és Szende Csaba osztálytársainkkal (szevasztok!), a francia focieredményeket, és főleg JPP nevét keresve, aki akkor a Marseille-ben ontotta a gólokat.

Arra nem emlékszünk pontosan, hogy hősünket, Zinedine Zidane-t mikor láttuk először futballozni, minden bizonnyal a Girondins Bordeaux menetelése során, amikor a klub az Intertotó-kupából indulva, útja során többek között a Milant is kiejtve az UEFA-kupa 1995/96-os sorozatában egészen a döntőig jutott, ahol végül a Bayern München állította meg, soraiban Papinnel. Az 1996-os Európa-bajnokságon bronzérmes lett a Zidane vezette francia válogatott, de akkor még elég szürkén játszottak a Kékek, Zizou is. Zidane ezután ment el a Juventusba, ahol világklasszissá fejlődött és a cikk szerzőjének abszolút kedvencévé vált, örökre szívünkbe zártuk. Az 1990-es foci-vb óta követjük a labdarúgás történéseit, de nála jobb focistát azóta sem láttunk. Szebb nevűt sem tudnánk mondani. Zinedine Zidane, Zizou. Olyan dallamos. Sokan nem mondhatják el magukról - Cruyff és Platini igen -, hogy góllal debütáltak első válogatott jelenésükön. Zidane-nak ez is sikerült, sőt, Marseille egyik legnagyobb szülötte első válogatott mérkőzésén, 1994 augusztusában, Bordeaux-ban, Csehország ellen egy laza duplával jelentkezett, csereként.

Pep Guardiola a legjobb francia védőnek nevezte 2006-ban. Zidane egyszerre volt forgalomirányító, programozó, rendszergazda, főállású varázsló, stylist. Olyan magától értetődő természetességgel, a mámor enyhe szabadságával bánt a labdával, ahogy Roger Federer teniszezik, vagy ahogy Varga Dénes vízilabdázik. Művészet volt, amit csinált, Federer előtt, mellett igazából ő volt a legnagyobb kortárs költő.

"Ő több, mint egy sportoló. Eleve olyan, mint egy 17. századból itt ragadt francia nemes." - fogalmazott nekünk adott interjújában Lázár Domokos, az Esti Kornél és a Pegazusok Nem Léteznek gitárosa, dalszerzője.

A '98-as világbajnokság előtt a gimnáziumi osztálytársainkkal megtippeltük a vb várható sorrendjét. A termünkben egy Henry-poszter is volt a falon. A cikk szerzője francia, argentin, brazil sorrendet mondott. A lényeg bejött. Potyogtak a könnyeink a vb-döntőn, amelyet Zidane döntött el két fejesgóljával a címvédő és favorit brazilok ellen. 1998. július 12. életünk egyik legszebb napja volt. Minden idők legjobb kontinenstornáján, a 2000-es Eb-n is parádézott, az ő vezérletével lett aranyérmes Roger Lemerre válogatottja. 2002-ben pedig a labdarúgás történetének egyik legnagyobb találatával, az ő kapáslövésével lett Bajnokok Ligája-győztes a Real Madrid, Zizou a Juventusszal korábban két BL-döntőt is elbukott.

Pályafutása utolsó nagy tornáján, a 2006-os világbajnokságon is remekelt, 34 évesen a hátán cipelte be övéit a fináléba, különösen a spanyolok és a brazilok ellen villogott. A brazil-francia negyeddöntőt akkor a Kuplungban két kolléganőnk és két francia barátunk társaságában néztük, ötünkön kívül mindenki a braziloknak drukkolt. A meccset viszont a csodás Thierry Henry góljával és Zidane szédületes játékával a franciák nyerték. Tomboltunk. Az elődöntőt Sopronban láttuk a VOLT-on a pécsi cimboráinkkal, a finálét pedig megint kollégákkal még a régi Tűzraktérben.

A belga Jean-Philippe Toussaint Esterházy Péterrel közösen írt egy könyvet, melynek címe: Zidane ​melankóliája / Toussaint reménye, amely a 2006-os vb-döntőn látott Zidane-ról szól. A panenkás tizenegyesgóljáról, csodás fejeséről, amelyet korábbi juvés csapattársa, Gianluigi Buffon bravúrral védett ki, majd másik, híresebb fejeséről, amely Marco Materazzi mellkasára irányult.

2016 januárjában átvette a Real Madrid irányítását, a Királyi Gárda Pep Guardiolájaként zsinórban két BL-t nyert edzőként (a BL történetének első címvédését produkálva), plusz idén a spanyol bajnokságot is behúzta a csapattal. Trénerként is ugyanaz az elegancia jellemzi, mint játékosként. Minden idők talán legnagyobb irányítója volt a pályán, és eddig hibátlan edzői pályafutást mondhat magáénak.

Idén megismételte 15 évvel ezelőtti kiállását, amikor Marine Le Pen és Emmanuel Macron közül lehetett választani. "Ugyanaz a helyzet, mint 2002-ben, én távol tartom magam ezektől az eszméktől, a Nemzeti Fronttól, ezeket el kell kerülnünk, amennyire csak tudjuk." - nyilatkozta a legenda. Még ezt is elegánsan csinálta.

A magunk részéről ezen a jeles napon felvesszük a Zidane-t ábrázoló pólónkat, a youtube-on megnézzük egy csomó emlékezetes momentumát, belelapozunk a róla szóló könyvbe. Nyilván sírunk is majd kicsit.

45 éves lett a kedvenc labdarúgónk.