Várhatóan beteljesül a várva várt házasság Zinedine Zidane és a francia válogatott között. De előbb Didier Deschamps hagyatékáról...

Ha egy edző valahol 14 évet tölt el megszakítások nélkül, cserébe szép sikerekkel tűzdelve, akkor távozása után jellemzően hatalmas az űr, amit be kell tölteni, és a következővel szemben óhatatlanul is kritikusan viselkedik a szurkolótábor. Képzeljük csak el, amikor majd egyszer Marco Rossi feláll a magyar kispadról (jelenleg minimum 10 év után), és új edző veszi át az irányítást, hatalmas lesz rajta a nyomás, hiszen Rossi alatt ért be a magyar futball megújulása, és vele ért el a válogatott olyan sikereket (Eb-részvételek, Nemzetek Ligája A csoport), amelyekre kellemes nosztalgiával gondol vissza minden magyar szurkoló. És bár Rossinak is vannak kritikusai, nem elkiabálva, de kijelenthető, hogy az olasz mester sikeres időszakot tölt Magyarországon, és nehéz lesz a helyébe lépni.

És akkor ezt a képzeletet szorozzuk meg tízzel, és váltsuk valóságra, hiszen a frissen befejeződött világbajnokság után Didier Deschamps megköszönte a válogatottnak a lehetőséget, és felállt a franciák kispadjáról. Egy vb-arany, egy vb-ezüst, egy Nemzetek Ligája-arany és -bronzérem, valamint egy Eb-ezüst – ha csak érmekben szeretnénk kifejezni Deschamps munkáját (természetesen ez a 14 év ennél sokkal többet adott a francia futballnak az érmeknél).

Mégis, a francia futballközeget izgalom és vibrálás övezi, hiszen minden valószínűség szerint végre kinevezik majd Zinedine Zidane-t, aki már évek óta a francia válogatott következő edzőjeként élt az emberek fejében. De miért tartott ilyen sokáig, hogy Zidane odajusson a válogatotthoz, mit csinált az elmúlt öt évben, mióta másodszor is távozott a Real Madridtól, és milyen válogatottat kap korábbi csapattársától, Deschamps-tól?

Az első kérdést megválaszolva: Didier Deschamps nem egy könnyen leváltható edző volt. Miután 2021-ben Zidane szabaddá vált, már akkor tudható volt, hogy régi álma a francia válogatottat irányítani. Az elmúlt öt évben hol előkerült, hol eltűnt, viszont sosem vállalt vezetőedzői munkát, mindig elérhetővé téve magát, hogy amikor eljön a lehetőség, készen álljon. Viszont amellett, hogy Deschamps rendkívül sikeres edzője volt a franciáknak, remek jelképe a francia identitásnak, és rendkívül jó viszonyt ápol a francia labdarúgó-szövetséggel (FFF), emiatt végül minden alkalommal, amikor pragmatikusságáért kritizálták, mégiscsak megtartotta pozícióját. Végül ő maga mondott le róla idén nyáron, miután újra felerősödtek a kritikus hangok, és Deschamps szerint ez rossz hatással volt a csapatra:

– mondta Deschamps a bronzmeccs után.

Így hát Zidane-nak várnia kellett, amit az aranylabdás középpályás mintaszerűen meg is tett. Mindig készen állt, de sosem nyilatkozott Deschamps-ról rosszat (vagy egyáltalán bárkiről, bármit), mindenki tudta, hogy egyszer eljön az ő ideje, de sosem volt rivaldafényben.

Az indok, amiért inkább izgatott Franciaország Zidane miatt, mint szomorú Deschamps miatt az az, hogy Zizou a francia futball egyik, ha nem a legikonikusabb alakja, és klubszinten történelmi léptékben sikeres edző. 1998-ban világbajnok lett a válogatottal, majd megkapta az Aranylabdát, 2016-ban átvette a Real Madrid kispadját, ahol egy év kihagyással 2021-ig volt, és triplázott a BL-ben, amire sem azelőtt, sem azóta nem volt képes rajta kívül egyetlen edző sem. (Az idei bajnok PSG az egyetlen a Real Madrid óta, aki egyáltalán címet tudott védeni a Bajnokok Ligájában.)

Zidane pedigréje elképesztő, és az az öt év, amit a háttérben töltött, tett valamit nagyon fontosat ezzel a pedigrével: egyáltalán nem változtatta meg. Zidane mindig felmerül, amikor egy topcsapatnak új edzőre van szüksége. Sokszor hozták szóba a Chelsea-vel, a Manchester Uniteddel, a Juventusszal, olyan nagy csapatokkal, amelyeknek megmentőre volt szükségük. De Zidane semmit nem vállalt el, végig kivárt a francia válogatottra, így nem esett folt a rezüméjén, az öt év alatt pedig csak még legendásabbá vált. Emiatt nem nagyon zavar senkit most Franciaországban, hogy a válogatott új edzője akkor ült utoljára kispadon, amikor Lamine Yamal a spanyol U15-ös válogatottban mutatkozott be éppen.

Zizou elkötelezettsége pedig megkérdőjelezhetetlen. Bár az FFF és Zidane is biztosította, hogy Deschamps hattyúdala méltó legyen 14 éves regnálásához, és az új edző leginkább sapka és napszemüveg mögé bújva követte a világbajnokság alakulását, 2022-ben egy Zidane-tól ritka megszólalásban így nyilatkozott a válogatottról a L'Équipe-nek:

Ebbe igazán nehéz belekötni. A lehetőség pedig eljött, és Zidane úgy tűnik, készen áll. De neki sem lesz könnyű dolga. És nem azért, mert fel kell emelnie a francia futballt, épp ellenkezőleg. Deschamps remek munkát végzett, hiába kudarc sokak szerint az idei vb-negyedik hely, egy bombaerős csapatot ad át.

Zidane legnagyobb feladata a legnagyobb erőssége is egyben: menedzselni kell a sztárokat. Gondoljunk csak vissza arra a Real Madridra, amellyel triplázni tudott. Cristiano Ronaldo, Gareth Bale, Karim Benzema, Sergio Ramos, Luka Modrić – de igazából felsorolhatjuk az egész csapatot. Rettentő sok egó, és mégis, Zidane alatt egy elképesztő gépezetté állt össze az egész, köszönhetően Zizou karizmájának, játékosmúltjának, és nem mellesleg edzői kvalitásainak.

A tűzerő megvan ebben a francia csapatban is. Mbappé, Dembélé, Olise, Doué – és ez csak a támadósor. Zidane-nak újra elő kell majd vennie azt a varázserőt, amit Madridban használt, és csatasorba kell állítania ezeket az egyéni kiválóságokat. A cipő, amit Deschamps maga után hagy, óriási, és elképesztő nehéz lesz kitölteni. De ha van edző, akiről el tudják képzelni Franciaországban, hogy akár túl is tudja szárnyalni elődjét, az Zinedine Zidane.