Labdarúgás World Cup Qualification CONCACAF

Néhány éve még egymást ütötték a játékosok az edzéseken, most együtt küzdenek a vb-részvételért

Publikálva 17/11/2021 - 19:24 GMT+1

Kanada finoman szólva sem számít futballnagyhatalomnak, a 2026-os világbajnokság miatt azonban a megszokottnál nagyobb figyelem irányul a sportra az országban. Olyannyira, hogy akár már 2022-ben ott lehet Kanada a vb-n, nyolc fordulót követően az Egyesült Államoknál és Mexikónál is több ponttal rendelkezik, és még nem kapott ki a selejtezőben.

Kanada-Panama - fotó: Vaughn Ridley

Fotó: AFP

Kanada 1986 óta nem járt labdarúgó-világbajnokságon, jelenleg viszont első helyen áll a CONCACAF-zóna selejtezőjében. John Herdman, a válogatott angol szövetségi kapitánya beszélt az elvégzett munkáról.

Valahol várható volt, hogy a kanadai labdarúgás fejlődésnek indul, ha másért nem, a 2026-os labdarúgó-világbajnokság miatt, amelyen társházigazdaként kell helytállnia az országnak. Nagyon úgy fest azonban, hogy akár már korábban, önerőből ott lehet egy vb-n Kanada, amely nyolc fordulót követően vezeti a selejtezőcsoportot az Egyesült Államok és Mexikó előtt, a keretben pedig olyan izgalmas tehetségekre számíthatnak, mint Alphonso Davies és Jonathan David.

Labdarúgás

Négy hónap után menesztették a mexikói szövetségi kapitányt

20/06/2023 - 10:01

Önmagában persze semmit sem ér a tehetség, ha nem társul hozzá magas szintű szervezettség; Kanada esetében egy angol szakember, John Herdman szolgáltatja ehhez az alapokat. Herdmant a kanadai labdarúgásban nem nagyon kell bemutatni, hiszen éveken át a női válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, ráadásul 2012-ben és 2016-ban is bronzérmet nyert a csapattal az olimpián. 2018-ban – némileg botrányos körülmények között – vette át a férfiak irányítását.

Herdmant a mai napig bántja, hogy Angliában nem úgy jött össze az edzősködés, ahogyan azt szerette volna. „Kevés és távoli lehetőség volt Angliában. Szarkasztikus volt a kultúra. Hamar egyértelművé tették, hogy ha nem játszottál egy bizonyos szinten, nem fogsz előbbre lépni. Remek edzők voltak a Sunderland akadémiáján, akiknek sosem adatott meg a lehetőség. Éreztem, hogy megvan a plafon, láttam, ahogyan sorban szűkülnek a lehetőségek a szakmában. Be akartam bizonyítani, hogy tévednek.”

Új-Zélandra költözött, ahol később a női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lett. „A költözés nyitottabbá tett. Ki kellett mozdulnom az angol rendszer darálójából. Kiszakadtam a sablonos gondolkodásból, a mindig ugyanolyan beszélgetésekből” – magyarázta a szakember. Invercargilli irodájában jégkorongedzőkkel és korábbi rögbiklasszisokkal folytathatott eszmecserét, a mentora pedig az All Black korábbi játékosa, Robbie Deans lett.

Mindennapos volt a kölcsönös eszmecsere, rengeteg lehetőségünk volt az innovációra.

Herdman remek munkát végzett Új-Zélandon, amire még Kanadában is felkapták a fejüket. 2011-ben felajánlották neki a női válogatott irányítását, ami minden szempontból telitalálatnak bizonyult: a londoni olimpián megszerzett bronz 76 év után az első ötkarikás érme volt az országnak a hagyományos csapatsportágakban. Herdman egészen 2018-ig irányította a női csapatot, amikor is egy kisebb felhördülést kiváltó u-kanyarral átült a férfi nemzeti válogatott kispadjára.

„A botrányt az okozta, ahogyan ezt az egészet kezelték, ugyanis kiszivárogtatták a médiának. Egy órám volt, hogy hét év közös munka után felhívjam Christine Sinclairt (a válogatottsági gólrekordert, Kanada legjobb játékosát), és beszéljek vele a távozásomról. Nem szabadott volna így történnie, de ilyen a futball” – magyarázta Herdman, aki azt is hozzátette: részben épp a női foci iránti elkötelezettsége miatt vette át a férfiak irányítását.

John Herdman - fotó: Andy Jacobsohn

Fotó: AFP

„Ez a program egymást követően dobogós helyezéseket szállított. Szóval miért rakják át a férfiakhoz a sikeres program edzőjét? Ezt a döntést annak a fényében hoztam meg, hogy a női csapat költségvetése változatlan maradt. Dobogókat hoztunk, rendeztünk egy vb-t, de évről évre ugyanaz a boríték landolt az asztalomon. Hogyan tudtam volna ezt továbbvinni? Milliókra lenne szükség az innovációhoz, létre kellene hozni egy profi bajnokságot a nőknek.”

„Ezt a befektetést csak úgy lehet megszerezni, ha van egy erős férfi válogatott, amelyik rendszeresen kijut a világbajnokságokra. Ez az alapja annak, hogy a játék egészébe megérkezzen a tőkeinjekció. Korábban falakba ütköztem. Kanada egészen addig a pontig nem léphetett tovább, amíg a férfi csapat nem kvalifikálta magát, ez az igazság. Az emberek ezt soha nem fogják megérteni, de még mindig szívügyem a női program.”

Hatalmas lehetőség rejlik a kanadai labdarúgás fejlesztésében. Ezt mondtam a férfi csapatnál is: megvan az esélyünk, hogy örökre megváltoztassuk a focit ebben az országban.

Az eredmények ma már Herdmant igazolják (vagy legalábbis most úgy tűnik), de kezdetben kockázatos lépésnek tűnt, mivel a kanadai férfi csapatnak történelmileg kevés siker jutott osztályrészül a vb-selejtezőkön. Csupán egyetlen egyszer, 1986-ban kvalifikálták magukat a vb-re (akkor pont összefutottak a csoportban Magyarországgal), a 2018-as vb előtt pedig még csak a CONCACAF régió selejtezőjének utolsó fázisáig sem jutottak el.

„Remek játékosaink voltak, de valami hiányzott” – magyarázta az edző, aki megkérdezte a játékosait, szerintük miért nem elég egységes a csapat. „Az egyik válasz az volt, hogy nincs meg a szív, amikor az igazán számít. Hogy hirtelenjében minden rólam szólt. A taktikával kezdtünk természetesen, de az semmit sem ér, ha nincs meg a bizalom a mellettük álló ember, vagy akár az edző irányába.” A problémák a vártnál is súlyosabbak voltak, az első két edzőtáborban rendszeresek voltak a bunyók.

„Nem kemény szerelésekről beszélek, hanem egymással dulakodó csoportokról. Nagyon beleélték magukat. Én meg úgy voltam vele, „Te szent szar, mibe csöppentem bele?” A skótok elmentek valamerre, a hispánok az ellenkező irányba. Vannak kolumbiai, uruguayi, skót, szerb, jamaicai, mindenféle játékosunk. Ez Kanada egyik szépsége, a diverzitás. Ez a legnagyobb erősségünk, ám akkor a legnagyobb gyengeségünk is ez volt.”

„Hiányzott a bizalom. Nem volt meg a biztonságos környezet, amiben az emberek úgy érezhették, ki tudják hozni magukból a legjobbat. Először a belső ellenségeskedéssel kellett megküzdeni. Szóval utánajártam, kijelöltem a határokat, beszéltem mindenkivel. Elmagyaráztam, hogy nem én akarok egy harmonikus csoportot létrehozni, hanem hogy az egész diszfunkcionális. Ezért nem jutunk tovább. A nehéz helyzetekben szétszakadunk. Meg kellett érteni, hogy ha nem változtatunk, nem jutunk ki a vb-re.”

Felismerték ezt a csapat vezérei is, akik segítettek abban, hogy egységesítsük a csoportot. Látták, hogy ha felépítjük a kultúrát és a csapatszellemet, akkor ez működhet. Ennyi tehetséggel megcsinálhatjuk. Azóta sem volt ilyesmire példa.

A reményeket az aranygenerációnak nevezett játékosok fejlődése is táplálja. Herdman ott volt, amikor Davies 15 évesen bemutatkozott a Vancouver Whitecaps színeiben, a tehetséges szélső/balhátvéd azóta Bajnokok Ligáját nyert a Bayern Münchennel. „Érdekes személyiség. Minden találkozásunkra úgy érkezik, hogy történt vele valami új dolog. Nyert egy trófeát, vagy csak összehozott egy varázslatos megoldást a Barcelona ellen.”

Alphonso Davies

Fotó: SID

„Számára az a legfőbb motiváció, hogy tulajdonképpen egy művész: csak az a célja, hogy szórakoztasson és élvezze a játékát. Segít a tanulásban is. Mesélt például arról, hogyan készült fel a BL-döntőre, felsorolta a teljes folyamatot, amit a Bayern Münchennél meg kellett csinálni. Azt is elmondta, ezek közül mi működött, mi nem. Végezetül három oldalnyi jegyzetet írtam össze” – idézte fel Herdman.

Herdman az önfejlesztés híve, és az, hogy ilyen tehetségekkel dolgozhat együtt, nagy segítséget jelentettek. „Amikor olyan környezetbe csöppensz, ahol van egy Sinclair vagy egy Davies, akkor nincs megállás. Képben kell lenned, ellenkező esetben megérzik” – magyarázta. Davies a klubjában elsősorban balhátvédként szokott szerepelni, a válogatottban viszont támadóként számítanak rá, ami az edző szerint logikus választás volt.

Mi az, ami tűzbe hozza? És ami még fontosabb: elemzői szempontból nézve, hol tud a legnagyobb hatással lenni a válogatott játékára? Mindannyian úgy láttuk, hogy támadónként. Pontosan tudja, hogy mennyire rá tudja hozni a frászt a CONCACAF-zóna bármelyik hátsó négyesére. Ez egy kicsit ijesztő.

Ami Davidet illeti: ő is szép lassan a válogatott vezérévé érett, Costa Rica ellen győztes gólt szerzett, korábban pedig gólkirály volt az Aranykupán. Herdman szerint még ennél is többre hivatott. „Nagyon higgadt nyomás alatt. Ez egy olyan ajándék, amivel együtt született. Mintha jég csörgedezne az ereiben, soha nem tűnik idegesnek. Szinte csak sodródik a meccsek alatt, aztán feltűnik a megfelelő helyen. Nagyon különleges, úgy gondolom, az a sorsa, hogy egy nagy klubhoz kerüljön.”

Ennyi tehetséggel Kanada nem csak kibekkelni tudja a meccseket, de veszélyt is jelent az esélyesebbnek tartott csapatokra. Az Egyesült Államokat és Mexikót egyaránt sikerült megviccelni idegenben (mindkét találkozó 1-1-el ért véget), otthon pedig 2-1-re legyőzték a mexikóiakat, ezzel átvették az első helyet a csoportban. Bár attól még messze vannak, hogy biztos kijutóként számoljunk velük, nagyon jó úton járnak.

„Szürreális volt, hogy ott lehettünk” – mondta Herdman az Estadio Aztecában tett útjukról. „Gyerekként az előszobából néztük az apámmal Diego Maradonát Anglia ellen. Az volt az a pillanat, ami miatt beleszerettem a futballba. Ijesztő hely tud lenni, de büszke voltam, hogyan játszottunk Mexikó ellen az első percektől kezdve. 1986-ban sírással végződött, de azon az estén ez nem fordult elő.”

A duplázó Cyle Larin volt Mexikó ellen a meccs hőse

Fotó: Imago

Kanadában a csapatsportok között természetesen a jégkorong az első, a labdarúgást viszont már többen űzik, ami arra utal, van tér a fejlődésre. Elképzelhető, hogy fokozatosan jut el idáig az ország, de akár hirtelenjében is megugorhatja a szintet, ez a vb-től is függ. „Amikor bemutatták ezt a projektet, 2026 állt a középpontban. Azonban a 2026-os sikereknek a 2022-es kvalifikáció a kulcsa. Szükségük van a játékosoknak a vb-tapasztalatra, mielőtt harcba szállhatnánk velük.”

2022-re azért van szükség, hogy megteremtsük 2026 alapjait.

„Amikor elkezdtem a munkát, Alphonso Davies 17 volt, Jonathan David pedig fel sem tűnt. Senki sem hitte, hogy 2022 lehetséges, mi viszont úgy gondoltuk, szükségünk van rá. Mostanra már elhiszik, és már nem bravúr, mert ott vannak az eredmények és a teljesítményünk. A céljaink világosabbak, mint valaha. Tudják a játékosok, hogy a kvalifikációval örökre megváltoztatnák a futballt, már csak a FIFA-pénzek miatt is.”

„Ha a kettős állampolgársággal rendelkező srácok meglátják Kanadát a vb-n, nálunk akarnak majd játszani. Ez a sikerünk kulcsa. Szükség van a vb-re, hogy megváltoztassuk a kultúrát. Ha kvalifikáljuk magunkat, akkor olyan módon tudjuk egyesíteni az országot, mint még soha. Ez az ország felkészült a világbajnokságra, készen áll az indulásra. Szóval csak semmi nyomás.”

Forrás: Sky Sports

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Foci-vb