Örményország-Magyarország: ma minden eldőlhet – veszélyes lenne az írek elleni meccsre hagyni a válogatott vb-sorsát

A magyar válogatott számára Jerevában akár minden eldőlhet: a győzelem óriási, az ír-portugál eredményétől függően döntő lépés lenne a vb-pótselejtező felé, egy botlás viszont veszélyesen kiélezné az írek elleni meccset. Marosi Gergellyel többek között Varga Barnabás klasszisáról, a keret mélységéről, és arról is beszélgettünk, miért nem lenne szerencsés, ha az utolsó fordulóra maradna a döntés.

Messi visszatért a válogatottba, és ennek a népünnepéllyel készülő következő ellenfél örül legjobban

Videó forrása: SNTV

A beszélgetés a Hosszabbítás podcastben jelent meg – a teljes adás meghallgatható itt:

Két év után került vissza az olasz válogatottba Szoboszlaiék liverpooli csapattársa

Lesz még tétje a vasárnapi magyar-ír meccsnek?

"Elképzelhetőnek tartom, hogy nem, sőt, a csoport erőviszonyai és az eddig látottak alapján szerintem annak van nagyobb esélye, hogy nem. Nem szeretnék negatív értelemben meglepődni, de teljesen benne van, hogy Portugália nyer Írországban, illetve az is, hogy a magyar válogatott nyer Örményországban. Az itthoni mérkőzésen a két legjobb támadójátékosa nélkül is tudott nyerni a válogatott, és látszott, hogy az örmények veszélyesnek veszélyesek, de azért nem annyira jók – inkább a középmezőny legalja az európai futballban, míg a magyar válogatott inkább a középmezőny felső részéhez tartozik az utóbbi években.

A mostani magyar válogatott egyértelműen jobb, mint amit eddig az örményektől látunk, tehát jobb játékosai vannak, több olyan kiemelkedő egyéniséggel, akik el tudják dönteni a mérkőzést. Azt egyébként már láthattuk például az Eb-selejtezőkön is, hogy a magyarhoz hasonló erejű válogatottak ellen például egy jó formában levő Szoboszlai milyen rendkívül domináns teljesítményt tud nyújtani, és ha a Szoboszlai, Sallai, Varga hármas hozza magát, azaz a maximumához közel teljesít, a válogatott más tagjai pedig nem lógnak ki lefelé, akkor Örményország ellen különösebb taktikai módosítások nélkül is összejöhet a három pont, és ez esetben az íreknek be kell mutatniuk egy nagy bravúrt, különben semmi más nem segít rajtuk. Ha viszont nem sikerül megszerezni a három pontot Örményországban, akkor biztosan éles mérkőzés lesz az írek elleni, és az egy elég nyomasztó szituáció lehet. Minél előbb megvan a cél, annál jobban alszik az ember.

Ha belegondolunk például az Eb-selejtezőkön a Montenegró elleni hazai mérkőzésbe, vagy előtte a bolgárok és litvánok ellenibe, akkor eszünkbe juthat, hogy az egyébként a selejtezők elején nagyon magabiztos magyar csapatnak fogcsikorgató, kínkeserves meccsei voltak, igaz, ezeket lehozta veretlenül. Nem nagyon lenne jó belemenni, ha az írek úgy jönnének a Puskás Arénába, hogy ki-ki mérkőzést játszanak és reális továbbjutási esélyük van. Az lehet, hogy nyomaszthatná a magyar csapatot."

Mit eredményezett az első két meccs frusztráltsága a folytatásra?

"Az első két meccsen talán egy kicsit fejben fegyelmezetlenebb volt a válogatott a kelleténél, viszont aztán az örmények és a portugálok ellen sokkal fegyelmezettebben, és sokkal inkább a tanulságokat levonva játszott a csapat – ahogy Szoboszlai is mondta, Varga eltiltása például olyan szempontból tett jót, hogy rájött mindenki, mennyire nem szabad ilyet csinálni. Ez hatványozottan igaz egy olyan selejtezősorozatban, ahol kevés a meccs. Van hat meccsed, ha egyről kipontozza magát a két legjobb támadó, az elég necces. Ilyen szempontból még valószínűleg szerencsés is, hogy a csoport leggyengébb ellenfele jött hazai pályán, mert ha ez mondjuk a hazai ír mérkőzésre történt volna meg, lehet, hogy jóval kellemetlenebb következményekkel járt volna. Szerencsére nem járt, és az nagyon fontos volt, hogy a csapat valahogy, bárhogy, bármilyen játékkal behúzza az örmények elleni mérkőzést. Ez a siker az önbizalomnak is jót tett, a nyomást is levette egy kicsit, mert tulajdonképpen annyi történt, hogy a portugáloktól egyszerűen kikapott a válogatott, de sokkal felszabadultabb volt, és sokkal jobban is játszott, mint bármelyik eddigi selejtezőjén.

Lehet mondani, hogy 2024–25-ben az volt a válogatottnak a legjobb teljesítménye, amit Portugáliában lehetett látni. Nem egy mázlista 2-2 volt, hanem egy olyan, amire azt mondhatták a portugálok is, hogy jó, fáj, hogy a végén kiengedték a kezükből a győzelmet, de a magyarok nem teljesen érdemtelenül szereztek pontot, mert volt a játékukban ötlet, helyzet, veszély, és egy iszonyatosan erős keretű csapatnak a meccs elég jó részében méltó ellenfelei tudtak lenni. Ez nagyon biztató.

Az is biztató, hogy nem az volt, hogy a válogatott "bebútorozott", lövészárkokat ásott, felállította virtuálisan a géppuskafészkeket, és megpróbált mindent elfojtani, és azon kívül semmi mással nem törődött, hanem futballozott is. Ezt jó látni, de azt azért Marco Rossi csapata korábban is megmutatta, hogy kifejezetten jól játszik pont a legerősebbek ellen. Nem itt szokott lenni általában a probléma."

Mit jelentenek az olyan új arcok a válogatottnak, mint például a remekül debütáló Lukács Dániel?

"Én hosszú távú, igazán megnyugtató megoldást továbbra sem látok a csatárkérdésre, de ez nem mond ellent annak, hogy Lukács nagyon jó benyomást keltett az eddigi mérkőzéseken, mert agresszív és jól mozog, és a mozgékonyságával van egy más típusú támadója is a válogatottnak. Marco Rossi helyesen – és azért is, mert más megoldás igazából nincs – azt csinálja, hogy olyanokat hív be Varga Barnabás mögé, aki éppen jó formában van. Ádám Martin is így került be, amikor szórta a gólokat, Hahn János is így került be annak idején, amikor az NB I-ben gólkirály lett, Tóth Barna is így került be, Lukács is így került be. Itt az a kérdés, hogy ha a forma esetleg elillan, akkor a játékos bent marad-e a keretben és ugyanazt a teljesítményt tudja-e hozni. Akkor nyugodhatnánk meg teljesen, ha lenne még egy, mondjuk legalább Bundesliga 2-es szintű, állandóan pályán lévő és viszonylag gólerős csatára a válogatottnak, ami most nincs."

Az NB I magyar játékosanyagának erősödése jót tesz a válogatottnak

"Talán a színvonal is emelkedett az NB I-ben, még ha mondjuk a Ferencvároson kívül nemzetközi szinten ezt más klubcsapat sajnos nem nagyon bizonyítja. Jó jel, hogy be lehet tenni egy olyan játékost, aki mondjuk Portugália vagy Örményország ellen olyan teljesítményt tud nyújtani kiélezett helyzetben, ami segít a válogatottnak. Ha csak fél órára – erős idézőjelben "csak" fél órára –, már az is egy jó dolog. Az kifejezetten pozitív, ha az NB I legalább a válogatott kiegészítő embereit stabilan oda tudja adni, közülük egy-kettő be is tud kerülni akár a kezdőcsapatba, és nem lóg ki lefelé, sőt, vannak olyan mérkőzései, amikor éppenséggel felfelé tud kilógni.

Kérdés, hogy ezek a játékosok meddig tudják tartani azt a formát, amivel állandóan be lehet őket hívni, és az is kérdés, hogy van-e előrelépési lehetőségük. Tóth Alex nyilvánvalóan akkora kiemelkedő tehetség, hogy el fogják vinni előbb-utóbb a Ferencvárosból, Varga Barnabást már nem feltétlen, viszont ő annyira megbízhatóan termel, hogy teljesen egyértelmű a helye. Lukácsot szintén nem hinném, hogy elviszik külföldre a Puskás Akadémiától."

Varga Barnabás helyzetéről és jövőjéről

"Vitathatatlan, hogy Varga Barnabás fejjátékban minimum Európa-klasszis, de szerintem világszinten is nagyon jó, ha a válogatottakat vesszük. Elképesztő, ahogyan ennyi fejpárbajt megvív, mint ahogy a is, amilyen ütemben ugrik, ahogy fejel és amilyen technikával. Egészen bravúros dolgokat tud a kapu előtt mutatni, főleg, hogyha rendben van az önbizalma és jó formában van. Úgy gondolom, hogy ő egy topligás szintű játékos – nem feltétlen a teteje, de a Bundesligának bőven lenne olyan csapata, amelyikbe befér, vagy a Serie A-ba is, ahol az idősebb játékosoknak kicsit talán több lehetőséget is adnak, mert jobban becsülik a rutint és nem annyira nyaktörő a tempó. Ilyen profillal viszont nem hiszem, hogy keresni fogják – lehet, hogy rám cáfol valaki, és lehet, hogy kap egy fantasztikus ajánlatot, de 31 évesen már aligha visznek el erről a szintről játékost. Olyan szempontból viszont nem sajnálom, hogy a Ferencvárosban fix helye van kezdőként, ha egészséges, rendszeresen játszik nemzetközi mérkőzéseket és kiemelkedően eredményes."

A válogatott játékosok posztjainak variálhatóságáról

"Szerintem minden edző csak örülni szokott, amikor nem kizárólag specialistái vannak, hanem olyan játékosai, akik több poszton és több szerepkörben is bevethetőek, mert nagyon megkönnyítik a dolgokat. Főleg, hogyha jön egy sérüléshullám vagy eltiltások akár két meccs között, amikor nincs nagyon sok idő behívni embert – ilyenkor könnyebben át tudja alakítani a csapatát, mérkőzés közben is könnyebben tud reagálni. Szoboszlai nyilván mindenhol tud játszani, Nego és Bolla a jobbszélen szintén mozgatható, a középpályásoknak a nagy része lehet 6-os, lehet 8-as, akár még 10-es is. Ez szerintem nem új felfedezés, viszont öröm, amikor jön egy ilyen játékos, akit sok oldalon és sok helyen lehet bevetni, mert azzal bővülnek mind a variációs lehetőségek, mind a reagálási lehetőségek."

Ez a cikkek is érdekelhetnek:

Mi a helyzet Kerkez formájával?

"Nagyon nem irigylem olyan szempontból, hogy nyilván Liverpoolban nagyító alatt van mindenki, nem csak ő, nem csak a magyarok. Minden hibára lecsapnak, hiszen a közönség és a média egy ekkora csapatnál nagyon kritikus. Ha jön egy csomó vereség egymás után, mondhatjuk azt, hogy kialakul egy miniválság, és akkor nagyon könnyen megkapja az ember, hogy 'rosszul mozog, nem értik meg egymást a másikkal, mit keres ott a szélen, minek igazoltuk le' és hasonlók. Nem tudom, hogy Kerkez figyel-e erre, jó esetben nem, de ez, és a klub sorsa simán befolyásolhatja a válogatott teljesítményt is, hiszen az ember az ideje nagy részét nyilván a klubjában tölti.

Szerintem ez tipikusan az a helyzet, amivel szinte mindenkinek meg kell küzdenie, aki a legnagyobb csapatokhoz igazol, és főleg nehéz, ha a csapatnak sem megy feltétlenül. Ilyen szempontból nyilván kicsit mindenki félig-meddig Liverpool-drukker, még az is, aki egyébként nem, mert a magyar válogatott kulcsembereinek jót tenne, ha normalizálódna a helyzet. Szerencsére Szoboszlait nem nagyon viselte meg az, ahogyan a csapat játszik."

Nem is feltétlen kell bravúr a második helyhez

"A válogatott megcsinálta már, hogy Portugáliából és Írországból pontot tudott hozni, ezek után gyakorlatilag marad az, ami idézőjelben 'kötelező': nem kellene kikapni Örményországban, és lehet, hogy ki-ki meccsen jobbnak kéne bizonyulni az összevetésben Írországnál. Eddig szerintem nagyjából papírforma, ami a csoportban történik, az egyetlen olyan dolog, ami tényleg meglepő volt, hogy az írek simán kikaptak Örményországban és sokkal gyengébben futballoznak, mint arra bárki gondolt.

Igazából Marco Rossi csapatának az a feladata, hogy hozza azt, amit eddig hozott. Ebben a csoportban a magyar válogatott a második legerősebb, az ír csapatnak se a formája, se a játéka nem volt az igazi, az örményeknél pedig valószínűleg a minőség nem olyan nagyon magas. A magyar válogatott időnként bravúros teljesítményt tud nyújtani, néha érthetetlenül ki tud engedni.

Meglátjuk, hogy ezzel az eséllyel hogy tud élni a válogatott, mert nem biztos, hogy ezek az ellenfelek állnak a legjobban neki. Itthon is láttuk, hogy Örményország ellen – tartalékosan, de – szenvedős volt a mérkőzés. Megnézzük, ez Jerevánban hogyan néz ki, ahol azért az örmények nagyon 'megvadultak', amikor az íreket fogadták, ráadásul a játékuk is elég jól nézett ki. Elképzelhető, hogy van veszély a magyar válogatott számára is, főleg, hogy már korábban is érték kellemetlen vereségek a volt Szovjetunió kisebb tagállamaiban, de azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen meccslabda van, amivel élni kellene. Én az eddigiek alapján nem láttam olyat, ami azt mondaná, hogy ezt a meccslabdát ne tudná kihasználni a magyar csapat."

Világbajnoki-selejtező UEFA