Bűnbakkeresésben már kijutottunk volna a világbajnokságra - Miért kell mindenképpen hibást találni a magyar válogatott írek elleni vereségére?

Az hagyján, hogy a futballal egyébként is foglalkozó médiumok két napja a Puskás Arénában látottakkal foglalkoznak, de egy labdarúgó-mérkőzéssel kapcsolatban a Parlamentben napirend előtti felszólalást kezdeményezzen Toroczkai László - hogy belerúgjanak az MLSZ-be -, vagy az ország egyik leghíresebb pszichiátere alkosson sarkos véleményt a válogatottról, azt azért nem sokan látták szembejönni. Dr. Csernus Imre nem kertelt, ő kib*szná az összes mentálisan alkalmatlan sztárt a csapatból, ha szerepet vállalna a magyar válogatott környékén, bár önkritikusan a végén úgy fogalmazott, hogy ezen mondatai miatt azért nem számít az MLSZ telefonhívására.

Véleményem szerint egész egyszerűen nevetséges, amikor arról kezd el érvelni, hogy a 40. percben ahelyett, hogy kivégezte volna Magyarország az íreket, inkább a saját térfelén állt Szoboszlai Dominik a labdával 10 másodpercet. Aki ebben összefüggést tud találni a 96. percben kapott góllal és a vereséggel kapcsolatban, az egész egyszerűen nem ért a futballhoz. Adott egy eredmény, ezzel együtt adott egy forgatókönyv. Akkor, abban a pillanatban Magyarország a csoportja második helyén állt, ráadásul vezetett az írek ellen. Melyik csapatot sürgette volna az idő? Az íreket. Melyik csapat tehette meg, hogy nem sietteti a játékot? A magyar. A helyzetei ettől függetlenül megvoltak a magyar válogatottnak, hogy lezárják a találkozót, ám azok kimaradtak, az ellenfél pedig két gólt lőtt. Bele lehet állni abba, hogy a magyar csapat miért nem siettette egy harmadik gól megszerzését a mérkőzésen, csak szakmailag legyen megindokolva és ne kezdjünk el összeesküvés-elméleteket gyártani.

Marco Rossi érthetően csalódott volt a mérkőzést követően, elmondása szerint a jövőjére is nehéz gondolni ezekben a napokban. Különösen fájdalmas, hogy hasonló körülmények között ért véget a budapesti mérkőzés, mint a dublini - mindkét meccsen a hosszabbításban kapott gólt Magyarország.

"Nem ezt érdemelte sem a csapat, sem a szurkolók, sem az ország. Semmiért nem tudok szemrehányást tenni a játékosoknak. Majd a vezetőséggel is értékeljük, milyen irányba haladjunk tovább, mert ez most olyan helyzet, hogy tisztázni kell, milyen irányba induljunk" - mondta Rossi, aki megjegyezte, a drámai kudarc ellenére sem áll fenn a közösség szétesésének veszélye, mert négy éve novemberben már esélyük sem volt a kvalifikációra, és akkor is felálltak, most pedig csak az utolsó utáni pillanatban buktak el. "Amikor újra kell indulni, akkor újra fogunk indulni, ez a szakmánk".

A csapatkapitány, Szoboszlai Dominik a televízióban még szűkszavúan értékelt, majd közösségi média felületein már fogalmazott, szerinte egy vb-vel tartoznak a szurkolóknak.

"Imádok magyarnak lenni, még akkor is, amikor az élet próbára tesz. Egyszer minden részlet a helyére kerül majd, ezért dolgozunk újra és újra. Ti is, mi is. Egy vb-vel tartozunk nektek és magunknak!" – emelte ki a Liverpool futballistája, hozzátéve: a munka újra elkezdődött.

Az írek ellen 96. percben kapott gól kis túlzással egy kicsúcsosodása annak, amit 2025 őszén láttunk a magyar válogatottól. A Lisszabonban játszott portugálok elleni találkozó kivételével, minden egyes vb-selejtezőn komoly nyomás alatt volt a magyar csapat a mérkőzések végén. Írországban a hosszabbításban kapott gólt a csapat, Portugália ellen otthon a meccs végén jött a vendégek győztes találata, mindkét örmények elleni összecsapáson megvoltak az ellenfél lehetőségei arra, hogy bevigyék a "lucky punch-ot" és pontot szerezzenek, majd jött a vasárnapi mérkőzés.

Tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni, a topfutball olyan mértékben változott az elmúlt években, hogy az európai középmezőnyre szinte teljesen felzárkóztak a kisebb futballnemzetek. Feröer-szigeteknek például egészen az utolsó körig reális esélye volt a vb-pótselejtező kiharcolására. Egyértelműen kijelenteni, hogy Magyarország erősebb, mint az ír válogatott, ha csak ránézünk a keret összetételére, az több mint bátor vállalás.

Ne feledjük, hogy korábban több alkalommal ugyanez a forgatókönyv, amit vasárnap láttunk, Magyarország javára kedvezett az elmúlt években. Elég az izlandiak elleni Eb-pótselejtezőre gondolni, a bolgárok elleni Eb-selejtezőre gondolni, vagy ki ne emlékezne a 2024-es Eb-csoportkör utolsó mérkőzésére, amikor Skóciát egy 100. percben szerzett góllal sikerült legyűrni. A szerencsével nem állt hadilábon a csapat, már a 2021-es Európa-bajnokság pótselejtezőjére való kvalifikáció is elég kacskaringós úton jött össze. Most tény, hogy nem volt szerencséje a válogatottnak, ha csak a mérkőzések alakulását nézzük, de ez egy sokkal összetettebb kérdés.

Az már csak hab a tortán, hogy a közvélemény egyszerűen képtelen reálisan értékelni a dolgokat. Ebben a selejtezősorozatban is láthattuk, hogy vagy esküvő (Portugália elleni pontszerzés), vagy temetés (Írország elleni vereség) van. Nincsen átmenet, ez pedig adja a következő alcím témáját, miszerint mindenképpen kell egy hibást keresni.

Lehet, hogy a leghelyesebb megfogalmazás az lenne, kell-e hibást keresni. Troy Parrott harmadik góljával kapcsolatban is mindenképpen hibást szeretne találni a sajtó, a közvélemény, az átlagember. Miért nem támadták meg a kapust? Miért nem jött ki Dibusz hamarabb? Miért cserélte be Mocsi Attilát és Redzic Damirt Rossi a hosszabbításban? Miért pont a sorsdöntő meccs előtt konfrontálódott egymással az MLSZ és a válogatott szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade? Rengeteg kérdés, de nincsen egzakt válasz, hogy miért kap gólt a válogatott az utolsó percben.

A harmadik ír gól véleményem szerint szerencsétlen pillanatok sorozata. Félreértés ne essék, nem megmagyarázni szeretném a vendégek győztes gólját, mindössze támaszt adni, hogy mi játszódhat le ilyenkor a fejekben - akár játékosként, akár stábtagként. Az egész mozdulatsort Willi Orban rövidebb felszabadításától kell indítani, aztán jött egy felívelés, amit sikeresen tudott lecsúsztatni az ír játékos Troy Parrott elé, aki Mocsi Attilát megelőzve kotorta Dibusz mellett a kapuba a labdát.

Mivel az utolsó 10-15 percben a magyar válogatottnak folyamatos nyomás alatt kellett szerepelnie, gyanítom, hogy volt erre forgatókönyve Rossinak és a szakmai stábnak. Az szinte borítékolható volt, hogy ilyen szituációban egy olyan játékos is pályára kerülhet, aki csak vészhelyzet esetén játszana. Mocsi volt ez az ember. Nyissunk párhuzamos univerzumot: Loic Nego marad a pályán, majd lemarad Parrottról a gólnál és most mindenki azt vágná a szövetségi kapitány fejéhez, hogy miért nem cserélte le a Le Havre játékosát. Az egy másik szempont, hogy a szövetségi kapitány szavai alapján voltak játékosok, akik már nem bírták a találkozó hajráját. Ezek azok a dolgok, amelyet csak akkor látnánk, élnénk át, és tudnánk a valósághoz közelítő választ adni, ha vagy pályán lettünk volna, vagy a stáb tagjaként döntési kényszerben lettünk volna. Ugyanakkor egyértelműen, egy emberre ráhúzni Parrott gólját egyszerűen nem lehet és nem elegáns.

Korábban rengeteg kritikával lehetett illetni Marco Rossit a konzervatív hozzáállása miatt, ugyanakkor rengeteget változott, és eljutott arra a szintre, hogy szerintem felesleges beleállni a keret összetétele, vagy a meccs közben történő személyi változások miatt.

Egész egyszerűen nem lehet és nem szabad kivetíteni a keret összes tagjára Szoboszlai Dominik minőségét. Attól, mert van egy ténylegesen világklasszis játékos a válogatottban, a többiek még nem lesznek azok. Itt jön az újságírói szakma felelőssége. Már a 2024-es Eb-n nyilatkozott Szoboszlai arról, hogy elképzelhető, a selejtezősorozat eredményei miatt felül lett pozicionálva a válogatott. Kicsit hasonló lett a helyzet a portugálok elleni 2-2-es mérkőzés után. Az elvárás lehet nem az automatikus vb-kvalifikáció, vagy egyáltalán a vb-kvalifikáció esélyének lehetősége, amikor csak három-négy nemzetközi szintű labdarúgó van a válogatottban. Amikor olyan kérdések hangzanak el az írek elleni mérkőzést követően Dibusz Dénes felé, hogy ez volt-e a legrosszabb születésnapja, vagy az első magyar gólt szerző Lukács Dánieltől érdeklődik, hogy tud-e örülni a találatának, elgondolkozik az ember.

Összegezve, nem az a célom, hogy a válogatott tagjait felmentsem és levegyem a felelősséget róluk, mert van felelősségük. Mindössze azt szeretném eljuttatni mindenkihez, hogyha az érzelmeken túl tudunk lépni, próbáljunk meg a dolgok és a történések mélyére menni, ne hagyjuk, hogy a narratívák elvigyék a józan eszünket egy teljesen másik irányba.

Marco Rossi regnálása óta ez a második világbajnokság, amiről lemarad a nemzeti csapat. Az a fajta taktikai evolúció, amin 2018 óta átment a válogatott, páratlan és ezt kár lenne kritizálni. Ebben nagyon komoly érdemei vannak Rossinak és a szakmai stábjának. Az, hogy ez legyen az utolsó tánc, nehéz elképzelni a Mister esetében. Már csak azért is, mert idén hosszabbított szerződést a Magyar Labdarúgó-Szövetséggel. A magyar-olasz szakember mondhatni bebiztosította magát a világbajnoki-selejtező utáni időszakra is, az eredmények ismerete nélkül. Noha egyéb kiskapukat, záradékokat nem láthattunk a szerződésből, nehéz lenne elképzelni, hogy a bizalom megtörne bármelyik fél részéről.

Jelen pillanatban - véleményem szerint - nincsen jobb opció Marco Rossinál a válogatott élén. Egész egyszerűen nincsen olyan magyar szakember, aki át tudná venni az ő szerepkörét és hasonló taktikai és tapasztalati repertoárral rendelkezne nemzetközi szinten. Korábban többször volt fejtegetve, hogy a szövetségi kapitány elérte saját képességeinek plafonját, de sikerült megújulni, legutóbb a relácionizmusra épülő labdás játékkal. Ugyanakkor a keret plafonja mi lehet? Jelenleg nincsen elég nemzetközi szintű labdarúgó a válogatottban, ez részben az utánpótlás-nevelés rendszerének kritikája, hiszen még mindig nem sikerült elegendő mennyiségű labdarúgót kitermelni a topszintre. Aki pedig azon a szinten van, az egy-két kivétellel vagy külföldön nevelkedett, vagy 20-as éveinek végén bukkant fel a magyar futball térképén.

Feltehetően Rossi marad a válogatott élén, ugyanakkor több játékos számára lehet ez a vb-selejtezősorozat volt az utolsó szereplés a nemzeti csapatban. Amennyiben olyan kulcsemberek mondanák le a válogatottságot/vonulnának vissza a válogatottól, mint Willi Orbán, Dibusz Dénes, Loic Nego, akkor Rossinak például a védelmet teljesen újra kellene szerveznie, ami egy óriási kihívás lenne a szövetségi kapitánynak.

Legközelebb három év múlva szerepelhet nagy tornán a magyar csapat. A 2028-as Európa-bajnokságig még egy Nemzetek Ligája-szezon, illetve egy újabb selejtezősorozat vár a válogatottra. Hogy milyen összeállításban és kivel a kispadon, az már a jövő zenéje.

Borítókép: Szoboszlai Dominik (b) és Varga Barnabás, a magyar válogatott játékosai, miután csapatuk 3-2-re kikapott Írországtól a Puskás Arénában játszott labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen 2025. november 16-án. MTI/Illyés Tibor