Előre szólok, hogy egy picit elfogult lesz ez a cikk, amelyet ráadásul akár egy mondattal le is zárhatnék: szerintem Németország nyeri a brazíliai futball világbajnokságot. Ha meg kell indokolnom, akkor természetesen előrántom Gary Lineker örökbecsű mondatát, miszerint: „a futball egy egyszerű játék, 22 ember kerget egy labdát 90 percen át és a végén mindig a németek nyernek”.
Lineker ezt a mára már joggal legendássá váló aranyköpését azok után mondta, hogy 1990-ben az olaszországi világbajnokságon az angol válogatott az elődöntőben tizenegyesekkel kikapott Németországtól, amely a döntőben Andy Brehme büntetőjével végül legyőzte a Maradona vezette Argentínát is. Én ezen a tornán szerettem meg a német válogatottat. Pedig egyáltalán nem játszottak szép focit – legalábbis a mai német válogatotthoz képest nem - de nekem akkor az volt a legszebb.
Amúgy úgy lett a kedvencem Németország, hogy az 1988-as Eb-n, amely tíz évesen az első igazi futball-élményem volt, még Hollandiának drukkoltam. Emlékszem, hárman voltunk az osztályban fiúk akik valamennyire tudtak focizni, természetes volt, hogy mi voltunk a Gullit, Van Basten, Rijkaard hármas. Én voltam Gullit. De csak két évig, 1990 őszére Matthäus lettem.
Labdarúgás
Nem számíthat a Hertha egyik alapemberére Dárdai a hajrában
5 ÓRA
A vb-nek még holland drukkerként vágtam neki, ám ez nagyon hamar megváltozott. Úgy emlékszem, hogy a sorsom a német-jugoszláv meccsen pecsételődött meg. Azon a találkozón Matthäus két gólt szerzett, a második egészen káprázatosra sikeredett, de azért Klinsi fejese sem volt akármilyen…
Ettől a naptól fogva számomra csak a német válogatott és Matthäus létezett, meg persze az Inter - kizárólag a német kontingens miatt -, melyet később felváltott a Bayern München.
Az olaszországi vb után azonban sok örömöm nem leltem a német válogatott imádatában, jóllehet a ’96-os Európa-bajnokságot megnyerték, de azóta semmi. 2006-ig, a hazai rendezésű vb-ig persze nem is érdemeltek volna meg semmilyen sikert sem, nehézzé is tették a dolgomat, hiszen például az Erich Ribbeck vezette nemzeti csapat minden volt, csak szerethető nem. Igaz, legalább Matthäus visszakerült a keretbe.
Ezt követően hosszú évekbe került, amíg megint úgy várhattam egy világeseményt, hogy kedvenc csapatomnak valós esélye legyen a győzelemre. 2006-ban a hazai rendezésű vb-n nagyszerűen szerepelt a Klinsmann-alakulat, a bronzérem számomra felért egy arannyal. 2010-ben pont a hazai tornán mutatott teljesítményük miatt én már vb-aranyat vártam tőlük, de nem jött össze akkor sem.

Fotó: Eurosport

Most viszont össze fog jönni. Ugyanis Jogi Löw nagyon összerakta a csapatot, amely olykor lehet, hogy indokolatlanul sok gólt kap, de sokat is lő. Lehet, hogy Klose személyében csak egy center van a keretben és nincs igazi balhátvéd sem, de a német középpályával – legyen cél a rombolás vagy a kreatív játék – kevés válogatott tud versengni. Elöl meg majd Kloséról úgyis bepattan…
Ami pedig a sorsolást illeti, arra sem lehet igazán panasz, hiszen a csoportból (Portugália, Ghána, USA) a továbbjutás biztos sikerül, majd jöhetnek a belgák, vagy az oroszok. A negyeddöntőben Schweiniék összekerülhetnek mondjuk az erősnek tűnő, de addig biztos, hogy vagy négyszer összevesző franciákkal, vagy akár a svájciakkal, esetleg a bosnyákokkal. Ezzel meg is érkeztünk az elődöntőkhöz, ahol már nem érdemes jósolni, nem is teszem, inkább bízok Löw zsenialitásában és remélem, hogy ezúttal is Gary Linekernek lesz igaza.
Europa League
Az Arsenalt Bergkamp és Wenger megmentette 25 éve, most ki fogja?
7 ÓRA
Labdarúgás
Gulácsi 2025-ig hosszabbított a Leipziggel
8 ÓRA