Üzletembernek gátlástalan, ügynöknek zseniális - Raiola hat legnagyobb dobása

Ötvennégy éves korában szombaton elhunyt Mino Raiola, a nemzetközi futball egyik legbefolyásosabb játékosügynöke. Raiola - aki euró tízmilliókat keresett évente a közvetítésével létrejött átigazolásokból - számos klasszis ügyeit intézte, köztük Zlatan Ibrahimovicét is, akivel jó barátságot is ápolt, mellette például a francia világbajnok Paul Pogbát, a legújabb generációból pedig a norvég Erling Haalandot is képviselte. De melyik volt az a hat kulcsfontosságú átigazolás, amelyik feltette a térképre, és ami a futball egyik legbefolyásosabb szereplőjévé varázsolta az üzletembert?

Itt kezdődött minden. Carmine "Mino" Raiola a hollandiai Haarlemben nőtt fel, miután 1968-ban, egy évvel a születése után a családja elköltözött Olaszországból. Édesapja vállalkozóként egy családi pizzériát üzemeltetett, a kis Mino pedig már gyerekként arról álmodozott, hogy ő is vállalkozni szeretne. Először pincérkedett, majd hamarosan már a saját éttermük ügyeit intézte. Egy ideig focizott a helyi klubban, a Haarlem HFC-ben, majd addig keverte a kártyáit, hogy a klub elnökével (aki egyébként a pizzériájukban gyakori vendég volt), üzleti kapcsolatba is került: először az edzőközpont vezetője lett, majd a holland játékosok érdekképviseletével kezdett foglalkozni.

1992-ben jött a nagy lehetőség: Bryan Roy átigazolása a Foggia Calcióhoz. Tolmácsként, bizalmasként és közvetítőként olyan többfunkciós szerepet vállalt, amely hamar a védjegyévé vált. "Ő volt az, aki megkötötte az üzletet, egyszerűen azért, mert beszélt olaszul" - mondta Roy tavaly novemberben a Sky Sportsnak. "De a legfontosabb dolog az volt, ahogyan az átigazolás után foglalkozott velem. Éjjel-nappal velem volt, és gondoskodott róla, hogy a lehető legjobban beilleszkedjek. Mindig hálás leszek neki, mert ezt nem mindenki teszi meg az ügyfeleiért."

Akkoriban Zdenek Zeman volt a Foggia edzője, aki hamar felfigyelt erre a szokatlan szerepben tündöklő ügynökre. A cseh be is mutatta neki hazája néhány fiatal tehetségét, köztük Pavel Nedvedet is, akinek hamar elvállalta a képviseletét, Raiola.

Raiola figyelme azonban Hollandia felé irányult. Ebben az időben az Ajax aranygenerációja sokakat érdekelt, Raiola - és olasz származása - pedig jó ajánlólevél volt a játékosoknak, olyannyira, hogy az Intermezzo nevű ügynöksége szinte megállás nélkül kellett, hogy dolgozzon. Bár nem ő tárgyalt első körben, számos üzletkötéshez külön meghívták, leginkább annak köszönhetően, hogy hét nyelven beszélt, sőt, jogi ismeretekkel is rendelkezett, így már a szerződések alapjaiban, a legfontosabb feltételek meghatározásánál is számítani lehetett rá.

1993-ban Rob Jansen, aki a válogatott számos játékosának volt az ügynöke, egy egészen más kaliberű küldetéssel bízta meg: Dennis Bergkamp átigazolását kellett menedzselnie az Interhez. Azt most hagyjuk, hogy a hollandnak nem lett túl sikeres a milánói kalandja, de Raiolának kétségtelenül jól mutat a CV-jében ez a transzfer is.

Raiola lépésről-lépésre függetlenné vált, módszere azonban nem változott. Tűzbe ment a védenceiért, épp ezért nem is nagyon finomkodott, még akkor sem, amikor a focivilágban az udvariaskodás azért alapnak tűnt. Keményen megmondta, amit gondol, nem nagyon finomkodott, így a sportmenedzserek között hamar az egyik leggyűlöltebb figura lett.

2001 nyarán aztán a Juventus elveszítette Zinedine Zidane-t, és nagy kutatásba kezdett, hogy a megfelelő utódot megtalálja. A Lazióból Juan Sebastian Veron a Manchester United felé vette az irányt, Raiola hamar rájött, hogy a pénzszűkében lévő rómaiak nem lesznek sokáig versenyképesek a piacon. Nedved először ellenkezett, de végül nem tudott nemet mondani Raiolának.

A cseh és ügynöke titokban, magángéppel repült Torinóba, hogy tárgyaljanak a szerződés feltételeiről. Luciano Moggi, a Juve akkori sportigazgatója azonban kiszivárogtatta az utazást, hogy Nedvedet mindenképpen döntéshelyzetbe kényszerítse. Cserébe Raiola magasabb fizetést követelt, mint Zidane a Real Madridnál. Természetesen össze is jött az üzlet.

Ibrahimovic az Ajaxnál ismerkedett meg Mino Raiolával, aki már az első találkozásuk alkalmával arra kérte a focistát, hogy tegye félre a drága órákat és a sportkocsikat, és koncentráljon az akkor épp nem túl hízelgő statisztikáira. A többi már történelem, de a két férfi között hamar szoros barátság alakult ki.

Ibrahimovic néhány hónap alatt a holland klub egyik sztárjává vált, aminek egy komoly öltözői vita vetett véget: csapattársai nagy része azzal vádolta, hogy 2004 nyarán egy svéd-holland barátságos mérkőzésen szándékosan sérülést akart okozni ajaxos csapattársának, Rafael van der Vaartnak.

Zlatan ezután maga kérte meg Raiolát, hogy szervezze meg a távozását, amit az ügynök pár nap alatt meg is oldott. Augusztus 31-én, a mercato utolsó napján összejött a deal, méghozzá a Juvénak igen kedvező áron. Az Ajax nagy csalódottságában úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatát az üzletemberrel. Néhány évig legalábbis.

Paul Pogba Manchester Unitedbe igazolása már nem rekord az átigazolások történetében. Kivéve persze az ügynöki oldalról nézve. Akkoriban az átigazolása a világ legdrágább játékosává tette a középpályást, de ezzel együtt az ügynöke, Mino Raiola megkereste vele (rajta?) a történelem legmagasabb jutalékát is.

Néhány hónappal az átigazolás után a Football Leaks kiderítette, hogy az ügynök a szakmában jól ismert módszerrel tömködte meg a zsebeit. A biznisz során három szerepet is magára vállalt: egyszerre volt Paul Pogba ügynöke, de a Manchester United és a ... (dobpergés) Juventus által megbízott személy is, hogy hozza tető alá az üzletet. Szóval Raiola mindhárom szereplőtől kapott jutalékot, ennek a hatalmas összeférhetetlenségnek köszönhetően pedig szerény 49 millió eurós összeget gyűjtött össze magának.

A Mediapart akkoriban hozta nyilvánosságra, hogy az átigazolás teljes költsége elérte a 127 millió eurót a Manchester United számára, míg a Juventus "csak" 78 millió eurót tett zsebre. Ezek a számok felkeltették a FIFA kíváncsiságát, azóta sokkal jobban szemmel tartják az ehhez hasonló pénzügyi megállapodásokat. Ha az erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak, Raiolát soha, senki nem tudja már megelőzni ebben a versenyben.

Gianluigi Donnarumma elcsalogatása az AC Milantól olyan cél volt, amelyhez Mino Raiola sokáig ragaszkodott. Már 2017-ben is közel járt ahhoz, hogy véghezvigye puccsot, de az akkor 18 éves olasz kapus nem szívesen hagyta el a klubot, amelyben 16 évesen debütált. Gigio már akkor magára vonta a Milan-szurkolók haragját.

A financiális okokból eredeztethető klubváltási szándék miatt az olasz megnyerte a "Dollarumma" becenevet, de még végül 2021 júniusáig meghosszabbította a szerződését (hiába dobálták az ultrák hamis pénzzel még egy U21-es Eb-meccsen is). Raiola azonban nem tett le a tervéről, és ismét Donnarumma távozását szorgalmazta. Végül persze minden úgy is lett, ahogy akarta.

A Milan kész volt 8 millió eurós fizetést ajánlani neki, hogy meggyőzzék a maradásról, a PSG-nek viszont volt egy elég jó kapusa Keylor Navas személyében, aki a Bajnokok Ligájában káprázatos teljesítményt nyújtott. Nem tűnt tehát a legjobb potenciális célpontnak a PSG Donnarumma számára, Raiola azonban végül megkapta a kívánt szerződést. Mivel 20 millió eurós jutalékot ajánlottak fel, meg is volt oka ragaszkodni ehhez.