Ennyire futotta az első igazi TAO-nemzedéknek az U17-es Eb-n

Részben természetesen lehet igazat adni a fenti állításnak, mert klubszinten a Ferencváros zsinórban negyedik alkalommal jutott el valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe - ráadásul idén már a továbbjutás is összejött -, míg a nemzeti tizenegy az utóbbi években két Európa-bajnokságon vett részt, illetve szürreálisan jó eredményeket ért el a Nemzetek Ligája csoportjában.

Ezek a villanások képesek háttérbe szorítani azokat a tényeket, mellyel részben az U17-es válogatottnak meg kellett küzdeni, a hazai rendezésű kontinensviadalon, miszerint sem az utánpótlás nevelés, sem a szakemberek kinevelése nem halad olyan ütemben, hogy a világelitbe tartozzunk záros határidőn belül.

A jelenlegi U17-es válogatott tagjai már olyan labdarúgók, akik a társadalmi adó-program bevezetése után kezdtek el futballozni, azaz nyugodtan nevezhetjük őket TAO-nemzedéknek. Ha végignézünk a keret összetételén találunk benne játékosokat a kiemelt akadémiákról (Puskás Akadémia, Bp. Honvéd, Ferencváros, vagy Vasas), ám mellettük ott volt a Németországban született Fenyő Noah, a Barcelona utánpótlásában pallérozódó Yaakobishvili Áron, a Köbenhavn játékosa, Németh Hunor, illetve az amerikai El Paso Locomotive FC-ből behívott Demkó Márton.

Magyarország alanyi jogon jutott ki az Európa-bajnokságra rendezőként. Belvon Attila csapata Wales-szel, Lengyelországgal, valamint Írországgal került egy kvartettbe. A nyitómérkőzést Wales ellen játszották a srácok, mely komoly próba elé állította a magyar együttest. A találkozó elején a britek akarata érvényesült, rengeteg labdát szereztek a magyarok térfelén, helyzeteket alakítottak ki, kontrollálták a játékot.

A másik oldalon szinte az első nagy lehetőségből sikerült betalálni, majd a második félidőben két újabb gólt szerezve, eldöntötte a meccs kimenetelét Magyarország. Hiába nyert 3-0-ra a válogatott, játékban nagy problémákkal kellett megküzdeni, az egyik ilyen a rossz területmenedzsment volt - a walesi labdaszerzések nagyrészt emiatt történtek meg -, emellett a felnőtt válogatottra jellemző labdával való játék hiányosságait lehetett felfedezni.

Ezek egyértelműen arra adtak következtetést, hogy Belvon Attila és stábja nem végzett elég jó munkát a felkészülés során, az első összecsapáson aratott győzelem sokkal inkább az egyéni villanásoknak volt köszönhető.

A lengyelek a nyitókörben 5-1-re ütötték ki Írországot, és sajnos ellenünk sem nagyon fogták vissza magukat. Ezen a találkozón már nem csak kiütköztek a magyar csapat hibái, hanem meg is büntették azokat. A gyatra védekezésnek köszönhetően 3-0-ra húzott el Lengyelország, s ugyan Varga Zétényéknek is sikerült ennyiszer betalálni a fordulást követően, 5-3-as vereség lett a vége. Ezúttal a pontrúgások levédekezése volt az egyik achilles-ina a magyaroknak, Yaakobishvili Áron az 5 bekapott gól ellenére több parádés védést mutatott be.

A lengyelek elleni vereség miatt az Írországgal való zárómérkőzés egyszerű forgatókönyvet hozott: pontszerzés esetén mi jutunk tovább, ellenkező esetben az írek. A védekezési hibák maradtak, így a találkozó nagy részében csak az eredmény után tudott futni Magyarország. Ugyan az első ír gólra gyorsan válaszolt Belvon Attila együttese, egy óra játék után már 4-1 állt az eredményjelzőn. A csapatkapitány Kern Martin még szépített, és az U17-es csapat ment előre, az újabb vereség a csoportkörből való kiesést jelentette.

Nehéz helyzet ezt a kérdéskört vizsgálni. A játékosokat sajnos sokan megtalálták a mérkőzések utáni posztok kommentszekcióiban, pedig ők egy edzői stáb utasításai alapján igyekeztek legjobb tudásukat adni. Könnyen lehet kényelmetlen helyzetbe hozni futballistákat, amikor komfortzónán kívüli helyzetbe kerülnek egy feladatkör, vagy utasításlánc miatt. A magyar válogatott védekezése annyira rendszertelennek tűnt a lengyelek, és írek ellen, hogy a 9 kapott gól ennek a számlájára írható.

A labdával való játékban hasonlított a Marco Rossi-féle együttesre az U17-es gárda, amely az úgynevezett fake build-up-ot használta, azaz úgy tettünk mintha kihoznánk a labdát, hogy második szándékból indítsuk el azt a támadóharmadba. Ez bizonyos periódusokban nem is nézett ki rosszul, ám egy idő után kiszámíthatóvá vált, ezzel leredukálódott ennek a hatékonysága.

A válogatott 1-4-2-3-1-ben próbált építkezni, mely a kontracsapatok egyik bevált hadrendje. Az első találkozón például a szélsők kevés alkalommal tudtak lendületből érvényesülni, a 10-es poszton játszó Kern Martinra ezért több walesi játékos jutott - a PAFC tehetsége nem tudott érvényesülni. A többi találkozón hiába készült erre a magyar válogatott, az eredmény alakulása alapján nem lehetett hatékonyan használni ezt a rendszert.

Az ember érzése az volt, hogy Belvon Attilának és stábjának csak A-terve volt, ami önmagában nem lenne gond, csak ez sem működött hatékonyan, illetve nagyon korán áthúzták a számításait. A szövetségi edző az írek elleni vereséget követően azt mondta, csapatának hátrány lehetett az, hogy nem játszottak selejtezőket, ebben a riválisoknak előnye volt. Az elképzelhető, hogy nem kellett kompetitív mérkőzéseket játszani az Eb-re való készülés folyamatában, de megfordítva, szabadabb lehetősége volt Magyarországnak a kísérletezésre, és a különböző koncepciók kidolgozására.

Határozottan nem. Az egy természetes folyamat, hogy ebből a csapatból nem lesz mindenki felnőtt válogatott, de a maga szintjén mindenki lehet jó labdarúgó. Kiemelkedő tehetségek a némileg csalódástkeltő eredmények ellenére akadtak, például a Honvéd játékosa, Simon Bendegúz. A csatár agresszív stílusával nagy gondot okozott a rivális védelmeknek, Wales ellen kifejezetten jól játszott, a csapat első gólját ő szerezte. Yaakobishvili Áron ugyan 9 gólt kapott, de remek védésekkel hívta fel magára a figyelmet - kapus poszton Gulácsi Péterék után sem fogunk rosszul állni.

Kern Martin magas színvonalon játszott az egész tornán annak ellenére, hogy gyakran került kényelmetlen szituációba mérkőzéseken belül. A középpálya bármelyik posztján megállja a helyét, akárcsak a torna legjobb magyar játékosa Németh Hunor. A Dániában nevelkedő futballista a magyar keret legfiatalabb tagjaként lépett pályára a tornán, 2 gólpasszig jutott - illetve a lengyelek ellen egy meg nem adott gólig. Németh kiemelkedő tehetség, ugyanakkor egyetlen percet sem játszott a magyar UP-rendszerben. 1 éves volt, amikor családjával Dániába költöztek, 8 éves kora óta az FC Köbenhavn labdarúgója, amely egy világszínvonalú utánpótlás műhely.

Összességében nem kell csalódásként kezelni a csoportkörben való kiesést, hiszen már az első találkozón érződött, miben van elmaradása ennek a csapatnak a riválisokkal szemben. Ugyanakkor kötelező megvizsgálni, hogy miben van még mindig elmaradása a magyar labdarúgásnak a többi nemzettel szemben utánpótlás nevelésben - ha egyáltalán ebben keresendő a probléma -, mert az TAO-milliárdok nem fognak mindenre megoldást jelenteni.