Egy csoda valószínűtlen hősei: visszaérhet Európa csúcsára a legendás csapat

Kevés patinásabb klub van az európai labdarúgásban, mint a Rangers. A csapatot 150 éve alapították, ötvenötszörös skót bajnok, összességében pedig a világ második legeredményesebb futballklubja. Európai porondon sem sikertelen, hiszen bár trófeát csak egyszer, 1972-ben nyert a KEK elhódításával, döntőig háromszor is jutott nemzetközi sorozatban.

Mégis, a Rangers alig egy évtizeddel ezelőtt a megszűnés szélére került, amikor 2012-ben csődhelyzet miatt a skót negyedosztályba száműzték a csapatot. Az, hogy a Red Bull Lipcse kiejtésével most ott vannak az Európa Liga szerdai döntőjében, épp olyan valószínűtlen történet, mint azoké, akik visszajuttatták a csapatot az európai foci élvonalába.

Ennek tökéletes példája a csapat kapitánya, James Tavernier. A 30 éves jobbhátvéd az angol akadémisták tipikus útját járva kezdte a karrierjét, amikor nem tudott berobbanni a Newcastle-be, több alacsonyabb osztályú kölcsönjáték után a Wiganben és a Bristol Cityben sem vált meghatározó emberré.

24 évesen kapott egy esélyt az akkor másodosztályú Rangerstől, itt pedig végre megtalálta a számításait. Egyből alapember lett, az évek alatt pedig nem csak meghatározó játékossá és csapatkapitánnyá vált, hanem hátvédek közt Európa szerte is ritka gólveszéllyé. A tavalyi szezonban Tavernier a Rangers legeredményesebb játékosa volt 19 góljával, idén eddig csak eggyel marad el ettől a számtól, ráadásul jelenleg az Európa Liga góllövőlistáját is vezeti 7 találattal.

Hasonlóan jó történet a veterán kapus Allan McGregoré. A 40 éves játékos a 2012-es csődig volt a Rangers focistája, hogy aztán az alacsonyabb osztályú éveket kihagyva, egy török és angliai kitérő után 2018-ban térjen vissza a csapathoz. Akkor is ő állt a kapuban, amikor a Rangers elbukta máig utolsó európai kupadöntőjét 2008-ban, és figyelembe véve, hogy az idény végén lejár a szerződése, könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó meccse profi játékosként.

– nyilatkozta a finálé előtt.

Abban, hogy a csapat ilyen rövid idő alatt ilyen fejlődésen ment keresztül, komoly szerepe van két menedzsernek is. Steven Gerrard 2018-ban ült le a Rangers kispadjára és egyből az EL csoportkörébe vezette a csapatot. A klub évről-évre előrelépett Európában és otthon is, aminek tavaly skót bajnoki cím lett az eredménye, ráadásul veretlenül.

Gerrardot viszont a szezon közepén az Aston Villa kivásárolta a szerződéséből, ekkor nem sokan gondolták, hogy a csapat nem omlik össze. Jött viszont Giovanni van Bronckhorst, aki Hollandiában ugyan volt bajnok a Feyenorddal, de azóta csak egy rövid kínai kaland szerepelt az életrajzában. A holland edző mégis tovább tudta fejleszteni a csapat játékát, meccsek közben pedig remekül nyúlt bele a párharcokba, ami kulcsfontosságú volt a kupamenetelésben.

Nem szabad viszont megfeledkezni a pályán kívüli tényezőkről, konkrétan a szurkolókról sem. A rajongók, akik még a negyedoszályban is gyakran közel ötvenezren jártak ki a csapat meccseire, idén is végig ott voltak a játékosok mögött. A Sky Germany riportere, Philipp Hinze élete legfelejthetetlenebb estéjének nevezte a Rangers-Lipcse párharc második meccsét az Ibrox stadionban , ahol a szurkolóknak extra motivációt jelentett, hogy a csapat legendás mindenese, az előző héten elhunyt Jimmy Bell előtt tisztelegjenek.

A szurkolók a döntő helyszínére, Sevillába is hihetetlen számban kísérik el a csapatot. Bár a klub csak 10 ezer jegyet kapott a mérkőzésre, állítólag (!) 100 ezren utaztak Spanyolországba. A szervezők kitettek magukért, ugyanis a város egy másik stadionjában, a 60 ezres La Cartujában külön szurkolói zónát hoztak létre, ahol a skót drukkerek 10 euróért nézhetik óriáskivetítőn a meccset.

Hogy ez a rengeteg drukker és a Rangers valószínűtlen történetének többi hőse boldogan hagyhatja-e el a helyszínt, nyilván a Frankfurt elleni döntő eredményétől függ. Viszont bárhogy is alakul a mérkőzés, a skót klub csodás menetelésére sokáig emlékszünk majd.